Anyu Tűsarkúban! - Babanapló Zalánki Fruzsival
Ezen a héten több fontos dolog is történt. Először is sikerült haza költözni és az első utam a gyermekorvoshoz vezetett. Zénó megkapta a soron következő oltásokat. El kell mondjam hősként tűrte, egyiknél sem sírt. A múltkorihoz hasonlóan most sem lázasodott be szerencsére.
Sziasztok, Zalánki Fruzsina vagyok. Korábban divatmodellként jártam a világot, majd a Miss Balaton szépségversenyen próbáltam ki magam 2018-ban, ezzel nagyjából egy időben megismerkedtem Zalánki Gergő vízilabdázóval, aki azóta már a férjem. Az életünk nemrég fenekestül felfordult: Gergő munkája miatt pár hónapja Olaszországba költöztünk, és néhány hete megszületett a kisfiunk, Zénó.
Őszintén mondom, hogy imádom az életem, azonban ennek ellenére is akadnak nehézségek bőven. Ezekről és a boldog pillanatokról egyaránt szívesen írok Nektek itt, a Babanet honlapján.
Hello Magyarország
Ez már csak azért is jó mert én nem merném felhelyezni neki a kúpot és Gergő jelenleg épp Belgrádban van. Egyébként azóta már erre is megtaláltam a megoldást: van lázcsillapító babáknak, ami gél állagú és szájon át beadható. Ugyan nem olyan erős, mint a hagyományos elven működő, de legvégső esetben ez is több, mint a semmi. A hét egyik legizgalmasabb történése számomra az volt, hogy elmentem a barátaimmal a budapesti Gourmet Fesztiválra. Zénót arra a pár órára anyáéknál hagytam.
Nagyon fura érzés volt, hiszen Olaszországban nincs segítségem, sokszor még sajnos Gergő is túl fáradt ahhoz, hogy bármit is csináljon, így nagyon összenőttünk mi ketten. Ezzel kapcsolatban azonban megszületett bennem egy újabb felismerés: anyaként konkrétan lehetetlen, hogy bizonyos kérdésekben eleget tudj tenni a társadalmi elvárásoknak. Kifejtem mire gondolok: egyre nagyobb figyelmet kap a kérdés, szabad-e a közösségi média felületekre postolni a gyermek képét. Jelenleg úgy tűnik ez nagyon vitatott és megosztó téma. Na most amennyiben postolod, felelőtlen vagy mert nem veszed figyelembe a gyermek jogait.
Ha nem posztolod arról kezdenek el beszélni a hátad mögött, hogy ‘vajon hol a gyerek’? ‘Miért nem
foglalkozol vele?’ Ugyanez az edzés témakörében is megfigyelhető. Ha nem jársz edzeni: ‘Ő is elengedte magát szülés után…’ Amennyiben igen: ‘Neki is fontosabb saját maga és a kinézete, mint a gyermeke.’ Ezek nem légből kapott példák, mindnek voltam már fültanúja az utóbbi időben. Épp ezért nem vagyok hajlandó senki véleményével foglalkozni, ameddig én elégedett vagyok magammal, mint anyuka. Ha nekem fontos havonta vagy kéthavonta egy ‘szabad’ este a barátaimmal bizony el fogok menni és tudom, hogy ez idő alatt Zéni jó kezekben van. Itt azért megjegyezném, hogy természetesen nem az extrém esetekről beszélek. Azaz nem minden héten megyek el, és nem tartom elfogadhatónak, ha valaki veszélyezteti a gyerekét felelőtlen postolással (meztelen képeket tesz ki róla, vagy olyat, ami megalázó lehet később). Véleményem szerint mindig érdemes törekedni az arany középútra, abból olyan nagy baj nem lehet.
Végezetül pedig egy kicsit magasztalnám a dévény módszert. Zéni picit nehezen tudta tartani a fejét hasalás közben. Kint ugye nem volt lehetőségem szakemberhez vinni, de amint hazaértünk elkezdtem járatni megint. Már az első alkalom után átfordult, rögtön kiemelte a fejét és szépen, minden probléma nélkül tartja hosszú percekig. Szinte alig hittem el… Őszintén mindenkinek ajánlom, már egyetlen alkalom is rengeteget jelenthet.
Zalánki Fruzsi, 2022. május 31.
