Babanapló Zalánki Fruzsival - Költözés Olaszországba

Zénó születése előtt azt beszéltük meg Gergővel, hogy hagyjuk pár hétig erősödni és csak ezt követően költözök ki vele Olaszországba. Már nagyon vártam, hogy egyesüljön a családunk és végre mindannyian egy országban éljünk. Ez nem tűnt kis feladatnak, hiszen mivel ő kint várt minket, egyedül kellett volna egy pár hetes babával megtennem az utat, ha a szüleim nem ajánlják fel, hogy kikísérnek.

Sziasztok, Zalánki Fruzsina vagyok. Korábban divatmodellként jártam a világot, majd a Miss Balaton szépségversenyen próbáltam ki magam 2018-ban, ezzel nagyjából egy időben megismerkedtem Zalánki Gergő vízilabdázóval, aki azóta már a férjem. Az életünk nemrég fenekestül felfordult: Gergő munkája miatt pár hónapja Olaszországba költöztünk, és néhány hete megszületett a kisfiunk, Zénó.

Őszintén mondom, hogy imádom az életem, azonban ennek ellenére is akadnak nehézségek bőven. Ezekről és a boldog pillanatokról egyaránt szívesen írok Nektek itt, a Babanet honlapján

Természetesen kikértük a védőnő véleményét meddig kellene várnunk a repüléssel és ezt be is tartottuk. Egyébként a legtöbb légitársaságnál 7 napos kortól lehet a kisbabákat utaztatni. Az orvosok jelenlegi tudása szerint maga a repülés nem árt nekik, csak a fertőzésveszélyre kell nagyon odafigyelni. Ez nyilván egy forgalmas reptéren sokkal nehezebb. Igyekeztem mindig textilpelussal letakarni a mózest, a védőnő tanácsára. Így kicsit meg lehet szűrni a babához bejutó bacikat. Időben kimentünk Ferihegyre, hogy elkerüljük a tömeget, így a check-in-nél szinte egyedül várakoztam. Az átvilágításnál pedig szóltak az ott dolgozók, hogy ne álljak be a sorba, hanem nyugodtan kerüljem meg, és álljak be legelőre. Gond nélkül zajlott tehát az utazás első része. A babakocsit egészen addig toltam magammal, amíg a repülő ajtajához nem értem. Ott leadtam és onnantól babahordozóban vittem tovább a picit. A gépen a csecsemők nem kapnak saját széket, az anyukájuk ölében utaznak. Én jobbnak láttam, ha nem veszem ki a hordozóból, hiszen mindkettőnknek kényelmesebb volt így.

A stewardesstől kaptam egy övet, amivel még plusszban rögzítenem kellett őt a saját övemhez csatolva. Ez pusztán az előírás miatt volt szükséges, de az én megoldásom sokkal stabilabban tartotta, így ezt mindenkinek tudom ajánlani, aki kisbabával tervez repülni. Ajánlották még nekem, hogy fel-le szálláshoz vigyek babavizet vagy időzítsem akkorra az etetést, hogy nyelnie kelljen, ezzel elkerülhető a fülfájás. Én ezt nem alkalmaztam, de a jelek szerint nem is baj, mert Zénó hangját se lehetett hallani a több, mint másfél órás utazás során. Ennek az útnak kiemelt jelentőséget szenteltem, hiszen itt derült ki, hogy mire számíthatunk hosszútávon, de szerencsére úgy tűnik nem okoz neki gondot az országok közti ingázás, ami még pár évig biztosan jelentős szerepet tölt be az életünkben. A repülőút igaz, csak másfél órás, de leszállás után még ugyanennyi, mire abba az olasz városba érünk, ahol élünk. Óriási szerencsénk van, hiszen Ő az autóutat is gond nélkül végigaludta. Abban a kis időben pedig, míg fent volt csendben elnézelődött.

Ezzel az volt az egyetlen probléma, hogy mire végére értünk a majdnem egész napon át tartó utazásnak, én lefáradtam, ő pedig teljesen kialudta magát…