Gyerekruhák: én inkább rendbe hozom őket. Hogy miért?

Nézzük a fiam nadrágját például, amit imád és nagyon menő benne és ami az elkövetkező két évben jó lesz még neki és ami valami miatt kiszakadt a fenekénél. Úgy gondolom, a csúszda lehetett. Ezen kívül van egy makacs folt a bal hátsó zsebén, amit egyszerűen nem tudok eltüntetni. Őszintén, ebben mondjuk nem vagyok túl jó, korábban már írtam a folteltávolítási képességeimről. Így megkérdeztem P-t, hogy ezzel mi legyen…

A gyerekeknek a mai világban fogalmuk sincs arról, hogy egyes dolgoknak mi az eredetük. Úgy gondolják, hogy a víz a csapból jön és a dolgok a boltból származnak. És amikor azt mondod, hogy nincs pénzed, azt mondják, hogy ott a bankkártyád, szóval egyszerűen csak menj az automatához és vegyél ki belőle. Ha eltörött egy játék, dobd ki és vegyél újat… az élet így zajlik manapság. És én valahogy nem szeretném ezt.

Félre ne érts, távolról sem vagyok forradalmár, én is veszek dolgokat, lehet, hogy túl sokat is. De ugyanakkor tudom, hogy mennyi fáradozás és tudás kell ahhoz, hogy elkészüljön egy olyan ruhadarab, mint a fenti nadrág, aminek van egy kis lyuk a fenekén. Kezdve azzal a személlyel, aki készítette, tudom, hogy valószínűleg alulfizetett és túlfoglalkoztatott volt és azt is tudom, hogy én nem lennék képes megvarrni egy ilyen nadrágot, mert egyszerűen időigényes és túl részletes és mivel egy nevetségesen kis összegért meg tudom vásárolni.

Muszáj megmutatni a gyerekeknek, hogy több opció is létezik. Fontos megismertetni velük, hogy a dolgok honnan származnak és nem csak egyszerűen ott teremnek, hogy eléjük tegyük őket. Megjavítani dolgokat (nem csak ruhákat, bármit) kreatív gondolkodásra ösztönöz, úgy mint az, hogy saját játékot vagy ékszert készítsenek.

A problémamegoldó-képesség fontos és nem lehet úgy gyakorolni, ha mindig készen visszük a dolgokat a gyerekeink elé.

Szóval, visszakanyarodva a nadrágunkhoz. Megkértem P-t, hogy gondolkozzon el azon, hogy hogyan lehetne megjavítani ezt a nadrágot úgy, hogy tovább tudja hordani. Ezzel a megoldással jött (segítséggel persze, ami természetesen mindig megengedett).

A legjobb ebben az egészben, hogy nem is szükséges ehhez tudni varrni. Ezek a foltok egyszerűen rávasalhatóak az anyagra, én körbevarrtam őket, de erre egyáltalán nem volt szükség. Az egész nagyon jól nézett ki simán csak a folttal, de P ragaszkodott hozzá, hogy rajzoljunk rá egy arcot és MIÉRT IS NE?  Ugye?

Hogy összefoglaljam, hogy miért is javítom meg a gyerekek ruháit:

1. Nem szeretnék még több szemetet gyártani, elég van belőle a világban.

2. Szeretem a gyermekeim ruháit és szeretném, ha minél hosszabb ideig hordani tudnák őket, mert ezt megtehetik – és ráadásul még sok móka is társul a folyamathoz.

3. Szeretném, ha tudnák a gyerekeim, hogy a dolgok nem a fákon nőnek és mindenért, amit használunk, valakinek erőfeszítéseket kell tennie.

4. Szeretném, ha a gyermekeim megtanulnák, hogy hogyan oldjanak meg problémákat és ezt azzal is kezdhetik, hogy arcot rajzolnak a nadrágjukra.

5. És ami a legfontosabb, mert sok örömet okoz és mert megéri. Mert minden alkalommal, amikor meglátom őket a kézi készítésű, időtálló ruhájukban, szeretném elmondani a világnak, hogy ezt ÉN CSINÁLTAM, ÉN CSINÁLTAM, vicces volt az egész és egy kis időbe és gondolkodásba került, amit manapság valahogyan nem csinálunk elégszer.