Vendég a háznál
2001.március. 9.
Kossuth rádió, 13.05

- Biztos, hogy volt már én lehet, hogy nem figyeltem pedig már sok-sok éve hallgatom önöket, hogy ha egyszer az örökbefogadásról lenne egy mûsoruk, mert mi végül is most ebben vagyunk, illetve hát végül is elintéztem minden hivatalos papírt és most a várakozás idején vagyunk csak igazából csak szerettem volna róla hallani.
Mv.: - Mert akkor most önök a két egészséges gyerek és a két sikertelen terhesség után örökbefogadásra vállalkoznak ?
- Igen, igen pont most ott tartunk, hogy nem igazán szülhetek még legalábbis az orvos véleménye szerint és ezért akkor most itt vagyunk és hát azért várjuk, hogy legyen egy baba, bár mondjuk ez olyan, hogy egyik nap nagyon lelkesek vagyunk, másik nap kicsit félelemmel nézünk elé és énszerintem meg még ilyen periódusaink.
Mv.: - És mindig sok gyereket akart ?
- Igen.
Mv.: - Értem.
- Tehát mi így házasodtunk, hogy nekünk sok lesz, csak aztán nagyon nehezen jöttek ezek a gyerekek.
Mv.: - Mennyi idõsek most a gyerekek ?
- Az egyik hat és fél és a másik meg három.
Mv.: - Ó hát akkor még kicsik, tehát bõven elférnének ott még a testvérek.
- Igen.
Mv.: - És milyen irányba indultak örökbefogadás ügyben ?
- Hát egyrészt elmentünk a Fõvárosi GYIVI-hez és akkor ott indítottuk el hivatalosan. Azt mondtuk, hogy minél kisebb babát szeretnénk.
Mv.: - Még alapítványnál nem próbálkoztak nagyon ?
- Ott nem, ott engem nagyon lesöpört az a.
Mv.: - Ne mondja.
- Azt mondta, hogy én két saját gyerekkel örüljek és adjak hálát és tudjam azt, hogy az nagyon nehéz gond és nem olyan könnyû ügy az, és nagyon lesöpört. Akkor az nekem nagyon rossz volt. Az pont egy éve volt és akkor igazán teljesen mélyponton voltam pont a baba halála után és akkor nagyon nem esett jól. Aztán talpra álltam egy pár hónap után és újra kezdtem.
Mv.: - És ezek szerint minél kisebb babát szeretne.
- Igen. Meg a gyerekeink miatt is.
Mv.: - És ha kérdezhetem vannak valamiféle elvárásaik ? Tehát olyan fajták, hogy fiú legyen, lány legyen ?
- Nem tehát mi úgy mentünk oda, hogy egy kisbabát szeretnénk és azt mondtuk, hogy nulla és egy év közötti legyen, ha lehet. Tehát, hogy, szóval adtunk egy felsõ határt, hogy lehetõleg annál ne legyen nagyobb. Szóval eleve ezt a döntést és nem is mertük minden nagyszülõnek még elmondani csak az én szüleimnek, de nagyon nagy ellenérzésre talált. Nálunk sok gyerek van, tehát mi négyen voltunk és a papáméknak kilenc unokája van és nagyon nehéz volt ezt nekik azt hiszem benyelni és még igazából most sem barátkoztak meg vele.
Mv.: - A gyerek kell hozzá, hogy megbarátkozzanak azt gondolom.
- Biztos. Szóval mi is azt mondtuk, mert hát a mamám nagyon szereti a gyerekeket és ha egy gyerek lesz ott az már más. Szóval az már nem általánosságban, hogy örökbefogadott gyerek.
Mv.: - Persze
. - Úgyhogy mi is ebben reménykedünk, de azért nagyon félünk tõle. Szóval ezt meg kell mondjam én elmentem mielõtt ebben léptünk, beszéltem egy mamával akinek van három saját és két örökbefogadott gyereke és mondta, hogy õk amikor oda kellett menni és elvinni a gyereket akkor az elsõ örökbefogadásnál õ nagyon félt és bizonytalan volt, a másodiknál meg a férje, és akkor úgy megnyugodtam, hogy ez most is bennem is van, hogy azért nem minden nap vagyok ebben biztos, de közben meg nagyon vágyom még gyerekre és akkor azt mondom, hogy hát akkor ezt le kell küzdeni. Szóval, hogy egy terhességben is az ember retteg sokszor. Majd ezt akkor leküzdjük valahogy a férjemmel.
Mv.: - Hosszú várakozásra kell számítani mit mondtak ?
- Azt mondták, hogy két év és bárhol kérdeztem mindenhol azt mondták, hogy két év.

Mv.: - Azzal kezdte ez az édesanya a beszélgetést, hogy beszéljünk egyszer az örökbefogadásról. Amirõl persze sokat beszéltünk, de fõként arról, hogy ezek a gyerekek mások, hogy kell velük bánni. Arról mintha tényleg nem esett volna még szó a mûsorban, hogy a felkészülés, a várakozás arra, hogy legyen majd egy örökbefogadott gyerekem miféle. Errõl az édesanya mond dolgokat fõképp ezt a bizonytalanságot. Más-e az anyai felkészülés egy örökbefogadásra, mint arra, hogy megszülöm majd a sajátomat ?
- Békési Bea pszichológus. Hát részben más, részben pedig ugyanaz. Ebbõl a bejátszásból is kiderült, hogy milyen sok helyen ki kell hordani ezt a gyereket milyen sok helyen el kell fogadtatni. Spontán megfogant gyerek esetében elkezdõdik az anyában és az apában egy belsõ lélektani folyamat. Az anyában ezt testi változások is segítik és természetes az esetek legnagyobb többségében egy ilyen gyereknek a jövetele. Az örökbefogadás az pedig számtalan egyéb utak bejárását is igényli nemcsak a lélektani útét. A lélektani út bejárása a szülõk lélektani útjának a bejárása az ugyanaz lehet, ugyanazokkal a belsõ fészekrakási, tehát lélektani fészekrakás problémáival kell megküzdeni. Akár az elsõ gyerek az örökbefogadott, akár a harmadik. Helyet csinálni a jövevénynek.
Mv.: - Igen persze azért egy örökbefogadás elõtörténetéhez mindig kudarcok tartoznak.
B.B.: - Igy van.
Mv.: - Olyan fajta kudarcok, hogy nekem nem lehet. Akár úgy, hogy ennek az asszonynak már van két sajátja, de azért mégis volt két vetélése. Másoknál pedig sok év története egyik vetélés a másik után, a teherbeesésnek a sikertelensége. Szóval ez azért nagyon hozzátartozik a történethez.
B.B.: - Így van. Tehát amirõl az elõbb beszéltünk az az ami közös, de amíg odáig eljut valaki addig számtalan bizonytalanságon, rettegésen, félelmen kell átmenni. Az egyik dolog valóban az, hogy elõszöris fel kell dolgozni azt, hogy neki nem lehet saját gyereke. Fel kell dolgozni önmagában és a szûkebb és tágabb környezetében ezt el kell fogadtatni. Sokkal hosszabb ideig tarthat a terhesség ideje, kiszámíthatatlan. Testi változások egyáltalán nem segítik azt a belsõ munkát ami egy olyan nagyon magas fokú alkalmazkodási folyamatot jelent lélektanilag és testileg is aminek a végpontja az az, hogy megérkezem az új szerephez és az új gyerekhez. Ezek a testi változások itt teljes mértékben hiányoznak. Bár az is igaz az a tapasztalatom, hogy mire azt mondja, hogy igen az örökbefogadási procedúra megindítására az érzelmi döntés többnyire megvan.
Mv.: - Miközben ezt mondod azért azt halljuk ettõl az édesanyától, hogy egyik nap ilyen a hangulata, másik nap olyan a hangulata. Ez természetes, vagy inkább ez a hezitálás azt mutatja, hogy nem kellene neki ezt olyan nagyon szorgalmaznia.
B.B.: - Hát õ is mondta és ez teljesen igaz, hogy egy spontán megfogant gyereknél is így vagyunk ezzel. Amikor elhatározzuk, hogy legyen gyerekünk ez nem feltétlenül minden esetben egyezik meg az érzéseinkkel, lehetnek kétségeink, ambivalenciáink valóban kell ez, nem kell, jól jön, nem jól jön. Ezek teljesen természetes várandósággal együtt járó érzések és a várandóság mint olyan ebben az esetben is teljesen hasonló érzéseket kelt. Az egy másik dolog és nem könnyíti a helyzetet, hogy itt valóban nem egy bevett szokásról van szó, bár manapság egyre több örökbefogadásról lehet hallani, de mégis fenntartásokat szülhet bennünk is és másokban is. Hogyan lehet elfogadni egy máshol megfogant gyereket, hogyan lesz ez az enyém ?
Mv.: - Könnyíti az õ helyzetét, hogy van két saját gyereke ?
B.B.: - Hát az anyai tapasztalat az mindenképpen megkönnyíti a helyzetét. Tehát õ már tudja, hogy mire készülhet. Bejáródott utakon kell ismét végigmennie természetesen.
Mv.: - De az ember azt gondolja, hogy esetleg hajlamosabb arra, hogy még inkább olyan összehasonlításokat tegyen amibõl talán nem az örökbefogadott gyerek jön ki jól.
B.B.: - Ez egy veszélye és elsõsorban a gyerekre nézve nagyon kockázatos dolog így van. Ez is egy lehetõség, egy nem kívánatos mellékterméke az ilyen eseteknek. Erre is van példa, mint ahogyan arra is nagyon sok példa van és egyre többet látok, hogy föl se merül, mert hogyha megvan a gyereknek a helye és hogyha tényleg megvan a helye ott bent, akkor nem kérdés, hogy honnan jött, hogy hol fogant, hanem egy gyereket szerettünk volna és itt van a gyerek és onnantól kezdve már föl se merül ez a kérdés.
Mv.: - Egy pár szót a nagyszülõkrõl akik hallottuk, hogy nehezen nyelték be, valami ilyen módon fogalmaz az édesanya ezt a döntést. Én nem kárhoztatnám a nagyszülõket, hiszen azt gondolom, hogy nekik azért nehezebb, mert nem a saját döntésükrõl van szó annak az elfogadása, hogy itt egy örökbefogadott gyerek jön. Errõl van szó ?
B.B.: - Valószínûleg igen és még nem tudjuk, hogy mirõl lehet még ezen kívül szó, hogy nekik például milyen elõítéleteik vannak mondjuk egy örökbefogadásról, milyen félelmeik lehetnek ezzel kapcsolatban és, hogy õk készen kapják az ötletet, hogy bejelentésként érkezik a dolog, és hogy nekik is végig kell menni egy más fajta úton ami az õ nagyszülõségükhöz vezet el ezzel a gyerekkel kapcsolatban.