ABCD - immunrendszer erősítés vitaminokkal

A vitaminokhoz való hozzáállásom kettős. Ha magamat nézem, akkor sajnos nem vagyok sem kitartó, sem következetes. (Így példamutató sem.) A kezdeti lelkesedésem általában pár hét után elmúlik, vagy elfelejtem bevenni, vagy egyszerűen elfogynak a bogyók. Ha érzem, hogy valami lappang bennem, akkor gyorsan tűzoltásként bekapom a dupla adagot, de akkor már általában késő. Szerencsére – lekopogom, kopp-kopp – egy-két náthán kívül ritkán dönt le betegség. Ellenkező esetben valószínűleg jobban odafigyelnék. Ejnye-bejnye…

Bezzeg a terhes vitaminok esetében már nem így működtem, esetükben ösztönösen bekapcsolt az anya-üzemmód. Mint a kisangyal, úgy kapkodtam be őket, a napnak ugyanazon szakában, szinte percre pontosan szedtem a magzatvédő pirulát, egy kis vasat, folsavat, néha kalciumot és magnéziumot.

A gyerekeim esetében érdekes módon ez a precizitás megmaradt. A legtermészetesebben nyúlok minden nap a vitaminjukért, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor maradt ki mondjuk a D-vitamin. Különböző fortélyaim voltak, hogy melyiket milyen módon és mikor adom be nekik, ami bevált: a reggeli immunrendszer-támogató gyerekitalba csepegtetem őket, amit önként és dalolva öntenek magukba. És hogy melyek ezek? Az állandó ’Dé’ mellett kapják a C-vitamint és a Béres-cseppet. Slussz. No meg persze az egészséges, sok gyümölccsel és zöldséggel teli étrendet, amely tartalmazza az ABC további betűinek megfelelő vitaminokat. Persze kertes házunknak, vidéki életünknek köszönhetően rengeteget vagyunk a friss levegőn, amely szintén segíti az immunrendszer erősödését.

Bevallom, nehéz volt eldöntenem, hogy a hatalmas kínálatból mit választok a gyerekeimnek. Hiszen ki ne szeretné vitaminpáncéllal felvértezve küldeni gyermekét a csatatérre?! Mert hát hiába a nagy bölcsesség - miszerint „így erősödik a gyermek immunrendszere” -, én nem szeretem, ha megbetegszenek. Még csak azt sem szeretem, ha náthásak lesznek. Eldugult orral nem lehet aludni, oda az éjszaka és pihenés hiányában nyűgös és nagyon hosszú nappaloknak nézünk elébe. És akkor még a rémes orrszívó porszívót nem is említettem, ami a szülőnek valami újféle fitnesz sport, a gyereknek pedig maga a megtestesült kínzóeszköz. Mondjuk Marcival már eljutottunk odáig, hogy magának szívja az orrát, de Ádám még nagyon meg tud utálni abban a pár percben.

Persze tudom, hogy elkerülhetetlenek ezek a nyavalyák - különösen ősszel és tavasszal -, és ma már azt is felfogom, hogy az erős immunrendszer nem azt jelenti, hogy nem lesz valaki beteg, hanem azt, hogy a vírus nem terheli meg annyira a szervezetet, amely cserébe előbb legyőzi azt. Szerencsére szépen megúsztuk az elmúlt éveket nagy betegségek nélkül, így mondhatni, hogy a fiúk immunrendszere jól végzi a dolgát! (kopp-kopp…)

Eleinte nem álltam ilyen rugalmasan ehhez a témához (sem J), mindent tudni akartam, minden létező lehetőség, módszer érdekelt, a legjobbat és leghatékonyabbat akartam a gyerekeimnek. Éppen ezért alaposan körbejártam a témát, sokat olvastam, rengeteg információval szembesültem, végül pedig a sok termék között elveszettnek éreztem magam. Aztán kiválasztottam 1-2 embert, akinek a véleménye, tapasztalata, szakértelme meggyőző számomra és az alapján támogatom gyerekeim szervezetét. Van köztük barátnő, orvos, ovis anyuka… Apropó, ovi! Na, az aztán az igazi küzdőtér!
Reméltem, hogy Marci bölcsis múltja számít valamit és edzettebb a kis szervezete. Aztán az első hét után kidőlt, hazahozott egy köhögős vírust. Persze őt annyira nem viselte meg. És most Ádám sem kapta el tőle. Neki más miatt folyik az orra. Növeszti a 9-10. fogát…