- Jó napot kívánok. Érdeklõdni szeretnék, hogy ez a kétkezûség ez mennyire lényeges, mert 7 éves lesz a kisfiam most fog szeptemberben menni iskolába és még nem alakult ki, hogy melyik kezét használja.

- Igen.

- Igen, tehát a kanál használatánál is, meg a ceruza használatánál is.

- Igen. Voltunk kétszer a nevelési tanácsadóban, aztán hát nem igazán gyõzött meg a hölgy, mert ott is azt mondta, hogy talán inkább a jobbat, de egy picivel használta csak többször a jobb kezét mint a bal kezét.

- Nem, a szemét azt nem vizsgálták. A lábát vizsgálták.

- Igen, igen.

- A láb az határozottan a jobb. A keze az az, amelyik nem dõlt még el.

- Hát az, hogy most kerül iskolába és hogy végül is az a bajom, hogy elkezd valamit írni, tehát van egy ilyen kis feladata, amit az óvodában meg szoktak oldani, több esetben ott is voltam és egy soron belül átrakja a kezét. Tehát elkezdi jobb kézzel tegyük föl, akkor átteszi a balba, akkor folytatja megint a jobbal és utána megint vissza a balba és ezt egy soron belül legalább ötször cseréli.

- Nem, nem biztattak semmivel. Éppen ez az, hogy a hölgy valahogy nem gyõzött meg azzal, hogy, mert azt mondta nekem, hogy tán a jobb, amelyik erõsebb és hogy mondjam a gyereknek, hogy akkor a jobb kezét használja. De én azt meg nem akarom a gyerekre ráerõltetni, mert nem érzem, hogy az tényleg a jobb oldal. Hát végül is én most nem tudom eldönteni, hogy egyáltalán ez probléma vagy nem probléma. Tehát végül is az a legnagyobb bajom, hogy most ez, itt a nevelési tanácsadóban ez a hölgy azt mondta, hogy ha nem alakul ki ez az oldaliság, akkor késõbb az olvasással és az írással problémák lehetnek.

Csabay Katalin, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság igazgatója: - Hát inkább annak nem örülök, hogy a nevelési tanácsadó ezt nem tudta egyértelmûen megállapítani. A másik, aminek szintén nem örülök, hogy ha egyértelmûen nem állapította meg, akkor miért mond ilyet az édesanyának, hogy akkor majd baj lesz. Most már annyira biztos, kidolgozott, játékos, rutin módszerek vannak erre, hogy megállapítsuk, hogy a gyereknél melyik a domináns félteke. Azt sem értem igazán, hogy az óvodában mit ír sorba és hogy megy, hogy jobb kézre, aztán megint bal kézre.

Csabay Katalin: - Hát igen, én ezt nem szeretném remélni, de ha az anyuka azt megtenné, hogy talán gyerekkorából emlékszik a kaleidoszkópra. Föl lehet rázni, kis színes gyöngyök, üveglapocskák vannak, ilyen távkukucskáló. És annak egy icipici kis luk a kukucskája és azt leteszi az édesanya a gyerek elé és akkor azt mondja, hogy hú, vedd föl és kukucskálj bele az egyik szemeddel. És azért mondom, hogy vegye föl mert már az is érdekes, hogy melyik kezével fog a kukucska után nyúlni. És akkor fölemeli és belenéz az egyik szemével. Ezt kétszer-háromszor ismételje meg, utána visszateszi az asztalra a gyerek, megint vedd föl, megint nézz bele. Melyik szeméhez emeli. Hogy bal vagy jobb kezes azt is tökéletesen meg lehet állapítani és van egy úgynevezett dihotikus hallásvizsgálat is, ami azt jelenti, hát ezt természetesen szakemberek tudják elvégezni, hogy a gyermek fülére egy ilyen sztereó fülhallgatót helyezünk és egy idõben hall két különbözõ szót. Mást a bal fülében, mást a jobban. És amelyiket elõbb visszamondja, amelyik oldalról többet mond vissza az egyértelmû, hogy akkor a másik oldal a domináns félteke, tehát, ha azt mondom, hogy õ a bal fülében visszahallott 8 szót és a jobban csak 4-et, akkor az egyértelmû, hogy ennél a kisgyereknél a jobboldali félteke domináns, miután az idegpálya, a mozgatópálya az elsõ nyaki csigolyánál keresztezõdik, akkor ha õ jobb félteke, akkor természetes, hogy ez a kisgyerek bal kezes lesz. Az is elképzelhetõ, hogy õ bal szemes és jobb kezes. A láb dominanciája jelen esetben mondjam azt, hogy mellékes mert ez sem az igazi, hogy mivel rúg a gyerek, mert ahol a labda landol azzal a lábával fog természetesen. Tehát nálunk a vizsgálatok általában eszköz nélküliek, kivéve a szem. És végül is hát a félteke dominanciának a kiszûrése. Ha az édesanya úgy látja, hogy ez problémás, nincs hová fordulnia akkor javaslom, hogy õ forduljon a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottsághoz a 203-8497-es telefonszámon és miután itt arról van szó, hogy ez a gyerek iskolába fog menni akkor bizonyára, hogy nemcsak ezt, hanem egyéb részképességeknek a fejlettségét, érettségét is megnézik és aszerint megadjuk a javaslatot, hogy esetleg milyen olvasástanítási módszerrel tanuljon a gyerek, de tényleg azért jobb lenne az, hogy ha elõbb megállapítanánk a gyereknél melyik kezet kellene fejleszteni mire elsõ osztályba megy, bal kezes-e szívesebben avagy jobb kezes.

Csabay Katalin: - Igen. Ugyanis, ha nem biztos benne, akkor ez káros is lehet, hisz hallottunk olyanról, hogy olyan tanító nénihez került a gyerek, hogy nem engedte meg, hogy a bal kezét használja és átszoktatta jobb kézre. Hát ugye az agytekervényeket, az idegrendszert átszoktatni nem szabad, nem lehet mert nagyon sok káros következménye lehet. Itt nem kívánom ezt most felsorolni, tehát most még így iskola elõtt ha ezt el tudjuk dönteni, akkor lehet fejleszteni úgy, hogy vagy a bal keze felõl adogatjuk a játékokat, az építõ, kirakó kockákat, a Babilont, a koszorú játékot. Tehát inkább azt a kezét mozgatjuk. Vagy odatesszük a bal kezéhez a kanalat vagy odatesszük a ceruzát, úgy helyezzük le, hogy inkább. Ha viszont meg jobb kezes, akkor azt kéne fejleszteni, mert ez a bal kezemmel rajzolok a baloldaltól középig, majd átveszem a jobb kezembe és onnan rajzolok, hát ez bizony szegény kisgyereknek nagyon nagy keveredést okozna. Úgyhogy ezért jó lenn ezt az iskola megkezdése elõtt tisztázni, mert majd akkor a késõbbiek során, ugye itt a betû alakjára, formájára vonatkozóan is lehet egy téri tájékozódási zavar, a betûk összeolvasásánál is egy ilyen dezorientált olvasási technika kialakulhat, és ez megnehezíti neki majd az iskolai elõmenetelét. De azt is el tudom képzelni, hogy van a családban balkezes, azt is el tudom képzelni, hogy esetleg az asztalnál szemben ül valakivel, aki a másik kezét használja és amikor otthon együtt esznek, akkor õ tükörképben leutánozza a szemben lévõ szeretett apját vagy anyját vagy testvérét és aszerint váltogatja a kezét, mert valóban még önmaga sincs, pláne nem tudatosan tisztában, hogy most melyik az "szép" keze, a bal-e vagy a jobb.

- Cs.P vagyok, a balkezességhez szeretnék egy-két szót mondani. Nagyon nem tudom, Ön mondta a rádióban, hogy mennyire káros ez a balkezesség, ha rákényszerítik jobb kézre?

- Ezt akarom alátámasztani, hogy én 52 éves vagyok és az én idõmben még egyszerûen iskolailag tiltották és körülbelül 30 éves koromig nem találtam magamra. Nem vagyok ügyetlen, tehát ennek dacára, hogy balkezes vagyok orvosi mûszerész a szakmám és jó voltam benne mindig.

- Még kötelezõ volt nekünk az iskolában. Ráütöttek egy csattogtatóval a fejünkre, ha bal kézbe fogtam a ceruzát. Jobb kézzel írok, de voltak gondjaim.

- Hát gyerekkoromban ilyen ágybavizelés, olvasásnál voltak problémák. Hát akkor még mondjuk nem dislexiának hívták, hanem hát még nem tud úgy olvasni. Ezt tényleg alá kell támasztani vastagon, hogy ezt ne hagyják, ez egy buta szemlélet.

- Az édesapám balkezes. Szerencsétlennek lekötözték a kezét annak idején a 30-as években és annyit sikerült elérni, hogy a kanalat és a ceruzát megfogja jobb kézbe. Mindent bal kézbe fog. Tehát nem tudták leszoktatni. Na most mi a húgommal mindketten jobbkezesek voltunk, minket nem is kellett átszoktatni. Nálam már megjelent a balkezesség, mert a kapát és a söprût azt fogom a bal kezemmel alul. Na most négy unoka született. Ebbõl 50 százalék balkezes, 50 százalék jobbkezes. Tehát semmi és az édesanyám is, édesapám is 8 általánost végzett, egyszerû parasztemberek voltak. Sajnos édesanyám meghalt, de soha eszükbe nem jutott, hogy egyik unokát is átszoktassák.

- Így van és most is azt mondom, hogy aki ilyet megpróbál, az próbálja meg csak két órára lekötni a jobb kezét és megpróbálni a bal kézzel dolgozni. Szerintem egy gyerek az tudja mi neki a jó. És azzal, hogy tényleg az agyát össze-vissza roncsoljuk, mert ez egy roncsolás, ezzel tönkretesszük a saját gyerekeinket és nálunk is volt egy kisgyerek aki bepisilt, dadogott és ugyanettõl. Megállapított a pszichológus, hogy ettõl van.

- Kezit csókolom. Azt szeretném elmondani, hogy én is balkezes vagyok, az elõbb hallgattam a mûsort és pontosan a balkezességrõl volt szó. Balkezes vagyok és engem hát több-kevesebb sikerrel, de átszoktattak a jobb kezemre. Két óriási problémát vetett föl az életemben. Az egyik az, hogy miután rájöttem, hogy ez micsoda butaság volt a tisztelt családomtól, máig nem gyõzöm õket szidni miatta, megfogadtam, hogy soha többet nem hallgatok rájuk, ezért soha többet nem hallgattam rájuk és hogyha egy olyat mondtak nekem, hogy kisfiam legyél jó, azért se voltam jó, mert úgyis rosszat mondanak.

- Úgyse úgy csináltam, ahogy õk mondták, mert az úgyis rossz. Sokkal többet ki tudtak volna belõlem hozni a tanárok akkor, hogyha nem szoktatnak át a jobb kézre. Tehát ez is egy olyan törést okozott az egész életemben, ami miatt kerültem ide ahol vagyok.

- Igen, teljesen megkeverte az egész idegrendszeremet. És a mai napig szenvedek tõle.

Dr. Czinner Antal, a Heim Pál Gyermekkórház osztályvezetõ fõorvosa: - Én azt gondolom, hogy a bébiételek amiket kapni lehet egyrészt nagyszerû ízûek, másrészt biztos, hogy egészségesek. Azt azonban tudnám mondani, hogy amit Ön fõz frisset, fõzeléket az nyilvánvalóan magasabb vitamintartalmú.

Czinner Antal: - Én azt gondolom, hogy a gyümölcsben is azért kihagyta a citrusféléket, például narancsot, sõt egypár csepp citromot is kaphat akár a kisebbik is, jó? De azzal számolnunk kell, hogy a gyümölcs is, a bébiételek is, ahogy az elõbb mondtuk, a tél folyamán folyamatosan veszítenek elsõsorban vitamintartalmukból, így C vitamin tartalmukból is. Úgyhogy ilyen vonatkozásban talán a C vitamin kiegészítésére is gondoljon idõnként.

Czinner Antal: - A pici számára még a csepp formájában adható C vitamin az biztonságosabb lenne.

Czinner Antal: - Nem, én azt gondolom, hogy ez így bõségesen elég lesz.

- Nagyon sokszor hallom a kismamákat, nekem két kisgyerek van itthon, hogy milyen rettenetesen drágák ezek a bébiételek. Másrészt pedig az ismeretségi körben, beleértve a saját gyerekeimet is az a tapasztalat, hogy a gyerekeknek a döntõ többsége néhány kivételtõl eltekintve nem nagyon szereti ezeket. Nekem úgy a kisebbik lányom hajlandó háromfélét megenni, a nagyobbik az egyet sem volt hajlandó. Mondjuk én hat hónapig csak szoptattam gyakorlatilag, tehát eléggé késõn ismerkedtek az ilyesmivel, de hát az ismeretségi körben máshol is, ahol kevesebbet tudott az anyuka szoptatni vagy hamarabb el kellett kezdeni a hozzátáplálást ugyanezek voltak a tapasztalatok.

- Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy a kismamák mennyire tudják, hogy mit lehet helyette adni.

- Hát ez is csak a saját tapasztalatom, hogy azok a kismamák akik a környezetemben nálam késõbb szültek rendszeresen érdeklõdtek, hogy és te mit fõzöl neki, mi az, amit már ehet vagy mibõl adhatok, mi az amit magunknak is megfõzök és neki is adhatok belõle. Hogyan tudja úgy megoldani, hogy azért ne kelljen ezer felé fõzni, mert nyilván az se megy, hogy a gyereknek teljesen külön fõzök.

- Hát az a helyzet, mondjuk hozzá kell tennem, hogy nekem két nagyon jó védõnõm volt, a legelején meg most. Közben két nagyon rossz.

- Az a helyzet, hogy például az egyik védõnõvel pont az volt a probléma, hogy az embernek eszébe se jutott kérdezni tõle valamit.

- Így van és akkor tudom, hogy mi az az egy amit a gyerek megeszik.

- Akkor ebben maximálisan egyetértünk, én is kitapasztaltam, hogy mi az, amit hajlandó a gyerekem megenni és ez arra való, hogy ha netán olyat csinálok, a nagyobbik kedvéért amit a kisebb végképp nem ehet, hogy akkor legyen mihez nyúlni.

- Én egyébként, ha megoszthatom a saját tapasztalatomat, mindig azt csináltam, elég sokszor fõzök levest, gyakorlatilag a legeslegelején az csináltam, hogy tök mindegy, hogy milyen leves volt, abba egy szem krumplit belefõztem.

- Azt szétnyomtam. Annak a krumplinak úgyis mindig más íze volt. Amire vigyáztam, hogy borsos meg paprikás ételt nem nagyon csináltam, egyébként sem szoktam, mikor ilyen egész pici baba volt akkor még annál is kevesebbet használtam.

- Az a helyzet, hogy van amelyik gyerek szereti, van amelyik gyerek utálja.

- És ami nekem vadonatúj tapasztalatom volt a második gyereknél és megvallom õszintén, hogy kínomban jöttem rá, hogy amikor úgy végképp külön kellett valamit fõzni és hát már akkor kicsit nagyobb is volt, elég késõn kezdtem én a hozzátáplálását, egy 7 hónapos gyerekkel sima krumplival megkínálni az nem az igazi és lestyán volt itthon. Rendkívül jól bevált. Tudom másnak is tanácsolni, mert mit lehet fûszerezni egy gyereknek, a lestyán nem túlságosan karakteres, viszont van egy ilyen édeskés mellékíze is ráadásul. Piszkosul ízlett, megvallom õszintén magamnak is.

Barna Mária: - Én ismerem, én nem kedvelem annyira, de nem kifogásolható. Amíg nem ismerkedtem meg közelebbrõl a bébiételekkel, fiatal orvos voltam és megkérdezte tõlem egy mama, hogy hányszor adhat bébiételt. Akkor azt mondtam, hogy hát annyiszor, ahányszor a család a fõzelék konzervet fogyasztja. És mondta, hogy õk fõzelék konzervet nem. Mondtam, hát akkor a babának is fõzzön frisset. Most azóta már tudom, hogy ezek a bébiételek azon túl, hogy kitûnõ minõségûek, ellenõrzöttek és ma, amikor sajnos a mûtrágyázás következtében bizonyos zöldségekben a nitrátnak a felhalmozódása néha elég nagyfokú...

Barna Mária: - Nem egészen, mert megfelelõ módon hát termesztik ezeket a zöldségeket, de hogyha netán-tán nem így lenne, akkor viszont laboratóriumban ellenõrzik a minõségét. Viszont miért gondolják a mamák, hogy nem jók? Azért mert a mama ízlésének semmiképpen se felel meg. Nem olyan sós, nem olyan fûszeres. Végeztek egy felmérést, amikor az édesanyák odahaza készítették a fõzelékeket, hogy azoknak a sótartalma az hányszor magasabb a megengedettnél és minden mintának sokkal magasabb volt. Sõt tudom, hogy a magyar bébiételeket egy idõben a mamák megízesítették, mert a saját ízlésükhöz igazították, nem a csecsemõ ízléséhez. A csecsemõ például akár cuppoghat a csukamájolajat megkóstolva, amíg mi borzasztónak találjuk a csukamájolajnak az ízét. Más a csecsemõnek az ízlése. A frissnél jobb természetesen nincs, hogyha megfelelõ kitûnõ alapanyagból készül. De még arra hívnám fel a figyelmet, hogy az semmiképpen sem elfogadható, hogy a levesben megfõ az a zöldség vagy az a krumpli és azt nyomjuk össze a csecsemõnek, hiszen a csecsemõnek nagyon gondosan kell külön edényben elkészítenünk, fedõ alatt, kis mennyiségû folyadékban, hogy megõrizzük a vitamin és ásványi anyag tartalmát és ne egy nagy mennyiségû leveslébe fõjön ki az az ásványi anyag mennyiség.

Barna Mária: - Minden értékes tápanyag maradjon benne abban a fõzelékben, amit a baba megkap. Tehát azt semmiképpen sem lehet elfogadni, még egy éven túl sem, hogy kivesszük a zöldséget és akkor azt hisszük, hogy hiszen a gyerek mindent megkapott. Sajnos az lenne jó, hogy ha õneki kis mennyiséget és külön tudnánk fõzni. Ezzel meg lehetne azt is oldani, hogy ne kapjanak olyan zsíros, fûszeres sós ételeket, mint amilyeneket mi fogyasztunk, de mindenképpen kis mennyiségben, nem áztatva a zöldséget, tehát megõrizve a vitamintartalmát és fedõ alatt fõzve azért, hogy gyorsan, frissen el tudjuk neki készíteni.