Ó, azok a boldog békeidők, amikor gyermekkorunk kedvenc hőseit csak bizonyos napokon láthattuk a tévében és fogalmunk sem volt arról, hogy talán egyszer plüssként is kaphatóak lesznek, meg pólón, meg kulcstartón meg matricán is, sőt, chipszes...

Ez a blogbejegyzés régóta formálódik bennem. Nem lesz vidám, sem vicces, de akkor is kikívánkozik. Ahogy a világ szörnyűségei már nem csak a monitoron keresztül kerülnek egyre közelebb hozzánk, hanem a konkrét, fizikai valóságukban, úgy éreztem...

Ez a hét nem telt felhőtlenül. Most volt esedékes a második, egyben utolsó vérvétel, így elmentünk a helyi rendelőbe. A vérvételt nővérke csinálja, aki rögtön felajánlotta, hogy beadja az ilyenkor (28. és 32. hét között) esedékes oltást is nekem.

Nagyobbik kisfiam 3 éves volt októberben. Az év végi ünnepi őrületben nem nagyon volt időm ezen elmélázni, úgy gondolom, hogy a nyugodt év eleje tökéletes arra, hogy visszatekintsek az elmúlt 39 hónapra.

Minden jel szerint megtaláltuk a villámaltatás titkát rejtő szelencét. 

Közeleg a farsang, jól jön néhány ötlet a maszkokhoz? Most papírból készülőket ajánlok.

A héten rájöttem, hogy talán nem csak ennek a kicsi Csöppségnek kellene egy-két dolgot beszereznem, hanem magamnak is. A szoptatós hálóingek és melltartók is kölcsönbe voltak annak idején, így most be kell szereznem párat. 

Beaker, a kacsa még egész kicsiként került a Young családhoz és a család legkisebb tagjával, Tylerrel kötött barátságot. Nem meglepő módon a kisfiú első szava „kacsa” volt. Ha Tyler sírni kezdett, a kacsa odarohant, de egyébként is együtt...

Előre szólok, és már itt az elején szeretném leszögezni, hogy a következő sorok nem rólunk szólnak, semmi köze hozzánk. Egy ismerősöm ismerőse mesélte egy ismerősömnek… Én pedig most tovább adom nektek. 

„Nem ernyőt kell tartanunk a gyerekeink fölé, hanem mélyre kúszó gyökerekkel ellátni őket. A vihar kifordítja az esernyőt, sőt messzire röpíti, de egy, a földön biztosan álló fának még a legpusztítóbb vihar sem csavarja ki a törzsét.” – Regős...

Egyre lassabban telnek a hetek. Az előző terhességemnél valahogy észrevétlenül léptem be a harmadik harmadba, most pedig, mintha egy ólomkabát súlya telepedett volna rám hirtelen. Egyik hétről a másikra rájöttem, hogy kezdek egyre nehezebben...

Pár hete azon morfondíroztunk, hogyan lehet megtudni, hogy Mimó annak örül-e a tükörbe nézve, hogy önmagát látja, vagy annak, hogy egy másik babát. Azt az ötletet adták többen is, hogy rajzoljunk rá valamit, és ha az arcához nyúl, akkor tudja,...

Mindenki életében alakulhat úgy, hogy hosszabb vagy rövidebb időre, de albérletbe kell költöznie a családnak. Sokan egy ház felújításakor vagy építkezéskor is ezt a megoldást választják. 

Elsőre talán kissé hidegnek, felnőttesnek tűnik a dolog, pedig nem feltétlenül az, érdemes néha kicsit újítani, kipróbálni, milyen, amikor eltérünk a szokványos tárgyaktól, színvilágtól, akár néhány apróság erejéig.

Minden év elején elkészítem a családi fotókönyvünket, amolyan képes összefoglalóként az elmúlt 12 hónapunkról. Elég időigényes és hosszadalmas feladat, mégis szívesen ülök gép elé. 

Döbbenetes változást hozott az új hét. Jó, oké, azért annyira nem döbbenetes, mindenesetre jó nagy. 

A szülői büszkeség egy igazán pozitív, kevés dologhoz hasonlítható érzés, ugyanakkor a szülőséggel jár néhány hol vicces, hol kínos dolog... Ugye mindenki állt már hosszú sorban a pénztárnál, ahol is kínosabbnál kínosabb dolgokat mondtak a kicsik?...

A decemberi ünnepi hónap után a január amolyan „túlélős” hónap, de aztán következik a  február, amikor is kezdődnek a farsangi mulatságok! Lehet ötletelni, hogy minek is öltözzön a gyermek iskolában, óvodában. Nálunk, amikor először szó esett...

A szülők egyik, talán legkomolyabb téli kihívása az állandó délutáni szórakoztatás: hiszen sötét van, játszótérre emiatt és a fagyközeli állapotok miatt sem igazán lehet menni, otthon egy idő után kissé megkopnak, unalmasak lesznek a játékok,...

Két éve, Kismanóval még nagyobb volt a pocakom karácsonykor, mint most. Emlékszem, akkor is elég megterhelő volt a sok vendégeskedés. Mi nem nagyon hívtunk senkit, legfeljebb sütizésre, hogy ne készüljek teljesen ki az ünnepek alatt.