Vágó Piros: Gyerünk a moziba be...?

Nemrég elmentünk megnézni a Visszatérő című filmet. Sejtettem, hogy számomra nem lesz sétagalopp, de a férjem kedvéért bevállaltam – végül kábé a film felét láttam csak. Végigültem ugyan, de a jó részét nem bírtam nézni. Sőt, a szememet úgy fogtam be, hogy közben a fülemre is rászorítottam a kezem, sajnos azonban még így is hallottam a hörgést, üvöltést, haláltusát és egyéb rettenetes zajokat. Sokadszorra is megállapítottam, hogy én inkább a lélekboncolós, sírva nevetős francia és spanyol filmeket szeretem, és hasonló stílusú magyar alkotásokat is szívesen nézem. Szóval lehet, hogy bőven túl vagyok a tizenhatos karikán, de sosem leszek igazán kész a fájdalom, a gonosz indulatok és a halál ilyen naturális, üvöltő bemutatására.

Zalánnal sokáig nem mentünk moziba. Tökéletesen kielégítette az itthoni Kisvakond–, Babar–, Barbapapa– stb. készlet, és a tévében játszott rajzfilmek. Úgy 2-3 hónappal a 6. szülinapja előtt jött az ötlet, hogy nézzük meg a Lego kalandot moziban, biztos nagy élmény lesz neki. Azzal nem számoltunk, hogy míg Kisvakond sosem sző aljas cselszövést és veri laposra az ásójával a cimboráit azért, hogy ő legyen az erdő ura, addig ebben a filmben hangsúlyos szerepet kap a mindenre elszánt gonosz. Zalánt bizony annyira megrémítette a tömény gonoszság, hogy elsírta magát.

Hasonlóképpen pórul jártunk a Repcsikkel is, ahol a főhős majdnem a tenger fenekén végezte. Zalánnál ekkor is eltört a mécses, én meg gyakorlatilag fél percenként kérdeztem tőle, hogy biztosan maradjunk-e…

Legutóbb pedig az itthoni mozizás dőlt dugába: egy francia gyerekfilmet választottunk, vicces címmel: Tökmag és Gázolaj. Egy nyári vakációról szól, bár a suliban a kicsöngetésig már nem jutottunk el. Mint kiderült, a főszereplők valójában kiskamaszok, ennek folyományaként az őket foglalkoztató kérdések is kiskamaszosak, francia könnyedséggel ábrázolva. Itt már gyanút fogtunk, majd megláttuk a 12-es korhatár-besorolást…

A Harry Potter sorozatból csak az első részt engedtük megnézni, amikor még a hősök is cuki kis kölykök, akik mindenféle boszi-öltözetes tanár vezényletével tanulnak ezt-azt kotyvasztani.

A Star Wars már necces, abból talán az eredeti trilógia első része a legkevésbé brutális, de a tartalma miatt azt sem gondolom alsósnak valónak, bár az iskolai sztorik alapján úgy tűnik, más szülők engedékenyebbek e tekintetben. Szeretném magam tartatni ehhez az elvemhez, így Zalán most még csak egy legós feldolgozásból ismeri a Star Wars filmek történetét és szereplőit. Ebben még klassz kis gegek is vannak, amelyeken jókat szoktunk együtt nevetni.

Szerencsére egyelőre nincs nagy nyomás a haverok felől, úgyhogy talán ki tudunk húzni még pár évet.

Ha pedig anyukából indulunk ki, lehet, hogy még többet...