„Pofon vágott egy barátom 6 éves gyereke, mert nemet mondtam neki - dühítenek az engedékeny szülők!"
A túl engedékeny szülők gyerekei nem értik hol vannak a határok, nem tudják, mi a jó és a mi a rossz, valamint azt sem, hogy a tetteiknek vannak következményeik – vallja a 33 éves anya.
Arról, hogy hogyan jó nevelni a gyerekeket, mindenkinek van véleménye. Sokan a saját gyerekkorunkból vesszük a példát a gyerekeink neveléséhez - vagy arra, hogy hogyan csináljuk, vagy éppen arra, hogy hogyan ne. Jó ideje az egyik legnépszerűbb gyereknevelési irányzat a gyengédebb vonalat képviseli, amelyre jellemző, hogy a szülő igyekszik belehelyezkedni a gyereke aktuális helyzetébe, a kicsi szemszögéből nézve a dolgokat, hogy ezáltal jobban megértse, mi történik vele az adott helyzetben. Bátorítja a pozitív és a negatív érzelmek kifejezésére, és elfogadja a gyermeket individuumként. Ezt az irányzatot azonban sokan félreértelmezik, és azt gondolják, hogy az empátia és az odafordulás egyenlő a kontroll és a határok teljes hiányával. Egy 33 éves anyuka egy barátot veszített el amiatt, mert elmondta a másik anyukának, hogy nem ért egyet a gyereknevelési módszereivel. A nő szerint a barátja gyerekei borzalmasan viselkednek, ami az anyjuk nevelési módszerének köszönhető:
„Van egy barátom, akinek 3 gyereke van, mindannyian 6 év alattiak, és kivétel nélkül mindegyik borzasztóan viselkedik. Figyelmen kívül hagyják azt, amit mondanak nekik, ha éppen nincs kedvük hozzá, vadállat módjára viselkednek, és rendkívül tiszteletlenek. A barátom hisz a „szelíd szülői nevelésben, de amit én látok a gyakorlatban az az, hogy csak a gyerekek érzéseire figyel, ahelyett, hogy fegyelmezné őket azzal, hogy nemet mond (...).”
A nő több olyan esetet is említ, aminek során semmilyen fegyelmezés nem történt a barátja részéről.
Az egyik ilyen volt, amikor a 2 napos babájával és kisfiával otthon volt a 33 éves anyuka, és a barátja, valamint a gyerekei elmentek hozzá látogatóba. Elmondása szerint a gyerekek végig kifejezetten rosszul viselkedtek, majd egy ponton a nő legkisebb gyerekét az egyik vendégeskedő 4 éves megharapta, de az anyja nem szólt rá, nem tett semmit.
Aztán jött az a pont, amikor betelt a pohár nála:
„A legidősebb (majdnem 6 éves) gyerek odalépett hozzám, miközben a kanapén ültem, és megkérdezte, játszanék-e vele. Mondtam neki, hogy most nem, mert az anyjával beszélgetek, de később játszhatunk. Válaszul a gyerek arcon ütött, és sírva elrohant. Ekkor ránéztem a barátomra, és megkérdeztem tőle, hogy tesz-e valamit ez ellen. A válasza az volt, hogy a gyereke túlságosan ideges ahhoz, hogy most beszéljen vele, ezért majd később megy utána.
Én eddig a pontig bírtam, és elmondtam neki, hogy nevetséges a nevelési módszere, mert a gyerekei senkit nem tisztelnek. Mondtam neki, hogy ha nem fegyelmezi meg a gyerekeit, ez az egész egyre csak rosszabb lesz, ami kihat majd a felnőtt korukra is, és akár börtönbe is kerülhetnek, ha nem értik hol vannak a határok, ha nem értik, mi a jó és a mi a rossz, valamint azt, hogy a tetteiknek vannak következményeik.
A barátom azt mondta, hogy átléptem a határt azzal, hogy beleszóltam a gyereknevelésbe, és a sajátjától eltérő bármilyen más nevelési módszer elfogadhatatlan a számára. Én soha mondtam, hogy el kell fenekelnie a gyerekeit, csak azt, hogy fegyelmeznie kellene őket valamilyen módon.„
Én mást vallok, mint ő, és elfogadom, ha valaki nem ért velem egyet, a probléma azzal van, ha valakinek a gyereke a nevelés hiánya miatt kárt okoz másoknak, beleértve a gyerekeimet és magamat is.
Babanet, 2024. június 13.
