Elég, ha elég jó anya vagy

Az elég jó szülő az elmélet szerint ismeri gyermeke rezdüléseit, tudja, mikor van szükség van rá, ezért ott van, kéznél van és beavatkozik, ha kell.

 

A gyakorlatban pedig úgy működik, hogy ha a baba sír, akkor természetesen megnyugtatja, ha a nagyobb gyerkőc elesik a bringával akkor természetesen felsegíti és megvigasztalja.

 

Ugyanakkor nem telepszik rá a gyermekre. Hagyja, hogy a gyerkőc maga fedezze fel a világot. A homokozóban engedi szabadon játszani, felfedezni, kitalálni, melyik játék mire való, hogy a formákkal akár sütiket is lehet készíteni, díszíteni, ha nem borítjuk ki, de engedi, hogy erre a gyerek maga jöjjön rá.

 

Az elég jó anya tehát nem old meg mindent a gyermeke helyett, hanem hagyja próbálkozni és igen hagyja küzdeni is. A kúszni-mászni tanuló baba elé odateszi a távirányítót és vár. Azért a távirányítót, mert ezer százalék, hogy arra minden gyerek rámozdul, mert bizony sokkal érdekesebb, mint a plüss figurák, ez tapasztalat! :-)

 

Szóval az anya ott van, de csak figyel és vár.

 

S mit is tesz ilyenkor az édesanya? Az életre tanítja a gyermekét. Mert a nagybetűsben ugyebár senkinek sem hullik semmi csak ügy az ölébe. Mindenért meg kell küzdeni. És ugyan állhat az ember a sült galambot várva, de nagy valószínűség szerint semmi sem fog történni.

 

Éppen ezért, szerintem segíted gyermeked fejlődését azzal, ha nem vagy túlbuzgó, túlaggódó, túltúltúlminden.

 

Ez a hozzáállás segít abban is, hogy életrevaló, talpraesett, kezdeményező gyermeked legyen és nem pedig egy mimóza anyámasszony katonája, akit még a széltől is óvni kell.

 

 

Ha eszerint az elmélet szerint élsz, akkor hamar rájössz ugyanis arra, hogy ha nem áldozod fel magad az anyaság oltárán és tágabb teret engedsz gyermekednek, akkor ezáltal Te is tágabb térhez juthatsz.

 

Így az elég jó anyaságba bele fog férni, hogy a 0-24 órás szolgálat során legyen néha zavartalan öt perced, hogy megigyál egy kávét lelkiismeret-furdalás nélkül, és belefér az is, hogy a baba elnézelődjön a kiságyban néhány percig és ne lógjon rajtad állandóan.

 

Nyugodtan el tudsz mosogatni étkezés után azonnal és nem csak abból áll az egész napod, hogy állandóan a kicsit szórakoztatod és majd akkor kezdesz hozzá a konyhai romeltakarításhoz, amikor az aprónépek már elcsendesedtek.

 

 

A gyermek - természetesen érettségi szintjének megfelelően - lehetőséget kap a világ megismerésére önállóan is, az édesanya pedig teljes életet élhet és esélye lehet más életszerepében is helyt állni, nem csak a nonstop anya üzemmód létezik számára sokszor hosszú éveken keresztül.

 

Mert valljuk be-lássuk be őszintén, nagyon nehéz is lenne mindig százszázalékos anyának lenni, csak a gyermekre koncentrálni és miatta feladni minden más fontos szereplőjét és területét az életünknek. Ez egy nőtől sem várható el és úgy gondolom manapság már nem is várja el senki, sem a férj, sem a társadalom!

 

Apropó férj! Találjátok ki, hogy ki nyer még az elég jó szülőség elméletével? Igen, igen, az apukák is, hiszen egy egészséges egyensúly a szülő-gyermek kapcsolatban megengedi azt is, hogy a szülők egymásra is koncentráljanak, és ne csak anyaként és apaként létezzenek egymás számára!

 

Ezért az elég jó szülőség elveit több szempontból is megvizsgálva, én azt hiszen, hogy az elmélet nem csak a gyermeknevelést közelíti meg ideális oldalról, hogy az anya szerepére is pozitív hatással van, valamint a szülők egymáshoz fűződő kapcsolatát is támogatja.

 

Így azt kívánom, legyünk mindannyian elég jó szülők és ez szerintem bőven több, mint elég!  

 

(Az elég jó szülő fogalmát Bruno Bettelheim alakította ki azonos című könyvében)