Anya telefonál!
No igen, amióta otthon csücsülsz a négy fal között szeretett gyerekeiddel, azóta kissé bezárult előtted a világ.
Főleg az első időkben, amikor is egy szoptatott csecsemő mellől meglehetősen bonyolult logisztikával tudsz csak elszakadni. Mert ugye három órád van arra, hogy valahova eljuss, ott legyél (szórakozz, kikapcsolódj, de gyorsan! ;-) ), majd hazarohanj, és már ránthatod is le magadról a szoptatós melltartód elejét...
Ezért aztán hamar ráeszmélsz arra, hogy jéé, hát itt a telefon! Rászoksz arra, hogy innentől kezdve telefonon értekezz azokkal az emberekkel, akik fontosak számodra, úgy mint a barátaid vagy akár a saját édesanyád, hiszen sokkal egyszerűbb lebonyolítani egy telefonhívást, mint elszabadulni otthonról.
Apropó szabadulás! Amikor a barátnőim először elhívtak egy szabadulós játékra, a férjem viccesen megjegyezte: "Szabadulni akarsz? Hát itthonról is alig tudsz kiszabadulni!" És ugye van igazság a dologban...
Na de vissza a telefonhoz! 
Régen (kb. ezer éve, mikor még nem voltak gyerekeim), nem értettem, miért tudok csak úgy beszélni a barátnőmmel telefonon, hogy Ő közben gyereket nevel, tehát rajtam kívül még a gyerkőccel is kommunikál párhuzamosan.
Azóta persze már rájöttem, hogy anyaként milyen nehéz akár öt perc nyugtot találni, hogy végre szót válthassak egy értelmes felnőtt emberi lénnyel anélkül, hogy közben vizet kelljen adnom, popsit kelljen törölnöm, vagy épp hajbakapó aprónépeket kelljen szétválasztanom.
S persze illetlenség is mindig mindenkit lerázni, mikor végre felhív, hogy "na mi van veletek?" azzal, hogy nekem épp most nem alkalmas.
Hiszen mondjon egy anyának valaki alkalmas időpontot bármire! Másfelől a hívó félnek nyilván nincs benne az előjegyzési naptárában, hogy a Te gyereked éppen 09.15-kor fogja verni magát a földön, amiért nem adsz neki csokit abban a szent pillanatban.
Tehát örülsz, hogy csörög a telefon, végre dumcsizhatsz egy kicsit
De észrevetted már, hogy még ezekben a lopott percekben is (ha csakugyan sikerült a kedvenc mesével vagy egy zacskó ropival kiiktatnod a körülötted sündörgő lurkókat) az maradsz, aki, a házi mindenes 0-24-ben?!
Mert hogy mit is csinálsz telefonálás közben?
1. Leszeded a csöpögtetőről a megszáradt edényeket a konyhában,
2. Elpakolod az ételmaradékokat, letörlöd az étkezőasztalt,
3. Meglocsolod a száraz chilidet az ablakpárkányban,
4. Összekapkodsz pár földön maradt játékot a gyerekek után,
5. Bekapcsolod a kihangosítót (vagy nem, de akkor hamar beáll a nyakad a telefont szorítva a füleddel a válladhoz) és kiteríted a kimosott ruhákat,
6. Te is bekapsz pár falatot (amíg a másik beszél, két mondat között, nehogy illetlennek tűnj), de már olyan éhes vagy, és persze megint nem volt időd nyugodtan reggelizni, mert a lurkók elrohantak az asztaltól, mikor végre leültél volna.
Szóval anyaként mint mindig, most is több fronton helyt állsz. Még szerencse, hogy mi nők több dologra tudunk figyelni egyszerre! 
Talán nem csak én vagyok ilyen higany, aki nem tud leülni öt percre sem (szóval miért is számítottam arra, hogy a srácaim majd nyugodt emberkék lesznek?!). Talán Te is kihasználod a dróton lógással töltött időt egyéb hasznos tevékenységekre.
Mindenesetre praktikus a dolog, ha belegondolsz. Próbáld ki!
Azért persze fél szemmel mindenképpen tarts szemmel a gyerkőcöt, nehogy az idő alatt alkossa meg élete fő művét a konyha falára, miközben Te kedélyesen csacsogsz a barátnőddel, vagy pláne nehogy rántsa magára a hirtelenjében kihúzott vasalót!
Ám ha nem csak az ablakon bámulsz ki, miközben telefonálsz, akár végezhetsz egy gyors romeltakarítással és haladhatsz a házimunkáddal is. És közben persze a világ történéseiről sem maradsz le! Hát nem megéri fogadni azt a hívást?
Mondd csak, Te miket csinálsz telefonálás közben?
dr. Domokos Katalin, 2016. augusztus 10.
