Diszlexia
A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.
A diszlexiának két típusát kell megkülönböztetnünk, ezek:
- fejlődési diszlexia
- szerzett diszlexia
A diszlexia kialakulásának okai
A fejlődési diszlexia kialakulásáért örökletes okok, a születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményei a felelősek. Okozhatja az idegrendszer részleges fejletlensége is.
A szerzett diszlexia esetén a részképességzavart a környezeti tényezők, lelki okok okozzák. Ekkor a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés, a diszlexiát például érési késés, az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba vagy hátrányos szociális helyzet idézi elő. A diszlexia oka lehet még a vizuális kultúra túltengése és az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása). A szerzett diszlexiát másodlagosnak is nevezik.
A tudósok napjainkra egyre több mindent állapítanak meg a diszlexia okairól: például a diszlexiás, illetve olvasási, írási nehézséggel küzdő emberek körében és családjában gyakran előfordul asztma, valamilyen allergiás, esetleg autoimmun betegség. Arra, hogy mi az összefüggés a diszlexia és a különféle allergiás és autoimmun betegségek között, kutatások találtak választ. Kiderült, hogy a diszlexia egyik leggyakoribb típusának /ami a szakirodalmi adatok alapján világviszonylatban az esetek csaknem 65-7O%-át teszi ki/ autoimmun eredete van.
A 21.század elejének tudományos publikációi szintén kimutatták, hogy a diszlexiások vérében sokkal alacsonyabb a telítetlen zsírsav koncentráció, mint azokéban, akik jól olvasnak. A kutatók szintén megállapították, hogy a látó-, halló- és mozgáskoordinációs idegi pályák és központok hibátlan működése elengedhetetlen a helyes olvasási és írási készség elsajátításában. A lassabban vezető idegsejteken az impulzusok összetorlódnak, így érthető, hogy innen az ingerület már szabálytalan módon halad tovább a felsőbb idegi központokba.
Olvasáskor az egyik fő alapinger a fény. Az általa keltett ingerület a látópályában szabálytalan módon jut el az olvasási és írási folyamatban résztvevő felsőbb idegi központokba. Ebből adódik, hogy a válaszreakció is szabálytalan lesz, a két szem mozgató izmai hibás beidegzést kapnak, a két szem egymástól függetlenül, mintegy „bolyong” a fixálandó pont körül, a két szem nem képes egyszerre, ugyanazon pillanatban ugyanarra a pontra /betűre/ tekinteni. Ez nehezíti az olvasást− ebből adódik az olvasási hibák jelentős része, például a sortévesztés, a betűcsere.
Tünetei
A diszlexia leggyakoribb tünetei közé tartoznak a betűtévesztések. Jellemző az olvasás lassúsága és a szövegértés problémái. A diszlexia jellemzően rossz helyesírással jár együtt. Az írás sokszor csúnya vagy akár olvashatatlan.
A diszlexia további tünetei az emlékezetzavar, a tér-iránnyal kapcsolatos nehézségek, szómegtalálási nehézség, dátumtévesztés, problémák a sorozatokkal, a nyelvi megfogalmazással, és nehézségek a nyelvi feladatokban. Gyakori, hogy a tanulási zavar nem csak az olvasás, hanem az írás (diszgráfia) és a számolás (diszkalkulia) területét is érinti.
A diszlexiások jellemzően nehezen tanulnak nyelvet; egyes diszlexiásoknak ez a fő tünete. Bár diszlexiára hivatkozva a tanuló felmenthető a nyelvtanulás alól, az egyetemi hallgatóknál felismert diszlexia esetén a nyelvvizsga alóli felmentés az illetékes személyek jóindulatán múlik.
A diszlexiás gyermeknek gyakran van az írás-olvasáson kívül is valami nyelvi problémája, de ezek nagy része kezelhető. Ritmusérzéke, mozgáskoordinációja általában fejletlen, az irányokat gyakran téveszti.
