Babanet - Vendég a Háznál
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001.március. 6
.
Kossuth rádió, 13.05
 

Mv.: - Nehéz az elfogulatlanság látszatát keltve könyvet ajánlani, fõként ha már jó 20 éve valamelyest ismerem is a szerzõt és hát nemcsak ismerem. Igen tisztelem és nagyon kedvelem. Ennél azt hiszem persze a szerzõnek nehezebb kínálnia a maga szellemi portékáját, de neki mégiscsak dolga, hiszen azért írt, hogy minél többen olvassák.
Vekerdy Tamás pszichológus: - Ez ugye, hogy úgy mondjam rádiós könyvecske, mert ez két-három percben.

Mv.: - Jegyzetek - hangzottak el korábban.
V.T.: - Igen. Két-három percben néhány éven át péntek reggelenként a Bartók Rádión és nyári rendezkedés közben azt vettem észre, hogy ezek bár 92. és 95. között hangzottak el, ma is aktuálisak. Ezért összeraktam õket, már amit megtaláltam belõlük, egy kis kötetecskében és ugye három része van ennek a kötetnek, az egyik a létezés technikái - hogyan bírjuk ki azt, hogy vagyunk és mindennap rohangálnunk kell, a másik rész talán a legterjedelmesebb a korunk. Mi történik velünk ma itt és errõl mit kell gondolunk, pontosabban én mit gondolok róla és a harmadik rész pedig a gyerekekrõl szól, a gyerekek jogairól, a gyerekek iskoláiról a gyerekek óvodáiról és én úgy gondolom, hogy azt képzelem, hogy talán ez van akit érdekel. A fiatalabb generációban is vagy legalábbis így tapasztaltam, a középkorúakban is. Mindnyájan kíváncsiak vagyunk arra, hogy egymásnak mit tudunk mondani korunkról. Korunk Magyarországáról, önmagunkról. Ha ez így lenne nagyon örülnék, de természetesen a szerzõ soha nem tudhatja, hogy mire számíthat könyvével. Ez benne a kínálat, hogy így egész röviden mondjam, aztán aki akarja nézze meg.
Mv.: - Ez a könyv ez nem gyermeket nevelni segít, nem önmagunkat megérteni segít, tehát nem hogy úgy mondjam egyfajta recept bármihez is, de aki Vekerdy Tamásra kíváncsi, tudni akarja, érteni akarja azt a világot ami az övé az biztos, hogy sok értéket talál ebben a könyvben.
V.T.: - Ez kedves, hogy ezt mondja és jó lenne, ha így lenne. Maga a cím, Lélekjelenlét ez valami olyasmi, hogy lelkünkkel legyünk jelen a pillanatokban. Tudjuk mindig, hogy mi kik vagyunk, és a világ micsoda abban a percben, legalábbis ezt nem tudhatjuk persze teljesen. Tegyünk erõfeszítést, hogy jelen legyünk a saját létünkben és én ezt valóban fontosnak tartom.

Vekerdi Tamás: Lélekjelenlét címû könyvébõl:
- Nyert vagy veszített. Soha még abból gyereknek kára nem származott, legalábbis az én tapasztalatom és ismereteim szerint ha egy kicsit késõbb kezdte el az iskolát mint ahogyan megérett rá. De sok baj van akkor - különösen manapság, ha a gyerek túl korán megy az iskolába. Ilyenkor nem az történik ugyanis, hogy az elsõ egy-két évben nehezebben boldogul de aztán majd csak megérik, majd csak belelendül. Nem. Nem, hanem ameddig iskolába jár 8-10-12 évig vagy még tovább, hurcolja magával a túl korai indulás terheit. Sohasem éri el a képességeinek valóban megfelelõ teljesítményt. És ez különösen kamaszkorra kétségbeesésbe is kergetheti. Ha ezeket a gyerekeket akár harmadikos, vagy negyedikes, netán ötödikes, hatodikos vagy hetedikes korukban vagy akár erre is tudok példát, a gimnázium elsõ vagy második osztályában évvégi buktatás nélkül visszatelepítjük egy évvel alacsonyabb osztályba, tehát korrigáljuk a gyerek túl korai beiskolázását, a legtöbbször meghökkentõ, hihetetlen eredményeket érhetünk el. Az eddig rossz tanuló vagy nagy kínnal, keservvel gyengécske, az iskolát utáló magatartászavarokkal küzdõ gyerek élete mintegy kisimul, jobb tanuló, sõt jó tanuló lesz. Megnyugszik és az iskolát vagy legalábbis az iskolábajárást is megszereti, már amennyire manapság megszerethetõ. Beilleszkedik kortársai közé és egyszer csak barátai is lesznek, ha eddig nem voltak. Ne küldjük hát gyerekeinket túl korán iskolába. A rugalmas beiskolázás érvényben lévõ rendelkezései szerint csak azokat a gyerekeket kell beiratni elsõ osztályba akik ez év május 31-ig betöltik hatodik életévüket. De a szülõk kérésére ennél késõbbi idõpontban született gyerekek is beirathatók. Netán még olyanok is akik hatodik életévüket csak októberben töltik be. Ha egy külön vizsgálaton iskolaérettnek bizonyulnak. Helyes ez a rugalmas szabályozás. De vigyázzunk, úgy általában inkább azt tanácsolhatjuk, hogy azt vizsgáljuk meg gondosan nem akarjuk-e májusi, áprilisi, márciusi netán februári születésû gyerekeinket még egy évre felmenteni a kötelezõ iskolábajárás alól, mert erre is van lehetõség. Már csak azért is, hogy ne õk legyenek a legfiatalabbak az osztályukban. Ha egy gyerek egy évvel késõbb megy iskolába nem veszít, hanem nyer egy évet az ebben az életkorban még legfejlesztõbb tevékenység a szabad játék számára. Persze nagyon reméljük, hogy az óvoda ha még egy évre ott marad a gyerek nem játszik vele iskolásdit.

- El kellene már egyszer mondanom, hogy az óvónõk azok óvónõk. Én szerintem azért vannak, hogy a kisgyerekekkel játszanak, bizonyos dolgokra rászoktassák és ne óvónénist játsszanak. Nekem van egy fiam aki most már 28 éves lesz. Nem az volt a gond vele, hogy menjen-e iskolába vagy ne, hanem kisegítõ iskolába akarta az óvónõ beíratni a fiamat.
Mv.: - Mert, mi volt a probléma?
- Mert ugye volt ilyen, hogy sormintát kellett csinálni egy füzetbe. A szomszédék Peti fiának három füzet volt teleírva a miénkben volt összesen 3,5 sor. Aztán egy idõben mesélte nekem, hogy nagyon utálja az elkódorgott libákat. Aztán hogy azok micsodák? Hát mert hogy volt valami szemléltetõ eszköz az óvodában ilyen baromfiudvar és a lyukon kiszöktek a libák és hogy a róka hányat kapott el a nádasba.
Mv.: - Ez volt a matematika foglalkozás.
- Igen, és õ ezt rettenetesen nem szerette. Meg olyan is volt, hogy kosarat kellett volna gyurmázni és neki nagyobb kedve volt a kígyóhoz. Na most ettõl õ valami teljesen más volt, eltért a többitõl és hát kisegítõ iskolába akarták iratni. Nem engedtük. Na most a fiam õt azonnal fölvették a Közgazdasági Egyetemre ahol kiváló minõsítésû diplomája van. Most a világ legjobb üzleti iskolájába jár.
Mv.: - Gratulálok.
- És szóval egyszerûen nem tudom megérteni nagyon sok anyukának van ilyen problémája, és csak azért mert az óvónéni ilyet csinál és hogy ha annak idején mi hallgatunk rá, akkor nem is tudom, akkor valami, akkor hol tartanánk.
Mv.: - Nagyon rossz idõben járt a fia óvodába, mert az volt azaz idõszak amikor nagyon divatban volt, hogy az óvodából kisiskolát csináljanak. Hála istennek az utóbbi idõben ez a tendencia már visszaszorult és ma már csak nagyon-nagyon kevés és hogy mondjam elmaradott óvodában van ez divatban.
- Valószínûleg nekem igen nagy szerencsém, nem valószínûleg, biztosan, az édesapjával, mert õ mondta azt, hogy szó sem lehet arról, hogy a mi fiúnk kisegítõ iskolában menjen és amikor kisiskolás volt soha nem irattuk be semmiféle különórára, mert a férjem azt mondta, dolgoztunk mind a ketten, napközibe kellett járnia, hogy éppen elég megterhelés az, és hogy ha hazajön akkor nem kell újra írni a leckét, nem volt otthoni füzet, hanem játsszon annyit amennyit tud.
Mv.: - Nagyon-nagyon igaza volt a férjének és nagyon egyetértek vele.
- És hát szóval a fiamnak még most is - meghalt az édesapja - most is az édesapja a példaképe.
Mv.: - Nem csoda ezek után, mert az édesapának nyilván egészen kivételes érzéke volt a gyerekekhez.
- Igen, igen, és mondom, hogy egyszerûen szóval soha nem vettem még a bátorságot, hogy Önöket, vagy hogy egyáltalán rádiómûsorhoz vagy bármihez, újságcikkhez véleményt mondjak. és ezt a mûsort ezt rendszeresen hallgatom és nagyon sok az ilyen probléma.

R.: - Hány éves most a fia?
- Hatéves most januárban.
R.: - Szeptemberben kezdi az iskolát.
- Én szerettem volna, hogy ha szeptemberben kezdi, mert arra gondoltam, hogy ha egy évet halasztunk akkor kicsit idõs lesz. Az óvoda javaslatára inkább marad még egy évig.
R.: - Az óvoda ezt javasolja és maga mit gondol?
- Hát ez egy nehéz kérdés és nem elfogultságból mondom, de értelmes a gyermekem és általában a mai ilyen korú gyermekek általában értelmesek, viszont az az igazság, hogy mivel van egy másik, tízéves fiam és õ is évvesztes volt, végül is belegondoltam, hogy a mai tanterv annyira túlfeszíti a gyermekeket, hogy lényegében nem baj ha még egy kicsit érettebbek, hogy ezeket a megpróbáltatásokat és követelményeknek eleget tudjanak tenni. Nem az értelmi képességével van a gyereknek probléma, az óvónõk elmondása szerint inkább a figyelem lekötésére és végiggondoltam józanul, hogy mivel tényleg tapasztalom, hogy nagyon nagyok az iskolában a követelmények, úgy hogy teljes lelkiismeret és nyugalommal úgy döntöttem, hogy akkor inkább érdemes, hogy tényleg még egy évig játsszon amíg játszhat.
R.: - Otthon hogyan játja, hogyan szemléli, milyen a fia? Ott is gond van a figyelmével?
- Igazság szerint nem, mert társaságban is egy nagyon jó kommunikációkészséggel rendelkezõ, mivel õ elég sokat felnõttek között van, precíz, szereti a dolgait, gyûjtöget, mindent szépen rendbe rak, nagyon háklis arra, hogy mit hogy teszünk le és ha nem úgy teszem vissza esetleg az õ holmiját. Úgyhogy ilyen probléma nincsen, és én ezért is gondoltam, hogy nem árt. De mivel azért mégiscsak hatéves és ma már ugye, hogy lehetõség van, hogy egy évet halasszanak a gyerekek és ezt nagyon sok szülõ pont azért használja ki, hogy a gyerek még egy évig hát gyerek maradhasson, ezért én is úgy gondoltam, hogy akkor õ is inkább egy évig maradjon még az oviban.
R.: - De elõtte milyen érvei szóltak amellett, hogy iskolába menjen, akkor mire gondolt akkor mi volt a fontos?
- Azt hiszem igazán nem gondoltam józanul ezeket az érveket amiket az elõbb elmondtam komolyan végig, mivel hogy értelmes, szerintem nagyon jó megfigyelõképessége van, nagyon jó memóriája van, ezért gondoltam, hogy esetleg, hogy ha úgymond, ha "túl éretten" megy, ebben az évben ezek szerint õ is megfog tanulni számolni, írni mint ahogy a legtöbb gyermek már úgy megy az iskolába, hogy tud írni, olvasni és esetleg.
R.: - Itt az óvodában tanítják õket írni, számolni?
- Nem, nem, hanem az a tapasztalatom a környezetemben úgy ahogy a 10 éves fiam is teljesen magától, nem is akartuk ezt és mi nem erõltettük otthon, de õ szépen betûket kérdezett, hogy melyik mi, újságból. Átmásolta és összetette így a szavakat. Nála is tapasztaltam, hogy nagyon sok gyerek, az osztály fele úgy ment hogy tudott írni, olvasni, úgy hogy ez nem vált lényegében hátrányukra. Hát remélem, hogy az én fiamnál sem lesz ez probléma.
R.: - Azért kipróbálná, hogy hogyan teljesítene most elsõ osztályban a fia?
- Hát az az igazság, hogy ezen nem gondolkoztam, hogy hogy teljesítene, én biztos vagyok benne, hogy olyan típus, hogy ha valamit meg kell csinálni akkor õ biztos megcsinálná. De ezen nem is gondolkoztam és mivel, hogy ez el lett döntve, úgy hogy rövid idõ alatt és lényegében ketten beszéltük meg és ebbõl nem volt neki semmiféle problémája, ezért fel sem merült bennem, hogy esetleg most arra gondoljak. Ha egyszer valamit elhatároztunk, hogy ez így lesz és így marad, akkor nincs is értelme szerintem most azon rágódni, hogy ha bezzeg most vittem volna akkor hogy állna helyt, mivel, hogy ugye nagyon sokan hétévesen elmúlnak mire iskolába kerülnek, ezért én nem hiszem, hogy neki ebbõl bármi hátrányos helyzete lenne.


 


 

Szakértõink
  e-mail

 
X
EZT MÁR OLVASTAD?