Mikor még nem voltam apa…

Szülőnek lenni új dimenzió és ezt jó lenne már előre tudni. Keveset foglalkozunk a szülővé válással, pedig nem egyszerű feladat. Senki sem születik apának, de a dolog tanulható. Sokszor az hisszük, könnyű lesz, hiszen „minden hülyének lehet gyereke”. Aztán ha benne vagyunk, akkor látjuk csak, hogy jól és örömmel csinálni nagy feladat. Egyszerre szülőnek és társnak lenni nagy feladat. De szép feladat és megéri.

Mikor még nem voltam apa…,

…akkor azt hittem vagány, ha valaki úgy vezet, hogy a többi autós retteg tőle. Most már tudom, vagány az, aki úgy vezet, hogy az alvó kislány nem ébred fel a fekvőrendőrnél sem.

…akkor azt hittem, nincs jobb egy hosszú munkanap után, mint meginni otthon egy sört. Ma már tudom, hogy nincs jobb dopping egy mosolygó babánál, ha hazaérek.

…akkor azt hittem, csak az idióták beszélnek egész nap a gyerekükről. Ma már másról sem tudok beszélni, mint a kislányunkról.

…akkor azt hittem, fáradt vagyok 14 óra munka után, ha csak 6 órát tudok pihenni. Ma már örülök, ha megszakítás nélkül tudok 3 órát aludni.

…akkor azt hittem, be tudom osztani az időm. Ma már tudom, az semmi nem volt ahhoz képest, ahogy egy anya menedzseli az életét.

…akkor azt hittem, otthon lenni a gyerekkel könnyű. Ma már azt gondolom, nincsen ennél nehezebb és tiszteletreméltóbb feladat.

(képünk illusztráció)

…akkor azt hittem, hogy az a hülye akinek sír a gyereke a boltban. Ma már tudom, az a hülye, aki ezért ítélkezik a másik felett.

…akkor azt hittem, egy gyerek fél éves koráig csak eszik/alszik. Ma már tudom, hogy egy fantasztikus, örökké kapcsolatot kereső kis emberke, aki sokkal-sokkal többet tud ezeknél.

…akkor azt hittem, a gyerekkel lenni főleg az anya feladata. Ma már tudom, ez csak közösen jó.

…akkor azt hittem, a szülés csak egy dolog a sok közül, szép vagy csúnya, mindenkivel megtörténhet. Azóta tudom, a szülés a legnagyszerűbb, legszebb és legfélelmetesebb dolog a világon. Nem látott semmit még, aki nem látott szülést.

…akkor azt hittem, ismerem a barátnőm. Aztán anya lett és olyan csodálatosan összetett, hogy újra beleszerettem.

…akkor azt hittem, ismerem a fájdalmat. Aztán láttam egy szülést.

…akkor azt hittem, ismerem a félelmet. Aztán beteg lett a kislányom.

…akkor azt hittem, ismerem a hiányérzetet. Aztán üres lett a lakás, amikor elmentek sétálni.

…akkor azt hittem, ismerem a megkönnyebbülést. Most néha elsírom magam, ha belegondolok, hogy egészséges.

Akkor azt hittem nincsenek csodák. És most itt alszik egy a karomban.