Ronda lila takaró – majommal
Néhány hónapja száműztem az egyik gyerektakarót a szekrény mélyére. Úgy gondoltam, Zalán már kinőtte, ráadásul rettentő ronda, legalábbis az én ízlésemtől nagyon távol áll.
Az egész takaró nem túl nagy, tán 1x1 méteres lehet. Takarózásra már akkor is kicsi volt, amikor megkaptuk, de erre más miatt sem alkalmas igazán. Az egyik csücskéhez egy keményre tömött majomfej van varrva, ami külön életet él a takaró többi részéhez képest. Ráadásul az egész lila. A tipikus figyelemfelkeltős hupilila, ami se nem kedves szín, se nem harmonikus. Így hát rászántam magam, hogy elrakom, ne is lássam. Zalán persze „kikukázta”, és nagyon megörült rég nem látott cimborájának. Eztán jó pár napig még este, lefekvéskor is be kellett takarni a takaróval, anélkül nem aludt el.
A lila majom egyébként sárga kutyának indult. A nagyiéknál tévézés közben figyelt fel egy reklámra, amiben gyerektakarókat hirdettek, és ki is szemelt magának egy sárga takarót, kutyafejjel. Addig rágta a nagyszülők fülét, míg végül beadták a derekukat és megrendelték az áhított holmit. Pár nap múlva azonban a forgalmazó jelentkezett, hogy sajnos a kutyás elfogyott, de lenne helyette majom... Gondolom, a kutyának sem kellett a lila majom, bepróbálkoztak hát vele. Nálunk sajnos megkapta az áment, néhány nap múlva érkezett is a csomag. Zalán boldog volt az új szerzeménnyel, csak én kaptam kis híján szívszélhüdést. Az azóta eltelt néhány évben megszeretni nem tudtam, maximum valamelyest megszokni a fura darabot. Azóta már tudom, hogy ha egy kicsit jobban körülnéz az ember, mennyire helyes darabokat lehet találni.
Hazait, ügyes anyukák által tervezve, készítve.
Vágó Piros, 2016. március 12.