A dinoszauruszok és balerinák mellett a magyar népzene szeretete is békésen megfér

Íróként nagyon büszkén, szülőként pedig roppant mód hálásan írom le, hogy a hazai és a nemzetközi piac tényleg telis-tele van jobbnál-jobb, különböző típusú gyerekeknek szóló könyvekkel. Mesélővel, fejlesztővel, oktatóval, játékossal, zenélővel... Azt hinné az ember, hogy már tényleg mindent láttunk, képtelenség újat kitalálni. És akkor a kezem közé keveredik a Bartók és a tücsöklagzi című mesekönyv, amely nem csak a magyar népzene csodálatos dallamaival ismerteti meg a legkisebbeket, de a gyönyörű, néprajzilag hiteles illusztrációk és az imádnivaló, a picik számára is könnyen megérthető mese olyan észrevétlenül edukál, repít vissza a múltba és ismerteti meg velünk a gyökereinket, hogy lapozgatása közben egyszerre dobban nagyot a szívem és csordul ki a könnyem, miközben pár alkalom után együtt éneklem a gyermekeimmel, hogy „Házasodik a tücsök...” Nem is volt kérdés, hogy szeretném jobban megismerni nem csak a könyv készítésének történetét, de annak alkotóját is. Pláne, miután megtudom, hogy a legáldottabb 9 hónapban, várandóssága alatt született meg a könyv is. „Bartók és Kodály országában fontosnak tartottam, hogy mielőbb megszülethessen egy könyv, amely a magyar népzenével foglalkozik!” – adta válaszul az időzítésre irányuló kérdésemre Tapolczai-Zsuráfszky Lilla, a Bartók és a tücsöklagzi mesekönyv írója.
Zubor ’IgenAnya’ Rozi interjúja.

Bemelegítésként mesélsz kérlek egy picit magadról, mit lehet és érdemes rólad tudni?

Az egyetem elvégzése után férjemmel Ausztráliában és Amerikában ösztöndíjasként a diaszpóra magyarságának tanítottunk néptáncot. Miután hazajöttünk, nagyjából hét éve elkezdtem dolgozni a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben, aminek hivatásos táncosa és énekes szólistája lettem, innen mentem el szülési szabadságra, ezalatt az idő alatt tudtam foglalkozni a Bartók és a tücsöklagzi zenélő mesekönyvem megvalósításával. Jelenleg Budapesten élek a férjemmel és az immáron kilenc hónapos kislányommal.

Ha esetleg a vezetékneved nem lenne beszédes valaki számára, elárulod, hogy mi a te kapcsolódásod a népzenével?

Szüleimnek köszönhetően (Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna: Érdemes Művész, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője és Zsuráfszky Zoltán: Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – a szerk.) beleszülettem a népművészet és magyar kultúra szeretetébe, akik mindketten neves táncművészek, koreográfusok, pedagógusok. Nekik köszönhetően sokkal előbb ismerkedtem meg a paraszti világ kultúrájával, népzenéjével, mint a kortárs magyar vagy amerikai együttesek zenéjével.

De szoktál mást is hallgatni népzenén kívül, vagy jobbára inkább ilyeneket?

Természetesen mindig is fontosnak tartottam, hogy nyitott maradjak minden zenei stílusra, így ma a zenelejátszó eszközeimen meglepetésszerűen kalotaszegi szapora dallamok után közvetlenül egy blues vagy egy alternatív rock szám is felcsendülhet.

Hogy lett ebből mesekönyv, ráadásul egy zenélő mesekönyv?

Jelenleg számos olyan nyomógombos könyv van a könyvesboltok polcain, amelynek középpontjában a zene van. Különböző klasszikus művek mellett találtam rock, jazz, hip-hop témakörben is. Bartók és Kodály országában fontosnak tartottam, hogy mielőbb megszülethessen egy könyv, amely a magyar népzenével foglalkozik. Bartók Béla neve ebben a témakörben megkerülhetetlen. Japántól Amerikáig mindenhol ismerik, mint világhírű zeneszerzőt, viszont a köztudatban kevés szó esik népzenegyűjtői munkásságáról, hogy mennyit köszönhetünk a precíz, tudományos feljegyzéseinek, hogy felgyűjtötte a dallamokat, amelyeket ma énekelhetünk gyermekeinknek.

Sajnos a személyes tapasztalatom az, hogy a mai gyerekek nagy része nem tudja, kicsoda Bartók Béla. És egyre kevesebb népdalunkat ismeri és énekli, egyre kevesebb gyerek... A népi hangszereink ismeretéről vagy az azokon való játszásról nem is beszélve. Ez ösztönzött téged is?

Gyerekkoromban szerencsére anyukám állandóan énekelt a csodálatos hangján nekünk, hosszú autóutakat együtt dalolt végig az egész család. Nálunk ez lett a természetes, így rengeteget éneklünk mi is a kislányunknak. Anyukaként sok olyan történetet hallottam, hogy valaki nem mer énekelni a gyerekének, mert nincs „jó hangja”, vagy nem ismer dalokat. Az internet egy szempontból segítséget adhat ezeknek a szülőknek, más részről, aki nem ért hozzá, a rengeteg zene közül nehéz felismerni, hogy melyik közvetít igazi értéket, a tiszta forrást, sok esetben a népzene címszóra felhígult, lebutított, akár szintetizátoron eljátszott dallamokat találhatunk. Bízom benne, hogy ez a mesekönyv segít kicsit eligazodni a szülőknek, hogy a nyomógombokat megnyomva hiteles, autentikus, magyar népzenei élményt kaphasson gyermekük.

Azt áruld el kérlek, hogyan állt össze a zene, a történet és hozzá ezek a csodálatos rajzok?

A „Házasodik a tücsök…” kezdetű Bartók-gyűjtés adta a kötet kerettörténetét. Az erdei madárkák Bartók Béla segítségét kérik, hogy segítsen nekik eligazodni a népi hangszerek világában, hogy a tücsök és a szúnyoglány esküvőjére megtanulhassanak zenélni. Bartók Béla egy térképet ad nekik, hogy merre induljanak Magyarországon. A kismadarak a Rábaköztől, a Hortobágyon át a Dél-Alföldig megismerkednek a citera, cimbalom, tambura, tekerő, furulya, duda hangjával, a kötet végén a címadó dallam mellett, ezeknek a daloknak az énekelt verziója is felcsendül.

A rajzokat Kiss Anna építész, táncos barátnőmnek köszönhetem. Ezek a színpompás, néprajzilag teljesen hiteles illusztrációk kivételes fantáziáról árulkodnak. Bízom benne, hogy ezek az aprólékos, népviselet- és hímzésminták kicsit kitágítják a gyermekek motivikai világát, hosszasan tanulmányozhatják az egyes oldalakat, talán a saját ovis rajzaikban is felhasználják ezeket a mintázatokat, ábrázolásokat.

Nagyon különleges hangoskönyv lett és engedd meg, hogy ezúton is hadd gratuláljak, a gyerekeimnél azonnal hatalmas sikert aratott. De biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű összehangolni a rajzot és a nyomásra elinduló zenéket?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz kiadót találni egy ilyen hangmodulos könyvhöz. Már többen javasolták, hogy mondjak le róla, koncentráljak a pici babára a hasamban, lehet, hogy ez most nem fog menni… Amikor már majdnem igazat adtam nekik, a Napraforgó Kiadó felvette a telefont és meglátták a lehetőséget a könyvemben, így zöld utat kapott a megvalósítás. Nagyon felpörögtek az események a kislányom megszületéséig. Miután Kiss Anna rajzai elkészültek, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenekarával stúdióban, hasamban a kisbabával felénekeltem a dalokat. Sokszor arra gondolok, hogy vajon emlékezhet-e rá az anyaméhből, mert most 9 hónaposként, kitörő örömmel, tapsikolva hallgatjuk együtt a könyvet.

Biztos vagyok benne! :) Érdekes látni, hogy az áldott állapot kiből mit hoz elő, amellett, hogy életet adunk, mennyi teremtő energiánk lesz még. Ráadásul a zene, az éneklés az egyik legfontosabb dolog az életünkben, észre se vesszük, hogy végig követi az életünket, tudattalanul is.

Az egyetemen kulturális antropológiából szereztem a mester diplomámat és az ott olvasott rengeteg olvasmány még jobban megerősített abban a hitemben, hogy a természetközeli népek, az ősi társadalmak gyermeknevelési szokásaiból mennyi mindent érdemes átemelnünk mai, modern anyaként. Az egyik ilyen az anya hangjának mágikus, gyógyító ereje, a közös éneklések. Bízom benne, hogy ez a kötet segít abban, hogy a gyermekek, anyukájukkal együtt énekeljenek, egymás mellett, ölben ülve. Külön öröm számomra, hogy talán kicsit visszacsábítjuk a gyermekeket a CD, TV, telefonok helyett a könyvekhez és a finommotorikus képességeik is fejlődhetnek az icipici nyomógombok megnyomásának gyakorlásával.

Bizony, és őszintén bevallom, hogy nagyon örülök, hogy végre valami élő, valami igazi...szuperhős kiskutyák, hercegnők és szörnyek után végre valami kedves, természetközeli, ősi. És magyar.

Számomra a magyar népi kultúra egy kiapadhatatlan forrás, csodálatos mélységekbe lehet merülni egy-egy régi stílusú magyar népdal szövegein keresztül. Feltett célom, e könyv segítéségével divatossá, maivá tenni a magyar kultúra szeretetét már egészen kis kortól, s rámutatni, hogy ez nem csak egy szűk rétegé, hanem már születéstől kezdve beleivódhat a mindennapjainkba: a dinoszauruszok és balerinák szeretete mellett ez is békésen megfér.

A könyv a napokban jelent meg, és hatalmas siker, rengeteg ismerősömnél láttam viszont a közösségi médiában és mindenki dicséri.

Óriási öröm számomra, hogy sok anyuka megkeres ismeretlenül, gratulálnak, küldik a képeket a gyermekeikről, korosztálytól függetlenül, ahogy a könyvet tanulmányozzák. A kiadó már berendelte a következő 4000 példányt, valamint szeptemberben érkezik angol nyelven, ami azért külön öröm, mert határokon túl is lehet hirdetni, hogy milyen sokszínű, gazdag kultúrája lehet egy ilyen kis országnak is.

Badarság lenne megkérdezni ezek után, hogy tervezel-e folytatást, hiszen badarság lenne ezt nem folytatni.

Igen, jól sejted, Kiss Annával már beszélünk a folytatásról, hiszen rengeteg dolog kimaradt, amit még meg kell mutatnunk a gyerekeknek, ehhez most támogatókat próbálunk szerezni. Emellett már alig várjuk, hogy kicsit kiszélesítsük a látószögünket, és a Kárpát-medence többi magyarlakta településének dallamait, zenéjét, viseleteit, táncait is bemutathassuk.