Címke › Veszteség ›

Lépj be egy másik világba: mindennapjaink szépségei és nehézségei egy súlyosan, halmozottan sérült kislánnyal, Lucababával. 2018 nyarán, két hónappal a tervezett időpont előtt született meg Lucababa. Augusztus volt, rekkenő... »

Lányok! Asszonyok! Még ma kérjétek el a túróslepény és a mézes zserbó receptjét… »   6 hozzászólás

Már csak alig több mint egy hét van hátra karácsonyig! A héten nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és feldíszítettem a házat. Persze nem estem túlzásokba, csak pár dekorációról van szó. A környékünkön egy-két ház nagyon ki... »   33 hozzászólás

Kisfiamat háromnapos korában veszítettük el. Hypoplasias bal szívfél szindrómában szenvedett. A bal kamrája nem fejlődött ki, a hozzá tartozó aorta is csökevényes volt és a jobb billentyűje sem működött száz százalékosan. »   16 hozzászólás

Az elmúlt két hétben gyűjtögettem a dolgokat, hogy miről is írjak nektek, hogy Oli evett egy kis barackot vagy a huncutságairól, hogy végre kicsusszantak az első kacajok a tündéri kis szájából, de most mégis más gondolatok... »   7 hozzászólás

Kedden már kéthónapos lesz Oli, kezd minden végre újra a megszokott lenni. Oli tüneményes gyerkőc, nem győzünk gyönyörködni benne, nem lehet vele betelni. A hétköznapok eseménytelenül telnek, amit a mi esetünkben... »   20 hozzászólás

Tudom, hogy már lejárt lemez az újév, és mindenki belesüppedt a hideg, sáros, januári mókuskerékbe, melyben oly messzinek tűnik a napfényt hozó tavasz. De én mégiscsak megállnék egy pillanatra, és visszatérnék a december... »

Minden várandós nő rémálma, hogy elveszítheti a magzatát. Állandóan figyeljük testünk állapotát, reakcióit, vajon nem küld-e nekünk valami vészjelzést? Az egyik ilyen rettegett jel a vérzés. »   7 hozzászólás

Mindenféle angyal vesz körül bennünket. Némelyiket látjuk, némelyiket csak képzeljük, de valahogy így Karácsony közeledtével mintha megszaporodnának. »

Nomen est omen. Milán nagyon kedves. Nem csak azért, mert ezt jelenti a neve, hanem tényleg tündéri, édes, kiegyensúlyozott, nyugodt, jókedvű kisbaba. Öt hetesen ajándékozott meg az első igazi, nekem szóló, tátott szájú,... »   6 hozzászólás

Csütörtökön hívott édesapám azzal a hírrel, hogy a nagypapám nagyon rosszul van, és már nem várható felépülés, lelkileg fel kell készülnünk a legrosszabbra. Nem mondom, hogy teljesen váratlanul értek ezek a súlyos szavak, a... »   14 hozzászólás

Ott álltam a temetőben egybeolvadva a fekete ruhás emberek tömegével, 21 hetes terhesen, és az egész olyan szürreálisan hatott. Idegenek voltak a kora tavaszi fények, a szellő egyszerre volt simogató és hasogató, és a... »   3 hozzászólás

Mikor elveszítesz valakit, aki fontos volt az életedben, akkor üresen konganak a fejedben a közhelyek, amiket neked mondanak az ismerőseid, és amiket Te is mondhatnál az eltávozott szeretteinek. Nincs is kedvem leírni... »   20 hozzászólás

Hány gyereked van? És hányat szeretnél igazán, tiszta szívből, ösztönből, szeretetből? Neked is vannak soha meg nem születő, vágyálom gyerekeid, akikre a lelked vágyik, de az agyad dönt helyette? Nekem vannak. De ez maradjon... »   18 hozzászólás

Az utóbbi tíz évben adódott néhány olyan, nehéz élethelyzet, amikor az ismerősök támogatón-vigasztalón megpaskolták a kezemet, és megkérdezték: hogy bírod? A válasz mindig nagyon egyszerű: bírom, mert muszáj. Mert nem... »   27 hozzászólás

A mi történetünk a bizonyíték arra, hogy a legcsodálatosabb érzést néha borzasztó fájdalom váltja fel. »

Kiss Viki megrázó haláláról  az édesapa értesítette a Babanet látogatóit. Korábban az ő leírásából ismertük meg Viki születésének körülményeit. Viki története. Most az édesanya szemszögéből láthatjuk ennek a csodálatos... »

Nem vették észre, hogy a hatodik hónapban természetellenesen dagadt a kismenyem, Ő is szóvá tette az orvosnak, az figyelmen kívül hagyta, csak azzal foglalkozott, hogy a méhszáj ki ne nyíljon. »

Én akkor úgy éreztem, mivel nincs sok esélye a gyermekemnek és a kilátásai is borzasztóak, neki is jobb lenne, ha nem lenne. Ezt megbeszéltem magammal és mikor kiengedtek hét nap után a kórházból, első utam nem a fiamhoz... »