Apa is altathat néha: így szoktasd hozzá a kicsit!

Számtalan eldöntendő kérdést kell megválaszolnunk már attól a perctől kezdve, hogy hazaérünk a kórházból a kis jövevénnyel: mint például, hogy külön szobában aludjon-e, vagy velünk; hogy fogadunk-e látogatókat, vagy várunk pár hónapig; vagy hogy mindent magunk csinálunk-e a kezdetektől, vagy bevonjuk a nagyszülőket, testvéreket. Szerencsére mindössze néhány hónap és kellően belerázódunk, no meg persze össze is szokunk a kisbabával, így már valamivel gördülékenyebben mennek a dolgok, mire már nagyobbacska lesz.

Nagyjából úgy fél éves korától, de 8-10 hónaposan már biztosan egyre több mindent ért meg az őt körülvevő világból, megszokja és elfogadja a körülötte sürgölődőket és persze kialakul valamiféle napirendje is. Akárhány szülőt megkérdeztem eddig az ismerősi körömben arról, hogy miként zajlik náluk az altatás, mind fixen azt válaszolta, hogy este 8 óra körül van a fürdetés, azonban az ezt követő rituálék igazán változatosak voltak. Sokan panaszkodtak arra, hogy miután egész nap talpon voltak és csak a baba körül tettek-vettek, nagyon nehéz nekik, hogy még esténként sem tudnak elszakadni a gyerekszobából, ugyanis a babájuk „anyát akarja” a fektetésnél.

Újragondoltam hát, hogy mit lehetne tenni, hogyan lehet elejét venni annak, hogy ne csak anyával nyugodjon meg, aludjon el a nagyobb baba.

1. érv: a babának nem csak az anyja kell, hogy biztonságot jelentsen, hanem azok az emberek is, akik az édesanyján kívül még a legtöbbször körülveszik (apa, nagyi, a szülők testvére, stb).

2. érv: azzal, ha hozzászoktatjuk, hogy többen is altatják, alkalmazkodóbb lesz és talán a szeparációs szorongásnak is elejét vehetjük

3. érv: mi magunk is nyugodtabb szívvel hagyjuk ott pár órára a nagyszülőkkel, ha tudjuk, hogy a gyerek bízik bennük

4. érv: az anya, attól, hogy anya lett, még ugyanaz a szuverén egyén, aki korábban volt. Néha neki is szüksége van arra, hogy levegőhöz jusson, kilépjen a négy fal közül és kicsit kikapcsolódhasson. Ezt pedig nem mindig lehet megtenni napközben.

5. érv: ha nagyobb lesz, már nem lesz kérdés, hogy szívesen alszik-e ott a nagyinál, vagy az unokatesóéknál, barátoknál. Megtanulja, hogy az ismert környezetben, általa elfogadott emberekkel biztonságban van és náluk, velük bármikor nyugodtan hajthatja álomra a fejét.

És néhány tipp, hogyan lehet ezt sikeresen megvalósítani:

Időben kezdd el: Kezdjétek el ezt a folyamatot a lehető legkorábban, hogy a kisbaba megszokja az édesapa jelenlétét az altatás során.

Alakítsatok ki rutint: Készítsetek egy meghatározott altatási rutint, amely minden este hasonlóan zajlik le. Így a baba megtanulja, hogy az altatáshoz mindkét szülőre számíthat.

Közös altatás: Kezdetben mindkét szülő együtt vegyen részt az altatásban. Az édesapa is segíthet az etetésben vagy az éjszakai pelenkázásban, mielőtt az altatás kezdetét veszi.

Kényelmes környezet: Biztosítsatok egy kényelmes és nyugodt altatási környezetet, ahol az édesapa is kényelmesen tudja tartani és altatni a babát.

Az édesapa bőrének érintése: Az édesapa érintése is nyugtató hatású lehet a babára. Ha az apuka megöleli, megsimogatja a babát, az is segíti az altatásban.

Szoktasd hozzá lassan: Ha a baba kezdetben csak az anyuka altatását szokta meg, a változtatás lehet fokozatos. Kezdetben az édesapa csak pár percig maradjon a baba mellett az altatás során, majd fokozatosan növelheti az időt.

Kedvenc játék: Az édesapa egy különleges játékot vagy plüssállatot is használhat, amelyet az altatáshoz kapcsol, így a baba az édesapa jelenlétével és a játékkal is azonosítani fogja a közös altatást.

Nyugtató dallamok: A baba kedvenc dallamai vagy altatózenéi is segíthetnek a megnyugtatásában és az altatásban.

Légy kitartó: Az átállás időbe telhet, így fontos, hogy mindkét szülő legyen türelmes és kitartó az édesapa bevonásával kapcsolatban.