6 szokás, amely idővel minden kisgyerekből előbújik

Ha ezek egyikében is eltérünk a mindennapi menetrendtől, akkor a gyerek biztonságérzete meginog, kényelmetlenül érzi magát.

Én mindkét gyermekemnél hagytam, hogy maguknak alakítsák ki a napirendjüket. Valójában teljesen automatikusan ment magától az egész, olyan szépen igazodtak a mi életünkhöz, hogy csak egy kis minimális ráhatással kellett 1-2 dolgot szabályozni. Pár hét és már tudják, hogy mi után mi következik, és ez valóban biztonságot, kiszámíthatóságot nyújt nekik. (És nekünk is. Legalább is nekem.)

Most, hogy már az enyémek kiléptek a baba korszakból, szeretem megfigyelni, hogy milyen egyéb szokásaik alakulnak ki. Vagyis inkább törnek elő, mert meggyőződésem, hogy a következő néhány viselkedésmód valahogy minden kisgyerekben alapból kódolva van.

1. Pocsolyázás

Nem tudunk elmenni úgy egy pocsolya mellett, hogy Marci ne lépjen bele. Mondjuk ő az a kisgyerek, aki megkérdezi, hogy „ebbe most lépek, jó?” (hm, most így jobban belegondolva, inkább kijelenti…) Közben rám néz és egy néma bólintós reflektálás után páros lábbal ugrik bele! Egyik nap, mikor mentem érte az oviba, elvittem a gumicsizmáját, mert napközben esett és gondoltam hazafelé örülni fog, hogy az ovi parkolójában pocsolyázhat. Milyen jól tettem!

Ádámot is elkapta már a pocsolyázás-életérzés, egyelőre ő még csak szépen keresztülsétál rajta. 

2. Alvásidőben való beszélhetnék

Délutáni pihenésnél is előfordul, de Marci inkább az esti lefekvésre időzíti a beszélgetést. Hiába kérdeztem meg napközben, hogy mi volt az oviban, este szeretné elmesélni. És az este a legmegfelelőbb időpont arra is, hogy végre megkérdezze azt a nagyon fontos dolgot, amire egész nap nem jutott idő és ekkor jut eszébe az a másik is, amire olyan nagyon kíváncsi.

Ádámnál épp fordítva történik: ő inkább a délutáni alvásnál szeret énekelni, sikongatni, estére pedig általában úgy elfárad, hogy csendben elalszik.  

3. Lefekvés utáni ivás, pisi stb. inger

Ádám sokat iszik napközben, van egy cseppmentes palackja és többször ki is szolgálja magát, nála még ugye pelust használunk, ebből a szempontból mindegy, hogy mikor jön a pisi. Marcit nógatni kell, hogy igyon eleget. Nem úgy este, lefekvés után! Vannak esték, amikor tök simán megy minden: megvolt az imádkozás, a jóéjt puszi és már be is fordul az alváshoz. Aztán vannak azok az esték, amikor jól elszórakozunk, mert mondjuk kicsit többet aludt délután vagy eleve elcsúsztunk az alvással és így későn ébredt. Ilyenkor jön a „szomjas vagyok” (1 korty!), vagy a pisilhetnék (1 csepp!). De volt olyan, hogy épp az ágyban szakadt be a körme.

4. Evés közbeni minden egyéb más teendő

A 2-3-as pont ugyanúgy jellemző az evésre is. Evés közben a legjobb beszélgetni, kíváncsiskodni, bohóckodni a kisöcsivel.  Ekkor jön a pisi, kaki, hiába kérdezte meg anya 2 perccel korábban, akkor épp nem jött a szükség.

5. Szelektív hallás vagy alkalmi siketség – kinek, hogy tetszik, (nekem egyáltalán nem tetszik), ki hogy nevezi a négy fal között

Ezt a témát már bővebben fejtegettem a Papagáj c. cikkben, azóta sokat javult a helyzet, bár még azért adódnak alkalmak, amikor többször kérdezek vagy mondok valamit, de ahogy az ovis anyukákkal megbeszéltük, ez a jelenség valószínűleg egy kortünet.

6. Gyorsaság/lassúság

Villámgyorsak, ha indulunk játszani, pancsizni, mesét nézni, vagy a kertbe szaladgálni. Csigatempóban közelítenek evéshez az asztal felé, és lelassulnak, ha egyedül kell felöltözniük, levetkőzniük.

Ezeken felül vannak még az egyéni extra szokások, amelyeken személy szerint én nagyon jókat mosolygok.

Marci fiam például imádja azt, amikor minden reggel ébredés után a kispárnájára helyezi széééplaaassan a két cápáját, megigazítja, hogy mindkettő középen, párhuzamosan legyen, majd keresztben rájuk hajtja a párnáját, a hóna alá veszi és közli, hogy „kész a motyóm”, azaz mehetünk a nagy ágyba összebújni.

Ádám pedig a cumijait szereti eldugdosni. Leginkább az ágya és a fal közé szereti eltenni őket, kidobja a rácson keresztül. Azért időbe tellett, mire erre rájöttünk, konkrétan el kellett kapni a pillanatot, amikor a cumi megpattan az ágya külső szélén és koppanva a földön landol. Természetesen mindezt a legbelső sarokba, ahová csak akkor férünk, ha kihúzzuk az ágyat. Mindenesetre, ha nem találjuk a két cumija egyikét (vagy egyikét sem), akkor az első utunk az ágyához vezet. 90 %-ban sikerrel is járunk.

Másik dilije, hogy amikor hason fekszik az ágyában, a hasa alá nyom mindent, ami a keze ügyébe kerül: Némo, rongyi, cumi. Olyan lesz a teste a takaró alatt, mint egy kis dombság. Ugyanezt teszi az etetőszékben is, a háta mögé rejt el falatokat. Nagyon megörültem, hogy ez az ügyes kisfiú milyen gyorsan eszi egyedül a kifli katonákat, aztán elkaptam a mozdulatát, amikor épp a paradicsomot nyomta a háta mögé, mint egy kiskutya, mikor elássa a csontot.

Ahogy a fiaimat elnézem, ezek a kis szertartások szintén nagyon fontosak az életükben, ugyanúgy a mindennapjaik része, mint az evés-játszás-alvás váltakozása és kényelmetlenül érzik magukat, ha valamelyik kimarad, vagy másképp történik.

Kíváncsian várom, ti milyen egyedi rituálékról tudtok mesélni!