Fogászat és társai

Zalánnak ez a szuper lehetőség szintén adott. Annyival még sikerült is megfejelni, hogy miután nagynéném férje is fogorvos, sőt, az ő két fiukból is az lett, a karácsonyi ebéd közben is simán kapunk fogászati kiselőadást, jobb esetben vizsgálatot is. Azt már megállapította a családi kupaktanács, hogy miután mindannyian kisfejűek és nagyfogúak vagyunk, sanszos, hogy Zalánnak is elkél majd egy fogszabályzó a maguknak helyet kereső, girbe-gurbán növő fogai számára. Persze ez a jövő zenéje, még ki sem nőttek az egyesei. Annál izgalmasabb volt, ahogy elvesztette őket.

Íme az egyik történet: szilveszter előtt a nagy baráti társasággal kirándulni indultunk. A társaságban szintén van fogorvos, aki erre a kiruccanásra saját sütésű mézeskalácsot hozott. Zalán tudvalevőleg igen édesszájú, naná, hogy rástartolt a sütire. Aztán néhány harapás után rémülten közölte, hogy nagyon kibillent az eddig csak mozgolódó foga. Először csak jót mulattunk a helyzeten, aztán inkább megkértük az illetékest, hogy fejezze be, amit a mézeskalács elkezdett. Azóta máskor is kértük már az ominózus fogorvos segítségét egy fogacska elvesztéséhez és akkor ajánlotta a barázdazárást. Praktikus megoldás ahhoz, hogy a lehető legkésőbb kezdjenek el szuvasodni a fogak. Nyilván a napi többszöri, alapos fogmosást semmi nem válthatja ki. (De vajon mikor jön el az a pont, amikor egy szimpla fogmosás után nem kell alaphangon pólót cserélni??? – anyai sóhaj vége, a mosásról majd máskor.)

Ha már orvosi vizsgálatok, iskolakezdésnél a gyerek szemeit sem árt megnézetni. Pláne, ha a családban többen is gyerekkoruktól szemüvegesek. Esetleg évekbe is beletelhet, mire kiderül, a pontatlanul lemásolt mondatok, az egyre lanyhuló írás és olvasás-kedv hátterében látásromlás állhat. Arról nem is beszélve, hogy sok kisdiák életében ilyenkor jön el a pillanat, hogy rendszeresen kezd uszodába járni. Egy alapos fül-orr-gégészeti vizsgálattal hamar kiderül, hol lehetnek a gyenge pontok, mire figyeljünk.

Úgy általában is, ne féljünk kérdezni az orvostól. Ha mégsem bízunk a gyerek „körzetijében”, nem tetszenek a módszerei, érdemes másik orvost választani. (Természetesen ahol van erre lehetőség.) Csak azért mert ő volt már a mi gyerekorvosunk is, és simán emlékszik az összes esetre, amikor jól viselkedtünk a rendelőben, és jutalmul egy üres leukoplastos dobozt kaptunk, nem kell mindenáron ragaszkodni hozzá. Én persze továbbra is hálás vagyok a sorsnak, hogy a nagynéném gondozza a fogaimat, mert olyankor kicsit azért egymás lelkét is gondozzuk.