Címke › Történet ›

A következő monológból igencsak magunkra ismerhetünk, ha végigkövetjük anyatársunk egy napját karácsony előtt: avagy, mi minden jár úgyszólván rohanó léptekkel egy túl sok felé figyelő anyuka fejében »

Bori itt a Babaneten olvasott egy olvasói történetet, ám soha nem gondolta volna, hogy egy nap ugyanaz megtörténhet vele is. Pedig így lett... »   3 hozzászólás

A legtöbb gyerkőcnek – onnantól kezdve, hogy megtanul beszélni – be sem áll a szája. Sokszor az apróságok meglepő éleslátással világítanak rá komoly filozófiai kérdésekre, magyaráznak meg bonyolultnak tűnő kérdéseket, vagy... »

Mindannyian ismerünk olyan anyákat, akik mindig, mindenben előtérbe helyezik a gyerekeik szükségleteit a sajátjukénál. Egy ideig ez teljesen normális is, legalábbis bizonyos határok között. Azért wc-re még egy újszülött... »   15 hozzászólás

Az egész 2000 év tavaszán kezdődött. Egy kolleganőm javaslatára a barátainkkal megnéztünk egy darabot a Madách kamarában, aminek címe: A sors bolondjai. A darab nagyon jó, az egyik szereplője pedig Pikali Gerda volt, akkor még... »

El sem merem képzelni, mi lett volna, ha rájuk hallgatok, talán a kemoterápiától betegedett volna meg, arról nem is beszélve, hogy azt mondták az orvosok, nem tudják garantálni, hogy egy kisbaba túl fogja élni a... »

Mi még nem tudtuk, hogy már sikerült elérjük a vágyunk, nem akartam elsietni a teszt vásárlást. Gondolván, van elég időm, de kíváncsi voltam nagyon. Négyhetes volt a testvérkéje, mikor a szokásos délutáni alváskor így szólt:... »

Õ az, akihez örömünkben, bánatunkban elõször fordulunk, aki számára mindig mi, a gyerekei vagyunk a legfontosabbak. Jelenléte, munkája életünk része. »