- Jó napot kívánok! Az a gondom van nekem, van egy kislányom, aki ilyen hajtépõs.

- Nem õ, õ egy másik, sokkal kisebb.

- A hajtépõs az öt és féléves.

- Õ elég régóta tépi, másfél éves kora óta, ez ilyen visszatérõ, meg én is téptem a hajam, én is csavartam, nem téptem. A családban sokan csavarjuk, de nem tépjük. Most én egy gyerekpszichológushoz elhordtam õt, aki azt mondta, hogy ez nem olyan nagy probléma, meg majd kinövi, de én látom, hogy egyrészt õt is nagyon zavarja, meg hát borzalmasan csúnya és hát igazából nem tudom, hogy van ennek más oka is, mint amit ez a pszichológusnõ mondott.

- Hát hogy nagyon eleve egy feszültebb valaki, másrészt meg hát azt mondta, ez a pszichológusnõ, hogy nagyon tehetséges. Hát tényleg ügyes, meg okos, meg értelmes és hát ezek a dolgok úgy feszítik õt.

- Hát nagyon ügyesen rajzol, számol, oszt, szoroz, most megtanult magától olvasni. Tényleg olyan értelmes gyerek, tele ötlettel, gondolattal, hát nem tudom, hogy ennek így egyszerre össze kellene függenie. Mondjuk nem nagyon szeret óvodába se járni. Szóval az óvó nénik díjazzák, meg dicsérik, meg mondják, hogy õ értelmes, de az óvodás társaival szinte alig van kapcsolata, az óvó nénikkel meg a nagyobb gyerekekkel van, a korosztályával õ nem igazán tud mit kezdeni vagy nem is tudom.

-dr.Varró Gábor pszichiáter: Egy idegrendszeri státusz mindenképpen genetikailag öröklõdik, tehát egy bizonyos reakció típus feszültebben, idegesebben reagálunk bizonyos helyzetekben, erre való hajlam öröklõdhet. Ugyanakkor ezt ki szoktuk egészíteni a másik részével, hogy egy ilyen típusú ember így is él. Tehát örökölhette a hajlamot arra, hogy egy fokozott reakciókészsége van az idegrendszerének, de ugyanakkor erre rá kellett, hogy tevõdjön egy olyan minta is, amit szintén a mamától hozhatott, amit a mindennapokban, ha nem is konkrétan hajcsavarással vagy a hajtépéssel kapcsolatban öröklõdött, de egyfajta olyan mintát, ami a mama feszültségébõl, a mama viselkedésmódjából következik és a gyerek számára mintegy mintaként szolgál.

dr.V.G.: - Én úgy fogalmaznék, hogy evvel az õ kiemelkedõ képességével kevésbé talál helyet magának abban az ingerkörnyezetben, amiben van. Kevésbé tudnak neki megfelelõen reagálni azok az óvónõk, akik a kortársaihoz mérten kezelik õt is, tehát mintegy ingerhiányban szenvedhet az óvodában. Ez nem feltétlenül az óvoda ellen szól, hanem õ nem feltétlenül kapja meg azokat a plusz ingereket, amire szüksége van és amit adott esetben egy óvoda is ki tudna elégíteni, ha mondjuk egy óvónõ helyett két óvónõ foglalkozna egy csoporttal. Ez manapság igen nagy probléma, hogy se a problematikus, se a kimondottan jó képességû gyerekekkel azért nem tudunk egy kicsit differenciáltabban foglalkozni az óvodában, mert hiszen egy csoportban egyszerre egy óvónõ van. Egy ilyen gyereknél, aki fokozottabb szellemi igénnyel lép fel egy ilyen óvodacsoportban, nem biztos, hogy megkapja azokat az ingereket, amit esetleg az óvónõ meg is tudna neki adni, hogyha lenne erre lehetõsége. Ha nem kapjuk meg azokat a szükséges ingereket, amelyek szükségesek a számunkra mindennapokban, ez akár a gyerekeknél, akár a felnõtteknél, akkor mindenképpen keletkezik bennünk egy feszültség.

dr.V.G.: - Ez szintén azon múlik, hogy milyen mintákat látott korábban a környezetében. Egy olyan környezetben, ahol õ azokat a mintákat kapja elsõdlegesen, ami arra irányul, hogy azt látja a szüleitõl, a

dr.V.G.: - abban az esetben hajlamosabb a gyerek arra, hogy ugyanazokat a mintákat vigye tovább, de ez a minta is ráépül arra az idegrendszeri struktúrára, amit õ genetikusan, mint hajlamot hozott. Tehát ez egy összetett kérdés. Azt gondolom, hogy döntõen inkább az a környezet befolyásolja, amiben õ azokat viselkedésmintákat látja, amiket õ a saját viselkedésében tovább tud vinni.

dr.V.G.: - Két irányban lehet itt gondolkozni. Amennyiben úgy érzi, hogy saját maga is szeretne segítséget kapni abban, hogy változtasson egy kicsit a saját viselkedésén, a saját érzelmi állapotán, ha ezt õ megteszi és megtörténik az, hogy õ is szakemberhez fordul, akkor kaphat segítséget abban, hogy hogyan tudja úgy kezelni a gyerekét, hogy az a gyerek az adott személyiségmintából a pozitívumokat is a kevésbé befelé forduló mintákat is ki tudja venni. Ugyanakkor amennyiben a gyereknél súlyosabb befelé fordulás, súlyosabb állapotot feltételezünk, õneki is mindenképpen szakemberhez kellene fordulni, ahogy ezt a mama a riportban elhangzottak alapján meg is tette.

dr.V.G.: - Borzasztó fontos, hogy magának a hajtépésnek és az óvodai viselkedésnek is részletesebben látjuk a súlyosságát. Azt javaslom, hogy a gyermekkel együtt menjenek el szakemberhez, ahol õ is részletesen elmondja saját problémáját és a gyerek problémáját is ismét részletezi. Abban az esetben, hogyha ez a hajtépés nagyon régen fennáll és elég jelentõs mértékû mindenképpen segítségre van szükség, lehet, hogy ez kiegészülhet azokkal a problémákkal, ami a legutolsó kezelés után történt. Tudniillik megtudtuk a riportból, hogy kistestvére született ennek a kislánynak, nem tudjuk, hogy mennyire nehezítette vagy mennyire járult hozzá a probléma fenntartásához. Én azt gondolom, hogy ezt újból egy szakemberrel meg kellene beszélniük.

- Egy két és féléves kislány anyukája vagyok, és azzal kapcsolatban szeretnék érdeklõdni, hogy hát elég rossz étvágyú a kislányom és a tápszert viszont nagyon szereti. És rajta van, hogy hát három éves korig használhatjuk a tápszert és azt szeretném én kérdezni, hogy ezt mennyire lehet szigorúan venni, ezt a három éves kort?

- Szeret õ sok mindent, csak nagyon keveset eszik.

- Tizenegy, tizenkettõ.

- Nem.

- Hát nem vagyunk kimondott vékonyak, csak az az én problémám, hogy reggel nagyon követeli a tápszert igaz, hogy cumisüvegbõl, de soha nem ivott cumisüvegbõl, de mást sem szóval soha nem ivott cumisüvegbõl napközben csak mindig ez a reggel meg este. Este már rászoktattam a rendes tejre, de ezt nem akarja elfogadni. Néha nem is kéri és olyan gondom van, hogy hát bekerül az óvodába nemsokára és hogy ezt szeret õ enni, csak reggelig, sokszor délig nincs más benne, mert nem akar enni mást.

- Semmi. Egy-két szál ropi és akkor kész. Szóval nagyon,

- Hát igen, csak amikor már semmit nem eszik a nagyobb kislányom, mert van egy 10 éves is és akkor õtõle tanulta ezt a ropit meg az egyebeket, õ viszont nagyon jóétvágyú volt mindig. Azért örülök is, hogy viszont tápszer, vitaminban, meg mindenben gazdag, hogy azt legalább megissza.

-dr.Gintner Zénó élelmiszerkémikus: Hát egyrészt megnyugodhat, mert van benne elég vitamin. Itt a probléma alapvetõen az, hogy ez egy tipikus esete annak, hogy azok a kismamák, illetve kezdõ mamák, akik ha a szoptatással probléma van, vagy féltik a keblük alakját, akkor gyorsan tápszerre állnak át, hiszen az biztonságos és megfelelõ ilyen csapdába érkeznek ahova érkezett ez a mama. Mondhatni azt, hogy a kényelem csapdája. Ezáltal kialakult egy függõség, egy majdnem, hogy droghoz hasonlítható függõség, innentõl kezdve ez sajnos az õ feladata, nem tudok ötleteket adni, hogy kényszerítse, megvonja, bizony követelni fogja.

dr.G.Z.: - Õ is pontosan tudja és azt is tudja, hogy egy csomó problémája lehet belõle, sõt azt is tudja, hogy a tápszer sokkal drágább, mint az egyszerûbb élelmiszerek, de sajnos ezen nem tud segíteni kívülrõl senki, mert õ szoktatta rá a tápszerre a gyerekét.

dr.G.Z.: - Igen, erre több módszer van. Na most ha ebben kéri a segítségünket, hát mit lehet csinálni? Megvonom tõle. Ki kell bírni azt a sok családi krachot és feszültséget, ami ezzel jár.

dr.G.Z.: - Elõbb-utóbb éhes lesz és akkor, amikor már kaparja a falat, akkor lehet neki sárgarépa fõzeléket adni vagy amit esetleg emellett szeret. Ez egy radikális módszer, mûködik, mert a gyerek szervezete elég hamar azért regenerálódik, de hát ki kell bírni a családnak. Ez ugyanaz, hogy valaki mondjuk koffein tartalmú üdítõre szoktatja a kicsi gyereket, az akkor késõbb is ezt fogja inni, egy rászokás helyzete áll elõ. Ezzel nem lehet mit csinálni, leszoktatás pedig mindig azzal jár, hogy elvonási tüneteket produkál.

dr.G.Z.: - Ezt vegye úgy, hogy lehetnek, így van, lévén, hogy a szervezet hozzászokott. Megmondom õszintén egy kicsit, bizonyos értelemben szkeptikus vagyok, mert ez az, amit a szakemberek sokszor mondanak az édesanyáknak, hogy tápszer csak szükség esetén, a tápszert azért találták ki. De hogyha õ ebbõl rendszert csinál, mert kényelmes, mert valóban kényelmes, akkor hát ez ezzel jár.

dr.G.Z.: - Nem az ízlelõbimbók ezek, gyakorlatilag ez az elmében egy rögzülés, egy inprinting egy kapcsolódás egy adott ízhez, amit a tápszer ad.

dr.G.Z.: - Erre megint azt mondom persze, hogy lehet, ez az anya-gyerek viszonyától függ. A karakterektõl függ, milyen nevelési stratégiát követ, megengedõ vagy szigorú. Én ezt a drasztikus módszert nem ajánlottam, hanem csak mondtam, hogy így is lehet. Lebeszélni õt, csökkenteni ezt is lehet, helyettesíteni más dologgal, amit szeret, azt is lehet. Azonban ez mindenképpen egy nagyon keserves küzdelem, ami nem boldogítja egyik felet sem.

dr.G.Z.: - Így van, egyrészt muszáj meglépni, mert a gyerek nõ, tehát a tápszer az nem egy növekvõ, tehát 5, 6, 7 éves gyereknek készült, tehát önmagában nem ajánlható, ez az egyik. A másik pedig, hogy rá vannak kényszerítve, mert elég drága mulatság azon tartani egy gyereket, amelyik már nem annyit eszik, amennyit egy csecsemõ, hanem annak az ötszörösét eszi.

dr.G.Z.: - Hát a tápszer azért elég jól össze van állítva, hogy mind az emészthetõsége mind a felszívódása, mind pedig az összetétele nyilván értékes ideális összetételû, azonban persze veszélyei is vannak, hiszen tudjuk jól, hogy a tápszerallergia az igencsak fenyegetõ probléma nagyon sok gyereknél. És ez kialakulhat nála is. Tehát nem véletlen, hogy a szakemberek nem ajánlják a tápszert állandó fogyasztásra, hanem csak ott, ahol szükséges. Le kell valahogy szoktatni, tehát vissza kell állítani a természetes étkezésre, a természetes ételekre, amelyeknek egy természetes emészthetõségük is van.

dr.G.Z.: - Elõfordulhat, hogyne, persze.

dr.G.Z.: - Elmúlnak, itt minden elmúlik, itt a leginkább a probléma a fejekben van. A szervezetnek nem nagy gond leszokni róla, a szervezetnek. De a gyereknek igen, mert az elméjében hozzászokott, a családi cirkusz, a családi problémakötegrõl beszélek, ami akár egy évig is eltarthat, nem könnyû eset, az biztos.

- Az én kisfiam elmúlt 2 éves, este és délután ölben alszik el. 12 kiló és leszakad a hátam és már nem bírom, mert annyira fáj a derekam, hogy így alszik. Ha szerencsém van és nagyon kifárasztom, akkor tíz perc alatt elalszik, de már hát elõfordult olyan is, hogy 20 percig sétáltam vele vagy a férjem.

- Próbáltam, de nem marad meg. És hogyha azt próbálom, hogy mesélek neki, mert szoktam mesélni, akkor nem elég egy mese, még egy mese, még egy mese és szinte egy óráig, másfél óráig is elhúzódna. Egyszerûen nem tudom mi a megoldás. Én így elvagyok vele, mert vállalom ezt, hogy sétálok vele, csak attól félek, hogyha óvodába kerül, akkor mi lesz?

- Addig használja ki ezt a helyzetet, ameddig én hagyom.

- Igen, mindig ölben aludt el.

- Jó napot kívánok, én Cs. D. vagyok. Csak azért telefonálok, mert szeretném ezt az anyukát megnyugtatni, mert hasonló tapasztalataim vannak. Nekem van egy 20 hónapos kislányom és nálunk az éjszakai alvással komolyabb gondok nincsenek, amikor egyszer-kétszer próbálkozott, akkor mi ezt az ötperces bemenéseket, illetve pár perces bemenéseket alkalmaztuk és ez bevált. Nálunk a délutáni alvással voltak gondok. És hát elõször én is bizonytalan voltam, nem tudtam, hogy ilyenkor mi van, sokan mondták, hogy hát hagyjad, már nagy. De aztán utánaérdeklõdtem gyerekorvosoktól, innen, onnan és mindenki megerõsített, hogy nagyon kell neki a pihenés. Na most nagyon kemény idõszakok voltak, két hetek, háromszor-négyszer kéthetes idõszak, de végül is mindig sikerült visszaszoktatni a délutáni alvásra.

Cs.D.: - Igen, én is ezért gondoltam, hogy ezt megosztom, hogy amikor én magamban eldöntöttem, hogy ez tényleg így jó, tehát hogy nekem van igazam, akkor onnantól kezdve könnyebben ment a dolog. Én azt is észrevettem, hogy a környezetemben, akik mondták, hogy jaj, hagyjad szegény gyerek, hogy sokszor azt vettem észre, hogy az ilyen túlmozgásos, hát nem hiperaktív, de akikkel sokkal több gond van, azok a gyerekek gyakran túl fáradtak.

Cs.D.: - Igen úgy, hogy én tényleg mindenkinek azt mondom, hogy kitartás.

- Ma is, mint minden szerdán 14 óráig hívható mûsorunk telefonszáma: 328-8972 

- Jó napot kívánok! Sz. R. vagyok. Lehet kérdezni?

Sz.R.: - Gyerekkel kapcsolatos kérdés. A kislányom nyolc és fél éves és vírusos fökénye van és már mindenfélével próbálkoztunk, de nem tudják kiirtani, hogy nincs valami

- Fökény. Ez a vírusos szemölcs. És az arcán van ráadásul több helyen ilyen apró. Már lézerrel el is távolították, de újra visszanõtt, szedett mindenféle gyógyszereket, ecseteltük, tehát már nagyon sok mindent kipróbáltunk, meg ilyen természetes dolgokat is, hogy ez a hogy hívják ez a vérehullófecskefû ezzel is kenegettük. De sajnos semmi.

- Nem, nem terjed, de hát ezek vannak és nyáron égették ki, nyár elején lézerrel, akkor utána visszanõtt ugyanott, ahol volt, vagy mellette. Hallottam, hogy van valami gyerek természetgyógyász, aki speciális diétával próbálja meg kiirtani csak pont elköltözött Pécsrõl, mert én Pécsrõl telefonálok.

-dr.Nagy Éva bõrgyógyász: Nem, nem és érdekes, amit õ mondott ez a magyar tulajdonképpen fordítása, tehát ezek lapos szemölcsök,

- Amit õ mond, a fökénynek említi, igen, vidéken ennek szokták érdekes módon. Nagyon jól mondja, hogy a vérehulló fecskefû, valóban nagyon jó rá, tehát annak a nedve, tehát ahol van falun, vidéken, azok szerencsések, mert tulajdonképpen valóban azzal is ezt el lehet mulasztani. Ez egy vírusfertõzés és azért van az, hogy õ idõrõl-idõre azt mondja, hogy visszajön, mert ha egyszer megkapom a vírust, akkor azt nem lehet kiirtani semmiféle diétával, pillanatnyilag még gyógyszerünk sincs, amivel a vírust kiirtanánk. Tehát az egyetlen teendõ az, hogyha jönnek ezek a kis lapos szemölcsök, ami nemcsak az arcra, hanem kézhátra is szokott általában menni, azokat valóban el kell onnan tüntetni. Na most ennek több megoldása van. Hát amint hallottuk, hogy mondta a lézert is az egyik megoldás. De lehet elektrokauterrel is

dr.N.É.: - Ugyanez, egy elektromos módszer, leégetés, lapos szemölcsöket nagyon sok esetben ezzel szoktuk csinálni. Az egyszerûbb esetekben, itt megint ugye az egyszerû megoldást választja az ember, az ecsetelõkkel is rendezõdni szokott. Na most erre létezik ugye ez a házi ecsetelõ, ez a sejtméreg, gyakorlatilag a vérehullófecskefûnek a nedve nagyon jó, de ugyanez létezik gyógyszertáriban, tehát gyakorlatilag, amit a bõrgyógyászaton csinálnak és beecsetelik helyileg ezeket a kis szemölcsöket, ez egy helyileg egy gyulladást csinál és ennek következtében azok nagyon szépen el szoktak tûnni ezek a szemölcsök. Természetesen van még más megoldás is, ami szintén ecsetelés, de nem diéta. Semmiféleképpen nem, mindig helyi kezeléssel próbálkozzunk. Vagy esetleg a szervezet ellenállásának az erõsítése, erre is vannak bizonyos tabletták, amiket nõgyógyász szokott fölírni, jó szokott lenni. Érdekes módon valóban valóban ez is. Tehát hogy tulajdonképpen kiegészítõ kezelésként jó. De a kezelés, az a levétele a szemölcsnek.

dr.N.É.: - A hagyma?

dr.N.É.: - Jó, hagyma is nagyon jó.

dr.N.É.: - De van olyan betegem, aki például nem a hagymával, hanem fokhagymával csinálta ugyanezt és valóban eltûnt neki.

dr.N.É.: - Na most az nagyon érdekes a szemölcsnél és azért van ennyi, hogy mondjam, gyógymód idézõjelben, tehát otthoni vagy házi gyógymód, mert a szemölcsnek van egy nagyon érdekes tulajdonsága. Itt most tulajdonképpen nemcsak a lapos szemölcsrõl, hanem az igaziról, tehát a merucavulgarisról beszélek, tulajdonképpen azt szoktuk mondani, hogy sok esetben az autószuggeszció is nagyon jó. Tehát azt értem alatta, hogy például valakinek két kezén van, - nekem volt ilyen betegem és ezért merem mondani, két tenyere tele volt szemölcsökkel, hát miután dolgozó ember, ez még az elõször csak az egyik tenyerérõl távolítottuk el a szemölcsöket, elektromos úton, tehát elektrokauterrel. Két hét múlva terveztük, hogy majd a másik kezére is sor kerül és két hét múlva a legnagyobb meglepetésünk úgy jött vissza, hogy egyetlen szemölcs nem volt a másik a kezén. Tehát ha ezt nem én látom vagy nem a kollégáim, akkor nem hiszem el. De ez nagyon sok esetben bejött. Tehát azért mondom, hogy van úgy, hogy egyszerûen annyira szeretné az illetõ vagy hát nem tudom másképp mondani, minthogy egyszerûen ilyen egyszerû megoldáshoz próbálok folyamodni, tehát hogy annyira félt is tõle, maga is azt mondta, hogy már úgy félt tõle, hogy neki vissza kell jönnie és a másikkal ugyanezt a rumlit és cirkuszt végigélnie, hogy õ a legnagyobb meglepetésre egyik reggel arra ébredt, hogy egyetlen szemölcs nincsen.

dr.N.É.: - Valóban volt olyan betegünk, akinek az egyszerû tyúkszemirtóra, amit tulajdonképpen egy 40 százalékos szalicil, oldatban vagy tapasz formájában szintén nagyon szépen eltûnik. De van olyan, hogy folyékony nitrogénhez kell folyamodnunk, ami mínusz 180 fokos. Sokfajta megoldás van a szemölcsöknél és miután ezek általában nem egyedül vannak, hanem sajnos többed magukkal, mert amikor ez kezdõdik, akkor a legritkább esetben megy rögtön bõrgyógyászhoz a beteg, hanem megpróbálkozik valóban az otthoni módszerekkel és amennyiben nem sikerül, vagy esetleg ezekre pont ezekre a szerekre szóródik a folyamat, ez sajnos ellenpélda is van, akkor fordul bõrgyógyászhoz. Na most ilyenkor az szokott lenni a technikánk, hogy elõször azt a szemölcsöt szedjük ki, ami a legelsõ volt, reménykedve, hogy talán a többi ezzel talán szintén visszafejlõdik. Sajnos az esetek nagy részében mindegyiket egyenként ki kell venni. Ritka az ilyen jó eset, hogy egyszerûen eltûnik a következõ kezelésre a többi szemölcs. És ezért van az, hogy tényleg a bõrgyógyászatban és különösen a vírusos megbetegedésnél, tehát a szemölcsöknél mindenki kipróbál valamit. És amelyik beválik, ahhoz ragaszkodik.

dr.N.É.: - De mi nem vagyunk ellenségei a természetes gyógymódnak. Örülünk neki, hogyha esetleg sikerül úgy kezelni a betegnek, hogy segít nekünk.