Amiket biztosan másképp fogok csinálni a következő gyerekemmel

Jobban rákészülök a vajúdásra - lehet, hogy másodjára is hosszú lesz...

Körülbelül 12 órát vajúdtam. Ez bizony egy fél nap! Szülés előtt nem nagyon foglalkoztam a vajúdás témájával, gondoltam, majd hip-hop túlleszek rajta, fájogat egy picit, de kibírom... Előzetesen a mumus számomra maga a szülés volt. Az igaz, hogy az se volt éppen egy leányálom, de a 13 órából csak 1 órán keresztül tartott! Szóval, szeretnék agyban és lélekben is jobban ráhangolódni a fájások hosszú óráira. Természetesen az is lehet, hogy másodjára már csakúgy kipottyan a ded, ám jobb, ha nem erre apellálok... Tehát: zene, légzések, összpontosítás - ilyesmikre gondolok.

Kérni fogom a gyerekem - de azonnal!

Amikor Beni megszületett, alig töltöttünk együtt pár percet és már vitték is el megvizsgálni – valamiféle kórházi protokollra hivatkozva. Aztán később jöttem rá mások beszámolóiból, hogy ez nem is olyan magától értetődő rutin! Egészséges volt, felsírt, szívhang rendben volt – tehát az első testkontaktust és szoptatást semmiképp nem volt kötelező kihagynunk a vizsgálat miatt. A második gyerekemet addig oda nem adom senkinek, amíg nem tapadunk egymás bőréhez és meg nem szoptatom. Utána vihetik, de ez nekünk JÁR!

Tápszer? Kösz’ nem! - ha nem muszáj...

Baba (és mama) barát kórházban szültem. Ebből számomra az következett volna, hogy a csapból is folyni fog a szoptatás teljes körű támogatása. Nem panaszkodom, jól teltek a kórházi napjaim, kedves nővérekkel és orvosokkal. DE! Azért jó lett volna, ha nekem, a mit sem tudó, kezdő anyukának nem azt próbálják az agyamba vésni, hogy szigorúan 3 óránként etessek, viszont emellett egyen is eleget a gyerek, hogy ne sárguljon be. És mindennek eléréséért adjak neki tápszer pótlást... Nos, most már tudom, hogy ez az elv több sebből vérzik. Először is: ha az a cél, hogy beinduljon a tejtermelés és a baba jól lakjon, akkor erre a legjobb módszer az, ha minél többet van mellen. Ha a folyamat természetes alakulásába bezavarok a tápszerrel, csupán azért, hogy abszolváljam a 3 óránkénti mellre tételt, az biztosan nem a zökkenőmentes szoptatást támogatja. Félreértés ne essék, semmi bajom a tápszerrel! Ám ha van az anyának teje és a baba hatékonyan szopizik, akkor tápszerre semmi szükség. Persze én, mint első babás anyuka, totálisan összezavarodtam, hiszen egyrészt eleget akartam tenni a kórházi tanácsoknak, másrészt kizárólag szoptatni szerettem volna – mondanom se kell, kissé kiborultam. Legközelebb határozottabb leszek!

Szoptatás bárhol, bármikor!

Emlékszem, az elején mennyire tartottam attól, hogy a napi sétából nem érek haza, mire megéhezik a gyerek. Vagy épp a belvárosban lófráltunk, etetés idő volt és képes voltam beülni vele a koszos-büdös, pelenkázó mosdóba, egy plázába és ott etettem. Nagyon kényelmetlen és megalázó volt. Mai szemmel nézve ez már inkább vicces, de akkor nagy stressz volt ám! Pár hónap múlva lazább lettem: beszereztem néhány, szoptatásra alkalmas felsőt és teljesen diszkréten tudtam szoptatni egy padon, éttermekben, akárhol.

Az én gyerekem – de nem csak én vagyok alkalmas arra, hogy vigyázzak rá

Az első pár hónapban, amikor itthon hagytam a kisfiam a férjemmel, anyukámmal, vagy anyósommal, kiakasztott a gondolat, hogy mi lesz vele, ha sírdogálni fog. És tudjátok, mi történik? Az a valaki, aki vele van, ölbe veszi és megvigasztalja a maga módján. Példa: fél éves kora körül Beni esténként elég kiszámíthatóan aludt kb. este 7-től 10-ig. Én ilyenkor néha elmentem valahova vacsorázni, barátnőzni. Hihetetlen félelmem volt, hogy ha valamiért mégis felkel hamarabb, akkor vajon mi lesz... Ez egyszer természetesen be is következett. És tudjátok mi történt? SEMMI! Hazaértem és addig szuperül elszórakoztatták egymást a nagyival.