„Elegem van, hogy a barátnőmmel csak a játszótéren tudok találkozni, amióta gyereke lett!”
Nem vagyok a bébiszittere, egyszerűen elegem lett!
Egy nő egy fórumon osztotta meg a csalódottságát, amiért csak játszótereken tudott találkozni a barátjával.
Elmagyarázta, nincs gondja azzal, hogy a barátja gyerekei jelen vannak, de azt mondta, hogy elérte a gyerekközpontú programok határát. A nő kifejtette, hogy legjobb barátjával mindketten 38 évesek, és az egyetem óta barátok. Hozzátette, hogy barátjának most két gyermeke van, hét és három évesek, neki pedig még nincs gyermeke:
Ő és a gyerekei csomagajánlatként jönnek, ő úgy döntött, hogy nem él társasági életet nélkülük. Tisztelem a döntését, és megértem, hogy a gyerekei a legfontosabbak, és én is szeretem őket, a probléma azzal van, ahol találkozunk.
Elmagyarázta, hogy barátja nagyon aktív, és soha nem akar otthon találkozni, ehelyett a kétgyermekes anyuka kifejezetten gyerekbarát helyszínekre szervezi a találkozókat, azaz játszóterekre, állatsimogatóba, gyerekmúzeumba és gyerekeknek szóló fesztiválokra.
Mindez azt jelenti, hogy a gyerekei általában izgatottak, könnyen lekötik őket a programok, sokat szaladgálnak, mozognak, és ilyenkor sokszor felnőtt segítségre van szükségük. Az időm körülbelül 80%-át azzal töltöm, hogy a barátomat nézem, ahogy a gyerekekkel foglalkozik, vagy segítek a gyerekei nevelésében, és csak 20%-ban tudunk beszélgetni egymással.
Hozzátette, hogy a ritka alkalmak, amikor a barátja házában találkoznak, sokkal jobbak, ugyanis olyankor örömmel beszélget a gyerekekkel egy kicsit, akik aztán úgyis elmennek a szobájukba vagy a kertbe játszani, így tudnak a felnőttek beszélgetni. A csalódott nő leírta, hogy belefáradt abba, hogy mindig gyerekközpontú programokon vegyen részt:
"Évek óta csinálom ezt, és úgy tűnik, nincs vége, de én elértem a határomat" - mondta.
A történetét olvasók közül a legtöbben úgy gondolták, jogos a nő csalódottsága, mert a találkozókon nem barátként, hanem inkább bébiszitterként tekintett rá a barátja.
Babanet, 2025. március 30.
