Ünnepi alkotások a gyerekekkel

Ki mit. Akad aki a gasztro-ajándékokra esküszik: sorra kapkodja a sütőből a sütiket, és készíti az egyéb ínyencségeket. Más gyertyát, szappant önt, esetleg képet fest. Mindenesetre ez egy jó időszak arra, hogy az ember a gyerekekkel együtt alkosson. Mi a barátnőimmel minden évben összegyűlünk Miklós-nap körül és mézeskalácsot sütünk. Nem feltétlenül a gyerekek miatt, mert az első ilyen alkalommal a ma 11-12 évesek még kúsztak-másztak körülöttünk. Később persze szép lassan hozzánőttek a feladathoz és ma már ők is sorra gyártják a viducokat, (ööö, ez egy kis vízilószerű állatka, a keresztlányom kedvence), macskákat, üstökösöket, díszítenek lelkesen és szárnyaló fantáziával. Zalán fiammal mi is megsütjük a magunk külön mézeskalácsait, mert ez mind a kettőnknek magát az adventet, a várakozást jelenti. Sokszor olyannyira hangolódunk, hogy karácsonyi dalokat is hallgatunk hozzá. Idén is nekiveselkedtünk már egyszer, a tészta felét ki is sütöttük, de díszíteni nem volt még időnk.

Normál menetben ritkán szegődik mellém Zalán a konyhában. A „Készítünk valami finomságot!” elég csalogatónak hangzik, de az érdeklődés nagyjából addig tart, amíg lehet keverni, gyúrni, maszatolni és kóstolni – a fiam képes mindent megkóstolni, még a sima lisztet is. Igaza is van, ismerni kell az alapanyagokat. A túl sok pepecselés, várakozás azonban kedvét szegi, így kis idő múlva már a szobában a törökök kiűzését játssza el vagy rajzolgat kedvére. Persze én sem vagyok mindig túl jó partner a közös ügyködéshez.  Sokszor irigykedtem, amikor arról hallottam, hogy egyes anyukák milyen prímán elfőzőcskéznek, sütögetnek a gyerekekkel a konyhában. Bevallom, nekem ehhez sosem volt annyi időm, hogy ne fogyjon el végül a türelmem. Most már kezdek ráérezni, és csak akkor dobom be a közös sütögetés ötletét, amikor semmi másra nem kell koncentrálnom.

Zalán pedig időnként önállósítja magát a konyhában. Általában ilyenkor salátát csinál, nyilván azért, mert szinte minden nap lát engem, ahogy ezt készítem. Nyersen, sülve, főve, valami zöldség biztos kerül esténként az asztalra. Akkor kell nagyon résen lenni, amikor az öntetet keveri, mivel szokott „kémikázni” is. Olyankor nem zavar, ha a szódabikarbónát kevergeti az olajjal, de a salátámon már kevésbé vágyom merre a kombóra. Lehet hogy érdemes lassan gyerek-szakácskönyvet keresni, hátha bejön neki ez a móka…