Terhesnapló 37.hét – Ideje pihenni!

Kismanó hisztijéhez sem, ami természetesen az egekbe szökött, látva az én esetlenségemet. Az egész napos játék, peluscsere, egyéb feladatok se tettek jót. Estére meg is lett az egész hatása. Nagyon keményedett a hasam, és elkezdett szurkálni a méhszájam. Másnap - annak ellenére, hogy végre tudtam aludni - ugyanúgy folytatódott. Talán még rosszabb is lett a szurkálás. Ez volt az a pillanat, amikor Apa ágyba parancsolt. Két napig fel sem engedett kelni! Kismanót teljesen átvette, elvitte állatkertbe, játszótérre, mindenhova. Én pedig csak pihentem és pihentem. Ilyenkor érezni leginkább a külföldi lét hátrányát. Ha Apa épp nem tud eljönni a munkából, nincs senki, akire ráhagyhatnám akár csak egy órára is Kismanót. Na de ez csak még nehezebb lesz, amint a Kistesó megszületik... Már egy nap pihenés után sokkal jobb lett, második napra pedig teljesen elmúltak a panaszaim. Szóval ideje kicsit visszavennem a tempóból, azért még egy-két hetet jó lenne, ha bent maradna ez a kicsi lány...

Minden esetre nagyon megijedtem. Nem is tudtam kezelni a helyzetet, pánikoltam, és emiatt lelkileg is levett az egész. A vajúdós csomagomat már az egész előtt pár nappal elkezdtem összerakni, de még nincs teljesen bepakolva. Ettől is ideges lettem, és valahogy mindenre sokkal élesebben reagáltam a kelleténél. Úgyhogy, mielőtt bárkit is véglegesen megbántok, vissza is vonultam. Szülésig már csak magamba fordulás, olvasás, szükséges teendők...