Karácsonyi to do lista 2. rész

Decemberbe léptünk, napokban számolható a Karácsonyig hátralévő idő. A sok tárgyi kellék mellett igyekszem lélekben is készülni az ünnepre, és a gyerekeket is próbálom erre hangolni. Napok óta karácsonyi zenéket hallgatunk (Marci szerint „felnőtt zene” szól ilyenkor), előkerültek a télapós és hóemberes foglalkoztatók, színezők, mesekönyvek, karácsonyi mesefilmek.

Marci már kívülről fújja, hogy mi a teendő december 5-én („kipucolom a cápás gumicsizmámat” – egyelőre úgy tűnik, nem tudom lebeszélni, hogy a másik cipőjét válassza…) és naponta többször gyakorolja a Boldog, boldog születésnapot című dalt, Jézuska születésének alkalmából. Ádám egyelőre a fényeket értékeli: a kültéri fényfüzért, a benti mécseseket, gyertyákat. Tágra nyíló, csodálkozó szeme, érdeklődő mosolya és mutogató husis ujjai hívták fel a figyelmemet valamire, ami irtó fontos, és eddig nem szerepelt a listámon: meg kell tenni a karácsonyfa körüli biztonsági intézkedéseket!

Marci 3 éves nagyfiú, nála nem kell félteni a karácsonyfát, tavaly is csak finoman megvizsgálta a figurás díszeket, semmi probléma nem volt belőle, idén pedig már jóval okosabb, tehát tőle egyáltalán nem tartok, hogy bármi kárt tenne a fában. Vagy fordítva, a fa tenne őbenne…

Bezzeg az öccse! Ő viszont teljesen más természetű kisfiú. Általában nem szeretem összehasonlítani őket, de az már most látszik, hogy Ádám sokkal vakmerőbb, bátrabb legényke, mint a bátyja volt ennyi idősen. Sőt, néha még a mostani Marcimhoz képest is merészebb… vagy kíváncsibb. Abba most nem mennék bele, hogy ez a jellembéli különbség a második gyerek törvényszerű velejárója vagy sem, - talán majd egy másik cikkben megfejtem -, de tény, hogy Ádámot és a fát meg kell óvnunk egymástól.

Ahogy láttam, más szülőnek is fejtörést okoz ez a téma, némelyek egész szélsőséges és egyben szellemes megoldásokat találtak ki, hogyan kerüljék el a baleseteket. Nézzétek ezeket a fotókat!

Valamint itt egy kedves video, amely talán minden kisgyermekes szülőnek ismerős helyzeteket mutat be, egyik-másik szituációban teljesen magunkra ismertem.

Felkészültetek már? 

Hűha, jól elkalandoztam az eredeti témámtól, a tennivaló listától…

Lássuk a folytatást, csak, hogy befejezzem!

• A mézeskalácson kívül karácsonyi linzert és kekszeket szeretnék sütni a fiúkkal.
• 2 évvel ezelőtt - akkor még csak Marcival kettesben - szaloncukrot is csináltunk. Tavaly nem vállaltam be, idén megpróbálom a két kis kuktámmal. Gesztenyés és narancsos-diós került fel a teendők közé. Bevallom, egyelőre ez a pont szerepel a legutolsó helyen, szaloncukor nélkül még csak-csak megvagyunk, no de…
• ….ott van még a beigli sütés. Beigli nélkül nincs Karácsony!
• Ha már a konyhánál tartunk, a lista végén szerepel a legösszetettebb feladat: a karácsonyi menü megtervezése és a bevásárlás.

Úgy kell elkészítenem az ételsort, hogy abban a 3 napban, december 24-25-26-án nagy dolgokat ne kelljen pluszban főznöm. Így nem kérdés, hogy jó előre kell dolgoznom, és olyan ételeket kell választanom, amelyek melegítve is megállják a helyüket.

És még a vendégekről nem is beszéltem! Mióta gyerekeink vannak, azóta a család nálunk jön össze Karácsony első vagy másnapján. Ekkor óriási segítség, hogy teli lábosokkal, fazekakkal érkeznek a nagyszülők, én pedig tökjól melegítek.

Azt hiszem, ennél a pontnál igen erős pontosításra van még szükség.

És ugye ott van még önmagában a Szenteste napja, amely szerintem egy külön időzónában zajlik: még gyorsabban peregnek a percek, múlnak az órák. Ezen a napon is lényegi kérdés az időzítés! Mindig a délutáni alvás alatt hozza a Jézuska a karácsonyfát és az ajándékokat. (Jesszusom, mi lesz jövőre, amikor Marci már nem alszik napközben?!) Persze mondanom sem kell, hogy mint minden fontos nap, amire annyira készül a szülő, ez sem tudott eddig a normál megszokott menetrend szerint alakulni nálunk. Marci 1 évesen olyan nagyot aludt, hogy már teljes izgalomban, tűkön ülve vártuk az ébredését, tavaly pedig Ádám korábban felkelt, mint terveztük, sehol nem tartottunk a teendőkkel. Viszont mivel még kicsi volt, beraktuk a pihenőszékébe, kapott egy Bogyó és babóca maratont, mi pedig a háta mögött tettünk-vettünk. Kíváncsian várom, idén mivel ajándékoznak meg minket a gyermekeink.