Gábor üzenete férfitársaihoz: miért fontos megérteni, mi történik a kisgyermeket nevelő anyákkal

Apatárs!

Neked írok, aki értetlenül figyeled a párodat.

Neked, aki nem értesz semmit abból, hogy miért lett ilyen?

Miért nem bírja „csakúgy” felnevelni a gyereket?

Neked, ha ilyen vagy. És nem neked, ha Te mindig megérted, szereted és tiszteled Őt a munkájáért is.

Társadalmukban általában a nő van otthon a gyerekkel (ennek főleg praktikus okai vannak), ebből az következik, hogy sok férfiban hatalmas félreértések vannak az otthon töltött idővel kapcsolatban.

Hosszan lehet erről beszélni, most csak pár kiragadott gondolat:

„Mi is felnőttünk valahogy. Anyád is meg tudta csinálni 3 (5-8 stb.) gyerekkel, nem igaz, hogy a kettővel nem bírsz.”

Ez butaság. Szerencsére fejlődik a Világ. Szerencsére sokkal több a lehetőség nem csak a férfiak számára. Szerencsére van internet, ami kinyitja a Világot. Szerencsére nem kell nagyanyáink-nagyapáink életét élnünk. Örülj neki, ha ambiciózus és nyitott a párod. Ne akard, hogy egyetlen célja és lehetősége a gyereknevelés legyen. Az legyen a közös „játszóteretek”, Te meg örülj, hogy van neki más is. Sok válás akkor történik, mikor a gyerekek már nagyobbak, már nem igényelnek annyi törődést. És miért? Mert a gyerekek mellett elcsúsztak az eredetileg szépen működő szerepek. A nőből csak anya lett, a férfiből csak pénzkereső.  Közös témájuk is kevesebb, ráadásul mindketten úgy érzik, ők dolgoznak csak igazán. Ne hagyd, hogy így legyen.

„Nekem a munkám ugyanolyan nehéz. Ha fáradt vagyok és hibázom, engem kirúg a főnök. Kötnek a határidők. Neki sokkal könnyebb dolga van.”

Tévedsz. Nézzük csak a felelősséget. Te felelsz egy munkáért, egy projektért, a feladataidért. Ő egy magatehetetlen gyerek, minden bajáért és öröméért, az egész életéért felel! Téged legfeljebb kirúgnak, de mi van, ha ő hibázik és a gyerek visszafordíthatatlanul károsodik? A betegségek (pláne első gyereknél) riasztóak, váratlanok, a legrosszabbkor jönnek és nagyon sokszor semmit sem lehet kezdeni velük, csak próbálkozni a tünetek enyhítésével. Ennél bizonytalanabb feladat sosem lesz a munkahelyeden. Kötnek a határidők. És mit mondjon a párod, akit olyan szigorú határidők kötnek, amik nincsenek definiálva, de eltérni sem lehet tőlük. Biztos, hogy enni fog kérni a gyerek, de nem lehet tudni mikor. Hogyan induljon el bárhova? Kivárja, amíg felébred a gyerek? Vagy próbáljon elkészülni? Mi van, ha télen, már felöltözve az indulás pillanatában kell pelenkát cserélni? Mi van, ha csak simán annyira kiakad a baba, hogy muszáj megszoptatni? Hihetetlenül összetett feladatok és tökéletes bizonytalanság. Tervezni kell egy napot, de úgy hogy minden mindennel összefügg. Karácsonyfaizzóként sorba kapcsolt pontok amikből, ha valami borul, akkor borul az egész nap. És ez alól semelyik nap sem kivétel, nincs szabadnap és nincs kávészünet. Illetve van, de csak akkor, ha Te megteremted. Nélküled rabszolgamunka és csak beleroppanni lehet.

„Á, nem is értem mi baja van, teljesen beszűkült. Már másról sem tud beszélni, csak a gyerekről. Menjen a többi anya közé ott majd jól megbeszélik, de engem ezekkel hagyjon békén.”