Sportklub
Döbbenetes a nők akaratereje. Ha egyszer létre akarnám hozni a világ legütőképesebb sportklubját, biztos, hogy csak kisgyerekes anyukákat vennék fel.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ember képes hónapokig (évekig?) úgy élni, hogy csak néhány órát alszik, azt is felületesen. Az éjszaka többi részében vagy altat, vagy szoptat (tehát nemcsak forgolódik, hanem fizikai munkát végez. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szoptatás nem az, hiszen nem tűnik úgy, de ezt csak az hiszi, aki nem látott még közelről szoptatós anyát. A 6-8-10 kilós gyereket folyton emelgetni, próbálgatni, hogy most éppen melyik pozíció lesz megfelelő az etetéshez, majd szuperlassan lehelyezni az alvó gyereket az ágyba, ez bizony nem gyerekjáték.
És ez még csak a kezdet.
Soha nem gondoltam volna, hogy teljesen kimerülten is ennyire ott tud lenni valaki fejben, ha vészhelyzet van. A kórházban elvárják az anyáktól, hogy folytonos készenlétben legyenek, és ha létezik valaki, aki ezt meg tudja csinálni, az egy aggódó anya. Hullafáradtan is előbb észrevenni a lázroham közeledtét, mint a személyzet? Erre csak egy anya képes.
(képünk illusztráció)
Soha nem hittem volna, hogy a sportban ilyen teljesítményre képes egy anya. Feleségesem a fél éves kislányunk mellett heti két óra spinning edzést tart, időnként még többet. Kevés szabadidejében is óráira készül. A nyaralásunkon hirtelen indíttatásból elmentünk terepre futni. Mondanom sem kell, hogy én majdnem fél év tétlenség után az első emelkedőn már alig éltem. És a feleségem? Szinte könnyedén futott előttem. Nem beszélve arról, hogy amikor a 16 kilométeres táv tízedik kilométerénél megtudtuk, hogy sír otthon a kicsi, akkor hegyek ide, vagy oda olyan tempót diktált, amit nézni is kemény.
Szóval tisztelet, tisztelet és ezerszer is tisztelet az anyáknak ezért a szívósságért, kitartásért. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, járjuk velük a szülőség útját, de ugyanakkor fel kell néznünk rájuk, mert minden nagyszájúságunk ellenére azt hiszem, bőven ők az erősebbik nem. Én is sokat éjszakázom, igyekszem ott lenni mindig, de anya csak egy van, őt nem tudom pótolni, ennek a súlyát pedig csak a párunk viseli. És sikerrel viseli azt a felelősséget, ami alatt az átlag férfi összeroppanna.
A sportklubot, meg istenbizony létrehozom. Beültetem a célvonalra az éhes kicsiket és Usain Bolt legyen a talpán, aki utolér egy anyát…
Bata Gábor, 2015. augusztus 26.