Mikor kezdjünk színházba, koncertre járni a gyerekekkel?

Amíg Zalán kisbaba státuszú volt, vágyakozva olvastam a különböző programajánlatokban azokat a komolyzenei koncerteket,
ahol megmutatják a hangszereket a gyerekeknek, sőt, ki is próbálhatják azokat és még zenei élményben is részesülnek. Aztán az, hogy ezek mindig teltházas programok, ahová hetekkel előbb jelentkezni kell, nagyjából el is döntötte, hány ilyen koncerten vettünk részt. Igen, zérón. 

Zalán 2-3 éves kora körül itthon jól ment az Alma együttes és Halász Jutka néni is, kívülről fújtuk, hogy jön a hegyi tolvaj lova lefelé - gondoltam,
élőben is kipróbálhatjuk. Egy szép vasárnapon felcihelődtünk és a közeli művelődési központban megcéloztuk az Alma koncertjét. Sokan voltak, de sikerült ülőhelyet találni, minden adott volt életünk első élő zenei élményének begyűjtéséhez. Csak épp a fiam türelme és érdeklődése hiányzott hozzá. 2-3 számot még úgy-ahogy nyugodtan végighallgatott, de aztán egyre jobban kezdte csábítani a mozgás, a rohangálás. Ki is mentek az apjával a teremből, de én maradtam, mert gondoltam, pár perc futkározás után biztos visszajönnek. Amikor már a sokadik szám után sem jöttek vissza, én is utánuk eredtem. A művház hosszú, oldalsó folyosóján találtam meg őket, a gyerek boldogan nyargalászott le-föl, a többi, hasonló mozgásigényű gyerekkel. Ez a fiaskó sem tudta elvenni a kedvem, néhány hónappal később újrapróbálkoztam.
Akkor egy szabadtéri rendezvényt vettünk célba, ahol Halász Judit lépett föl. Nem tudom, miért gondoltam, hogy Zalán majd szívesebben ácsorog velünk a nagy tömegben, hallgatva a zenét, mint hogy inkább a szomszédos játszótér színes játékait fedezné fel?!

Most, hogy már elmúlt 7 éves, bátran mehetünk színházba, koncertre is. Eljött ennek is az ideje. Mostanra már azt is megtanultam, hogy az sem
mindegy, hol ülünk, milyenek a terem adottságai. Ha nem kap az ember máshová jegyet, csak a leghátsó sorba, ahonnan sem hallani, sem látni nem lehet túl jól, jobb, ha kihagyjuk az élményt. Nekünk is kellemetlen lehet, hogy a gyerek folyton afelől érdeklődik, ugyan mi történik a színpadon,
fészkelődik, nyújtózkodik, láthatóan unatkozik, és a mellettünk ülőket is zavarhatjuk ezzel. Szerencsére a nyári fesztiválszezonban egyre több és
egyre jobb lehetőség kínálkozik arra, hogy a gyereket bevezessük a színház, koncert adta élmények világába. Vagy csak én imádom harmincadszor is végignézni, ahogy Vitéz László egy óriásit húz az ördög fejére a palacsintasütővel?