Éljen a változatosság!

Az elmúlt 7 évben azonban rájöttem, hogy egyik kedvenc élet-mottóm anyaszerepben általában nem állja meg a helyét. Egyrészt a gyerekeknek ebben az életkorban még biztonságra, rendszerességre van szükségük és nem igénylik, hogy minden nap újabb és újabb kanyarokat kapjanak a kis életükben. Nekik teljesen megfelelnek az ismert sarokkövek, például minden nap a lekváros kifli a tányéron. Másrészt kiderült, hogy Zalán sem rajong kifejezetten a változatosságért. Ha valamit újítunk, vagy az élet B tervre kényszerít, neki valahogy finoman kell adagolni, szép lassan felvezetni, jobb esetben hagyni egy, netán több éjszakát érni a dolgot. 

Köszöntöm tehát az olvasókat, úgy is, mint az ország piacvezető kereskedelmi rádiójának délutáni műsorvezetője, de leginkább, mint nő és anya. Ez nem jelenti azt, hogy nem írok majd szeretett szakmámról. Arról, amit már 20 éve csinálok, a rádiózásról, hiszen az életemnek ez az egyik sarokköve. Szeretnék azonban arról is írni, aki a rádiós mögött van.  A megszólalásaimban ott a nő, az anya - ha valaki érzékeny rá, még egy sóhajból, egy szünetből is többet hall, mint amit valójában mondok. Ez történt egyébként akkor is, amikor Zalán fiam még csak terv volt és sehogy sem akart összejönni. Akkortájt reggeli műsorban dolgoztam és adásban szóba került valaki, akinek pedig sikerült teherbe esni. Amire nekem elakadt a szavam. Akkori kollégám felesége pedig egyből küldte az infót, mit próbáljak ki, hátha segítene. Ha nem is az Arwen torna segített, de végül is 2008 őszén megszületett a fiam, aki pár hét múlva már kezdi az iskolát. Megint egy új korszak veszi nálunk kezdetét, és azt hiszem, én most még jobban izgulok, mint ő maga. Ebben a hét évben rengeteget tanultam magamról, a gyerekekről, a világról és ezek össztáncáról. 

Remélem, az írásaimmal sikerül majd néha bátorítanom, néha elgondolkodtatnom, időnként ötletet adnom, no és persze megmosolyogtatnom az olvasókat.