Az első év nagy felfedezései – szülői szemmel

A várandósság legnehezebb része nem a nagy pocak cipelése, hanem maga a várakozás. És ami néha még ennél is elviselhetetlenebb: az ismerősök várakozása!  "Még mindig egyben vagy? Ez normális, hogy még mindig nem szültél? Na, mi a helyzet???"
 

1.  A fájdalom, amelyet a szülésig ismertem, csupán szelíd kényeztetés volt. Félre ne értsetek, senkit nem akarok ijesztgetni, de azért na…Legyünk őszinték.
    
2. Az ártatlannak tűnő gyereknevelős fórumok és netes csoportok sokszor hatalmas elvbéli háborúk színterei. Cuki, összetartó anyucik? Ugyan már! :).
    
3. Egy másik emberi lény kakijának, büfijéneknek, pukijánaknak LEHET szívből örülni. Péntek éjjel éjfélkor. Egy sötét szobában. Legalább egy tucat gyerekdal eldúdolása után. Miközben a gyermek apja Google-be pötyögve próbálja megfejteni, miért ordít a ded.
    
4. A kora reggel nem reggel 7-et, hanem 4-et jelent. És a késő este nem az éjfél, hanem a 9. Az "aludtam végre egy jót!" nem 8-10 órát, hanem 4-6-ot jelent egyhuzamban. A nyugodt éjszaka általában egy hajnali ébredést jelent, ha a gyerek cicizés után közvetlenül vissza is alszik.
    
5. Az esti kiruccanás egy 2, jó esetben 3 órás vacsi egy közeli étteremben, maximum 1 pohár borral/sörrel. ÉS mégis jobban értékelem, mint boldog leánykorom átlagos, bulizós hétvégéit, amelyek átlagosan éjfél körül kezdődtek és sokszor úgy reggel 6-ig tartottak.
    
6.  A "leugrunk a boltba és sétálunk egy picit csakúgy" azt jelenti, hogy jóval az indulás előtt összeírom, hogy mi kell a boltból. Majd összerakom a séta-szettet: min. 2 db pelus, pelenkázóalátét, popsikrém, kézfertőtlenítő zselé, min. 3 db textilpelus, egy csomag nedves törlőkendő, zsebkendő, pár pici játék, váltás ruci. Felöltözök normális szerkóba, mert SOHA nem vagyok hajlandó macinaciban és kinyúlt pulcsiban kitenni a lábam az utcára. Anya vagyok, nem viziszörny:). Majd megetetem a gyereket, büfiztetem, átpelenkázom, felöltöztetem. Ha sok a dolgom, babakocsival megyünk, mert ennek lehet pakolni az aljába és lehet fel-le öltöztetni Benit meleg/hideg függvényében. Ha csak elugrunk a közelbe és hosszasan azonos hőmérsékleten leszünk, valamint nem órákról van szó akkor sok esetben valamelyik hordozónkat választom. Babakocsis opciónál lemegyek a garázsba, ajtó fel, mi pedig kigurulunk. Hordozónál ugyanez, csak a ház kapuján keresztül és (szerencsés esetben) gurulás nélkül. Újabban mindezt úgy egy óra alatt teljesítem, kezdetekkor volt néha akár két óra is, főleg, ha a gyerek pontosan a felöltöztetést követő másodpercekben megajándékozott egy friss és meleg kakacsomaggal…
    
7. Képes vagyok lazán emelgetni immár 11 kilót, fél kézzel, miközben a fülem és a vállam között mobiltelefon van, a másik kezemmel pedig kenyeret kenek és eközben néha le is kell guggolnom egy-egy leejtett falatkáért. Most már szitkozódás helyett csak nevetnék, ha aerobic órán a fél kilós kis súlyzócskákkal el kéne végeznem a 4x8-as sorozatokat. Vagy a 100-as guggolást egyenes háttal, súlyzókkal.
    
8. A babakaja finom! De csak az, amelyiket én főzöm! Az üvegesek ugyanis kb. ugyanolyan ízűek, nem számít, hogy almapüré, vagy paradicsomos burgonya van-e ráírva...És legangyobb büszkeségemre ezt Beni is így gondolhatja, legalábbis a mindig őszinte grimaszok erre engednek következtetni. Ellenben a normális étel készítéséhez szükséges képességem sajnálatosan leromlott, a hiba okának feltárása nem ismert. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint amikor a férjemnek csak megemlítem, hogy szívesen főzök neki valamit, mire ő: "Ugyan ne fáradj, inkább rendeljünk valamit!".
    
9. Kisbabával az életemben jellemző mondataim lettek:

- Innen ugye halljuk, hogyha sír?

- [Időpont: hajnal 3 körül. Helyszín: a sötét hálószoba] Mész, vagy menjek én?

- Ez ugye nem több mint 2 deci (bor)?

- Szerintem merül benne az elem.

- Már megint nem lehet elférni a fürdőben attól a fránya babakádtól!

- Nem kéne tévéznie, kapcsold ki!

- Most van elég tejem ! / ?

- Ez most a gyerek volt, vagy te?

- Vidd le a pelusos kukát!

- Benedeeeek, Beni-beni-benikeeee, nézz csak ide!

Kíváncsian várom a második életév újdonságait, készen állok az újabb applikációk feltöltésére. Hajrá dackorszak, mit nekem hisztik és homokevés, helló „az utcán földhöz vágdosom magam” időszak!