TOP 5 játék fiús anyukáknak

Azért marad még más alkalom az évben (pl. a Húsvéti nyuszi és Ádám nyári szülinapja), de az év vége az, amikor beszerezzük a játékok nagy részét. Mi névnapokat nem tartunk, ilyenkor nincs ajándékozás, az épp illetékes gyermek kap egy még különlegesebb puszit és ölelést a „Boldog névnapot!” jókívánság mellé.

A születésnapok már jóval összetettebbek. Nem túlzok, ha azt mondom, már hetekkel a nagy nap előtt elindul a készülődés, tervezgetés. Családi bulit szervezünk, a résztvevők meghívót kapnak (Idén például Marci videomeghívót küldött a vendégeknek…). Jönnek a nagyszülők, nagynénik, együtt vagyunk, bográcsozunk, grillezünk – mikor épp milyen kedvünk van, illetve mit enged meg az időjárás. Szerencsére ajándékok terén a család már a kezdetektől megkérdez engem, hogy mire van szükségük a fiúknak, vagy például most legutóbb, Marci születésnapjakor az tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, hogy én vásároltam meg az ajándékokat, majd szétosztottam a családtagok között. Így olyan dolgokat kapnak, amire valóban szükségük van, vagy amit tényleg szeretnének. Mondjuk belefutottunk már olyan „meglepetésekbe”, amikor mi, felnőttek is csak tátottunk a szánkat. Kettő ilyen tárgy egy életre bevéste magát az emlékezetembe. Marci kapott egyszer egy kiskutyát, amely ugrándozott, néha a lendülettől már szaltózott is, fülsértő hangon ugatott és mellé zölden villogott a szeme. Sajnos „elkóborolt”… A másik egy olyan autó volt, amelyről a falvakban megrendezett búcsúk jutottak eszembe: a dodzsemnél üvöltő technozenéhez hasonló hangot adott a jármű és emellé különböző színekben villogtak a kerekei. Ez épp tetszett a fiúknak, de sajnos „bontóba került”.

Az elejétől fogva próbáljuk a fiúk játékainak számát korlátozni és a mennyiség helyett inkább a minőségre (nem feltétlenül a drágaságra) koncentrálni. Találtam 1-2 boltot, amelynek a termékei tetszenek, kipróbáltuk, a minőséggel is elégedettek vagyunk, így igyekszünk onnan beszerezni a „kellékeket”.

No, de lássuk azt a listát!

1. Autók

Két fiú lévén, mi más állhatna az első helyen, mint a „tütük”. Bármilyen méretű, színű, formájú négykerekű jöhet! Sőt, többkerekű is, akár busz, teherautó, vonat, kukásautó, mindegy, csak guruljon és lehessen tologatni. Az idő múlásával nem árt, ha „tud” is valamit az a jármű: mondjuk szirénázik, vagy ki lehet nyitogatni az ajtókat, esetleg tud húzni/szállítani másik autót, ilyesmi.

Ettől kezdve a sorrend rangsor is egyben.

2. Gyurma

A nagyfiam már régóta szeret gyurmázni. Jó kis program, és mi, felnőttek is élvezzük. (Egyik kedvenc pillanatom, mikor Marci épp az édesapjával gyurmázott, én kint tettem-vettem a konyhában, Ádám szerintem aludt, mert még kisebb volt és csak annyit hallottam, hogy a papi megkérdezi a fiától, „Marci, mit csináljak, mandarint vagy narancsot?”. ) Itt jegyezném meg, hogy hiába formázok bármiféle figurát, állatot a gyereknek (egyébként tényleg jó vagyok gyurmázásban), a vége az, hogy egy nagy gombóccá gyúrja az egészet. Tervezem a házigyurma nagyüzemi készítését. Csomó klassz receptet (színes, illatos) találtam a neten. Ami a kicsit illeti, már ő is becsatlakozik ebbe a programba, szívesen kopácsol a műanyag sodrófával.

3. Lego

Egyelőre még a Duplonál járunk. Elég jól fel vagyunk szerelve: állatok, járművek, emberfigurák, építőelemek, minden szerepel a nagy Legos dobozban. Ez az a játék – az autók mellett –, amit mindkettő fiúcska rendeltetésszerűen használ: tornyokat, különböző autókat, vonatokat, állatkertet építünk és rombolunk. Szeretjük.

4. Mesekönyvek

Marci kezdetektől imádja a könyveket és vigyáz is rájuk, így szerencsés a kisöccse, mert szép állapotú könyveket örökölt. Ő azonban már nem ilyen finom, sajnos hiába a kemény borító, van 1-2 kötet, amely már többször ragasztásra szorult. Ide sorolnám a matricás foglalkoztató füzeteket is, azokkal is jó hosszú ideig elvagyunk, persze egyelőre csak a nagyobbik fiammal. 

5. Társasjáték

Végre! Elkezdődött a társasjáték időszak, aminek én kifejezetten örülök. Marci egyértelműen megérett rá, és most a szülinapjára, kapott is 1-2 alap társast. Ádám is szeret bekapcsolódni, szívesen lenyúlja, és ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony jól eldugja az apró dobókockákat. Így két verzió van, az egyik az, hogy akkor társasozunk, ha a kicsi alszik, vagy, ha mégis ott van velünk, akkor sajnos van egy kis sírás, hogy ő most nem csatlakozhat.

Ezen kívül szeretjük még a különböző kirakós játékokat, a mesekockákat, bábokat, minden olyat, amely kicsit megmozgatja, megdolgoztatja a gyerekek fantáziáját, agyát, kezét. 

Amit még meg kell jegyeznem, és kíváncsian várom a két- vagy többgyermekes szülők véleményét erről, hogy én azt vettem észre a második kisfiamnál, hogy ő sokkal hamarabb fejlődik. Illetve ez nem is jó kifejezés, mert Marci is a nagykönyv szerint nőtt. Azt akarom ezzel mondani, hogy meglátásom szerint, Ádámot húzza a bátyja. Jóval korábban kezdett autózni, mivel ezt látta Marcitól. (Sőt, a csörgő korszak teljesen ki is maradt.) Előbb legózik, hamarabb gyurmázik. Érdekes az is, hogy a kicsi ugye örökli a nagytól a kirakókat, könyveket, így neki különösen nehéz az ajándék vásárlása. És bár próbáljuk őket úgy nevelni, hogy minden játék közös, bizonyos alkalmakkor Ádámnak is jár az új, valamint az az érzés, hogy ezt bizony ő kapta.

Még pár szót ejtenék arról, amit már többször említettem, hogy Marci fiam 3 éves lett és kivételesen ő is adott nekünk ajándékot: születésnapja másnapján lerakta a cumit! Hipp-hopp, egyik napról a másikra! Megkímélt minket attól a vízionizált tortúrától, amit erről a folyamatról olvastam, hallottam. Éljen!