Anyu Tűsarkúban! - Babanapló Zalánki Fruzsival

Világbajnokság

Minden évben ezt az időszakot várjuk a leginkább, hiszen ilyenkor minden pillanatot együtt tölthetünk végre. Idén pedig Zénóval kiegészülve telnek majd ezek a napok, ami biztosan minden eddigi élményünket felülmúlja. Máltára tervezünk majd utazni egy kis időre, természetesen mindhárman. A csecsemővel való repülés már a kisujjunkban van, így nem számítunk semmi gondra. De először a Világbajnokságra kell összpontosítani.

Terveim szerint az összes mérkőzésre kivittem volna Zénit. Ezért megrendeltem számára jó előre a zajszűrőjét, amit nagyon cuki kék színben vettem meg neki. Viszont sajnos nagyon úgy tűnik, hogy majd csak egy később időpontban fogjuk tudni letesztelni, mert mint kiderült, ezek a meccsek még így sem valók egy ilyen kisbabának. Az első probléma, hogy viszonylag sokat kell sétálni az uszodához, ami

babakocsival lenne kényelmes. Azonban a lelátókon nincs elég hely arra, hogy a babakocsit ott hagyjam, így azt valahol a bejáratnál kellene letennem. Ezt egyébként még simán meg lehetne oldani, a komolyabb gond az, hogy kilenctől vannak a mérkőzések. Zéni általában tízkor fekszik, de bőven akadnak olyan alkalmak, amikor nem is bírja addig, korábban le kell fektetni annyira nyűgös. Na most, ha kilenckor kezdődik az azt jelenti, hogy fél11-ig eltart. Mire hazaérnék vele legjobb esetben is 11 óra lenne, így ez nagyon komfortzónánkon kívül lenne neki. Attól a lehetőségtől nem zárkózom el, hogy majd a vége fele (amikor már élesedik a helyzet) kiviszem, hogy erőt adjon az apukájának az ottléte.

 De ez tényleg maximum egyszer fordulhat elő, mert most a negyedik hónaphoz közeledve sikerült a napirendet kialakítani, amit szeretnénk megtartani. Hatalmas könnyebbség ez nekem, mert végre tudok számolni az etetéssel, altatással, és sokkal tervezhetőbbek a napjaim. Mindenesetre azért abban reménykedem, hogy lesz lehetőségem azon gondolkodni, hogy a döntő napján kilátogassak-e vele vagy sem…