Terhesnapló 39. hét – Szüljek már!!!
Egész héten vártam, hogy legyen már "valami". Kicsit puffadtabb az arcom... Akkor holnap szülök? Kicsit fáj a derekam... Holnap szülök? Kevesebbet mozog a Kisbaba... Ugye, holnap szülök? Szakad az eső, front van... Szülök már? Sokat keményedik a pocakom... Szüljek már!!!
De semmi nem történt egész héten. Csak vártam és vártam és vártam. Viszont már egyáltalán nem félek attól, hogy idő előtt kibújna ez a kicsi Lány. Már bőven jöhet, így én is többet mozogtam hét közben. Kicsit kimozdultunk hétvégén is, szóval nagyon jól telt a hét. Rájöttem, hogy a tetrákat teljesen elfelejtettem kimosni, úgyhogy gyorsan még azok is sorra kerültek. Tényleg minden készen áll a kis Jövevény fogadására!
Ahogy a szülős kórházi csomagomat raktam össze, véletlenül ráakadtam, hogy lehet venni neten készen összeállított csomagot. Többféle szép, mintás utazóbőröndből lehet válogatni, amibe előre bele van készítve a babának kicsi pelustól kezdve a mamának kicsi tusfürdőig minden. Elvileg csak a baba ruháját kell beletenni, amiben hazahozod az újszülöttet, és már mehetsz is szülni! Ilyenről korábban nem is hallottam. Én azért maradtam a saját magam által összekészített csomagnál. De már az is indulásra kész, tényleg csak a jelet várom, és úgy mennék már szülni!
Kaptam kölcsön egy új könyvet is (Nicole Croft: The Good Birth Companion), ami nagyon tetszik. Próbálom az ebben lévő technikákat is fejben elsajátítani, hogy majd élesben tudjam őket használni. Bármennyire is fájt az első szülésem, és biztosan ez is fog, nagyon jól éltem meg, ezért várom. Csoda jó pillanat, amikor az ember mellkasára helyezik a kis puha, meleg újszülöttjét!
A szüléssel kapcsolatban pedig röviden a következő a túlélési eszköztáram:
1.) Vajúdás alatt, a fájások közben nagyon mélyeket lélegezni (ahogyan olvastam Ina May Gaskinnál, próbáltam én első alkalommal hullámokra képzelni magam, de nekem aztán nem jöttek azok a hullámok). Két fájás közben nevetni, viccelődni, sétálni.
2.) Az átmeneti szakaszban lihegni, és arra gondolni, hogy ez nem tart sokáig (az első szülésemnek ez volt a legnehezebb része, valószínűleg azért is, mert ekkor fektettek fel).
3.) Kitolásnál minél aktívabbnak lenni, lehetőleg kádban vagy állva, esetleg négykézláb nyomni, és összpontosítani, hogy az erő lefelé menjen.
Ennyi. Aztán majd lesz, ami lesz.
Úgy mennék már!
Drukkolunk mind Kistesónak, hogy induljon el, mert nagyon várjuk!
Tina, 2016. április 12.