Vendég a háznál
2003. 12. 29.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Kinga te mondtad azt, hogy édesanyád lengyel. Te már itt születtél?

- Igen én itt születtem. Hát mivel a házasságuk után végülis egy, két évvel ideköltöztek, azért gyakorlatilag mind a hárman itt születtünk csak nővérem a kinti kórházan, de nem azért , mert ott éltek a szüleim, hanem, mert looen g hozta a sors, hogy kit voltak és akkor született. Tehát én már születés óta itt élek.

Rip.: - És lengyelül ugyanolyan szépen tudsz, mint magyarul?

- Hát szerrintem igen . Igen, mret hát otthon lengyelül beszélünk mindig, főleg anyukámmal. Talán a szókincsem tágabb magyarban, de mikor példáujl kint vagyunkkét hétig Lengyelországban, akkor érzem, hogy sokkal jobban megy és nehezebb visszaállni a magyarra.

Rip.: - Az az érdekes, hogy az ember az anyanelvéről nem annyira tudja megállapítani, hogy annak milyen a hangzásas ezt inkább a külső fül hallja. Mennyire hallod ezt a két nyelvet úgy, hogy össze tud hasonlítani, hogy tetszik-e jobban az egyik, meg a másik? Vagy pedig ez egy olyan kérdés, hogy kit szeretsz jobban anyukádat, vagy apukádat?

- Én nem tudnék rá vlaszolni. Szóval így tudom mind a kettőt és így nem tudom megítélni, hogy szép-e, nem szép, vagy ilyesmi.

Rip.: - Tehát ezek olyan nyelvek amik hozzád tartoznak és nem a szépsége a lényeg.

- Igen.

Rip.: - De e jellegét lártod, hogy különböző jellegű nyelvek ezek.

- Igen, de így nem veszek róla tudomást. Tehát így hallom másoktól, hogyha például hallják, hogy lengyelül beszélek,
hogy milyen furcsán hangzik, meg ilyesmi, de így én ezt nem érzékelem egyeáltalán.

Rip.: -És neked a két nyelv közötti váltás az nayon természetes?

- Igen. Tehát csak így. Néha persze vannak olyanok, hogy el kée kezdeni lenyelül beszélni, akkor lehet , higy néha alapvtő szavak nem ugranak be, de úy teljesen símán megy a váltás.

Rip.: - Amikor növekedtél, akkor párhuzamosan besuzéltek hozzád lengyelül és magyarul?

- Igen, igen szüetésemtől kezdve. Hát úgy volt, hogy először lengyelül szólaltam meg. Hrman vagyunk testvérek és mind a hérman először lengyelöl és utána csak magyarul.

Rip.: -. De ez biztos azért volt, mert édesanyád a lengel és ő volt veletek minidg nem?

- Igen, igen, igen Tehát először a lengyek szókincs volét tágabb és utána az óvoda hatására tágult a magyar is.

Rip.: - Vannak otthon lengyelül is kpnyveid? Tehát vannak olyan regények például, lengyel regények amit eredeti nyelven olvasol?

- Igen, igen ersze. Hát, hogyhsa lengyel író van, akkor azt általában csak lengyelül szoktam elolvasni.

Rip: - Mit ovatál már?

- Hú hát sok mindent, mert van a lényeg nagykövetség mellett egy iskola, ilyen kétnyelvű » gyerekeknek, « ahova én is első osztálytól járok és ott ugyanúgy tanukjuk a lengyel irodalmat és minden hozzá tartozó, tehát kötelező olvamányukl és minden ilyesmi van.

Rip, De akkor ez neked jelentős pluszmunka . Nem bánod, hogy ezt végzned kell?

- Nehéz, sokszor nagyon nehéz, de úgy gondolom, hogy egyrészt kötelességem meg nem tudnám abbahagyni, mert nem tudom valahogy így hozzám nőtt és természetes, hogy van ez a hosszú napom amikor így nyolcig vagyok bent, de mégis.

Rip.: - Azt meg tudod határozni a saját személyiségedben, vagy az egyéniségedben, hogy mi a te lengyl oldalad, vagy mi belled az a szelet ami lengyel?

- Nem én ezt egyáltalán nem látom. Néha mondják, hogy ez most lengyeles volt, vay ilyesmi, de én így teljesen, szóval egyáltalán nem látom ezeket a dolgokat.

Rip.: - Álmodsz lengyelül?

- Nem tudnám megmondani. Tehát álmodok és utána nem tudom nem veszek róla tudomást, hogy ez most milyen nyelven volt, meg hogyan. Csak így egyszerűen álmondtam valamit és emlékezek rám és akkor vagy magyarul emlékezek vissza rá, vagy lengyelül.

Rip.: -És van olyan amit édesanyádnak inkább lengyelül mondasz, mer úgy szól szépen,
gy tudod jól kifejezni és az neki szól?

- Szinte mindig lengyelül beszélünk. És ez így.

Rip.: - Neki könnyebb is a lengyel?

- Igen persze az ő beszédén hallatszódik azért, hogy külföldi és nem magyar.

- Eleve máraz a kérdés, hogy mit tekintünk az anyanyelv fogalmának egy olyan hagyományos módon élő családnál, ahol egy bizonyos nyelvi környezetben él a család és szülők ugyanazon a nyelven beszélnek, mint a környezet, hát ne kérdés, hogy mit tekintünk a » gyerek « anyanyelvének.

Bem.: - Fisher Eszter pszichológus.

Fisher Eszter pszichológus.: - De ha egy » gyerek « valamilmyen olknál fogva több nyelvvel van konfrontálva, akkor tulajdonképpen ez már nem egyértelmű fogalom, hogy azt a nyelvet tekintjük-e anyanyelvnek amit a legjobbam beszél, vag amit életében először hallott, vagy lekodábban kezdte haználni. Ez nem feltétlenül esik egybe. De hát a tapasztaéatok azt mutatják, hogy nem okoz az különösebb problémát, hogyha egy » gyerek « több nyelvvel konfrotálódik. Illetve az nagyon fontos, hogy legalább egy nyelven igazán jól tudjon. Az nem jár feltétlenül nehézségekkel, hogyha hamarosan el kell sajtátítania egy másik nyelvet, vagy több nyelv veszi körül, de egy nyelven azért jól kell tudnia. Mert azon a nyelven tanul gondolkodni és a gondolkodó képsség stabil kialakulásához az szükséges, hogy valamilyen nyelven igazán jűl tudja magát kifejezni. De, holgy attán más nyelv is ehhez hozzájárul, vagy több nyelv az már nem okoz nehézséget.

Rip.: - Igen sokan féltik a » gyerekket, « hogy túl korán, rögtön két nyelvet akkor az megterheli az ő agyukat.

Fisher Eszter pszichológus.: - Ez egyáltalán nem jogos ez a félelem. Nem terheli meg a gyeekek agyát. A tapasztaléat azt mutatja, hogy két, sőt háro nyelven is föl lehet nőni. Vannak a határvidéken élő » gyerekek, « nemzetiségi vidékeken élő » gyerekek. « Legtermészetesebb módon tanulják meg egyszerre a nyelveket és nagyon gyakori az is, hogy egy család más nyelvi környezetben él, az is gyakori, hogy egyik szülő egyik nyelven beszél, másik szülő másik nyelven, a » gyerekek « ezt bírják. Az nagyon érdekes, hogy ez hogyan történik. Szóva tapasztalat szerint, ha egy » gyereket « több nyelv vesz körül akkor egész pici korába keveri még a nyelveket, tehát amíg szavakat mond csak addig egyik nyelven is, másik nyelven is mond szavakat. A nyelvek akkor kezdenek különválni az agyban talán modjuk így amikor nyelvtanilag struktrálttá válik a beszéd. A gyermekek temrészetesen nem fogják föl és nem értik, hogy több nyelv létezik. Őnekik ne is tudatos, hogy mit csinálnak. Valami olyasmi van bennük, hogy úgy beszélek, mint a mama, vagy úgy beszélek, mint az utcán.

Rip.: - Tehát nem is tudják, hogy mondjuk két nyelvet használnak és két nyelven beszének? Mi az a kor amikortól már ez tudatosodik?

Fisher Eszter pszichológus.: - Nagyon sokáig nem tudják. Illetve nagyon érdekes tévedésekre derülhet fény, hogyha az embernek szerenséje van, hogy beleláthat véletlenül, hogy egy » gyerek « hogyan téved. Például ismertem egy olyan kisgyereket aki valahogy úgy képzelhette a dolgot, hogy a családnak van egy saját nyelve és ezt a nyelvet hívják úgy, hogy magyarul és akkor hazalátogattak Magyarországra és beültek egy taxiba és a » gyerek « teljesen döbbenten kiáltott föl amikor a sofőr mondott valamit, hogy magyarul beszél. Mert neki ez teljesen idegen volt, hogy egy idegen ember, tehát nem az ő közvetlen családtagja úgy besuél ahogy ők szoktak. Tehát az ő fejébe valami ilyesmi volt, hogy család, nyelv , az idegenek nyelve. Vagy hallottam olyan történetet is, hogy egy » gyerek « úgy gondolta, hogy a rokonok atok beszélnek németül, ők Magyarországon éltek és az idegenek nem beszélnek németül. Rokon tud németül. Namost neki az anyai rokonsága volt német és nem hitte el, hogy az apai nagynénje nem tud németül. Azt hitte, hogy viccel amikor azt mondta, hogy nem érti amit mond. Mert hiszen rokon. Tehát a » gyerekek « valamiféle elméletet gyártanak, de igazán nem látnak bele. És az is borzasztó érdekes, hogy tulajdonképpen az se tudatos bennük, hogy mennyire különböznek ezek a nyelvek egymástól, hogy sokszor lehet azt hallani például, hogy kedvesen fölajánlja mondjuk a magyar ismerősnek, hogy megtanítja őt németül és akkor kiderül, hogy úgy képzeli, hogy majd ő mindennek megmondja a nevét. Tehát megondja, hogy az asztalt hogy hívják, a széket hogy hívják, az evést hogy hívják. Tehát semmit nem vesz észre abból, hogy nyelvtanilag más. Hogy másképpen történik a beszéd. Azt tudja, hogy més szavakat mond, de, hogy egészen másképp, mélységesen másképp azt nem veszi észre. És az is pédléul nagyon jellegzetes az ilyen » gyerekeknél, « hogy nem tudnak fordítani. Tehát megkérdezik, hogy hogiy mondod ezt németül, ne megy, nem jut eszébe. Egyszer megszületett az a gondolat mondjuk a magyar, német kétnyelvű példánál maradva, megszületik egy gondolat magyarul, nem tudja átfordítani németre, de németül is el tudta volna mondani. Nem lehet produkáltatni ezeket a » gyerekeket. « Nem lehet elérni azt, hogy megmutassák, hogy nahát ők mit tudnak. Működik, de ha azt mondják, hogy na mond ezt el ígym vagy mond el németül, mond el magyarul teljesen begörcsölnek és nem is értik, hogy mit akarnak tőlük. Viszont jobbra beszélnek. Az egyik nyelven balra beszélnek, a másik nyelven. ez nem jelent a számukra semmilyen nehézséget.

- Az édesanyjukkal svédül, énvelem pedig mindig magyarul beszélnek.

Rip.: - maga odahajolt a kislány fölé és magyarul beszélt hozzá.

- Ez pontosan így van ahogy tetszik mondani. MIkor kitolták a szülészeten hozzám, hogy megláthassam a lányomat is, meg a fiamat is attól a pillanattól kezdve magyarul beszéltem.

Rip.: - És a feleségéve mindig svédül beszéltek?

- Igen, de az ő jelenlétében beszélek magyarul a » gyerekeimhez. «

Rip.: - De a felesége nem tud magyarul?

- Amikor nagyon nagy a kényszer akkor beszél.

Rip.: - És magyar meséket is mondott például a » gyerekeinek «?

- Hát ez jól mondja. Két dologra kell nagyon vigyázni amikor az ember két nyelven neveli a gyermekeit. Az egyik az, hogy a » gyerekének « gyökeret adjon és szárnyakat adjon és ezzel nagyon, nagyon konzekvensen kell bánni, mert hogyha csak egy pillanatig is eltér ettől a konzekvens úttól a » gyerekek « azt azonnal kihasználják.

Rip.: - Ez nagyon szép volt ez a megfogalmazása. A gyökereket még inkább értem. Maga megpróbált neki egy fajta gyökeret adni, a felesége egy más fajtát és a szárnyak?

- Szárnyak azok pedig arra valók, hogy biztosan közlekedjen a világban és a világba tartozik, Európába tartozik a mi országunk és ott nagyon pontosan tudjon közlekedni. De nem mindenki van ám így Svédországban higyje el. Vannak magyar házaspárok akiknek a » gyerekeik « nem tudnak magyartul. Kétségbeesésükben amikor észreveszik, hogy mekkora hibát tettek, akkor szaladnak, jönnek a magyar cserkész foglakozásokra, ahol fiatalabb személy magyarra tanítja a » gyerekeket « és akkor jönnek ezek a szülők azt mjndja kérem tanítsák már meg a » gyerekeinket. « Hát ugye egy szombat délelőtt nem lehet egy » gyereket « megtanítani magyarul, az egy kicsit kevés.

Fisher Eszter pszichológus.: - Feltétlenül kívánatos a saját nyelv megtartása, feltétlenül. Egyrészt a nyelvhez, a beszédhez nagyon sok érzelem fűződik. Az egy intim valami, hogy a » gyerekemmel « beszélek az anyanyelvemen. Rettenetesen természetellenes és merevvé válik a helyzet, ha egyszerre csak elkezdek vele egy idegen nyelven beszélni. Tehát pszichésen is feltétlenül az kívánatos, hogy a sajt beszédünket, a saját nyelvünket nyugodtan őrizzük. De a nyelvtanulás szempontjából is ez kívánatos, mert a » gyerek « nyelvkészségét, nyelvérzékét az nagyon megzavarja, hogyha hibás nyelvhasználatot hall. Mert a » gyerek « tuajdonképpen úgy tanul helyesen beszélni, hogy valamiféle statisztika jön létre az agyába. Amit nagyon gyakran hallok az helyes, amit soha nem hallok, vagy ritkán hallok az helytelen. Ha tehát gyakran hall hibás nyelven hibás beszédet, akkor ez meginog ez a biztonság, hogy ez nem lehet így, mert sose hallom. Ő hallha a hibásat is gyakran. Nem jön létre az a stabil nyelvérzék ami ugye abyayevünkön mindannyiunknak megvan, hogy na ezt így ne lehet mondani. égyhogy nagyon nem helyes, hogyha a » gyerekükkel « nem tökéletesen tudott idegen nyelven próbálkozunk. Ez a » gyerek « számára az nem teher, hogy otthoni nyelv, családi nyelv, meg fogják tanulni a külvilági nyelvet, meg fogják tanulni annak az országnak a nyelvét. Ki gyorsabban, ki lassabban, ki kisebb, több nehézségek árán, de azzal semmiképpen nem tudunk segíteni, ha azt az ő stabil biztonságos otthoni beszédét is kihuzzuk a lába alól.

Rip.: - Hogyha valaki megtanult az anyanyelven kívül egy másik nyelvet az azt is jelenti, hogy a harmadikat mér még kpnyebben megtanulja:?

Fisher Eszter pszichológus.: - Jobb lesz a viszonya a nyelvekhez. Eleve rugalmasabb lesz a gondolkodása. Kialakul egy olyan tapasztalata már nagyon korán, hogy a dolgokat így os lehet mondani, úgy is lehet mondani, hogy különbségek vannak, hogy egy dolog nem azonos a nevével. Rugalmassabbá teszi a gondlkodást az biztos. Azt hiszem, hogy valamivel elősegíti az újabb nyelv tanulását. Azért az nyelvérzéktől függ, nagyon sok minden egyébtől függ. Tehát azért ezt nem tudjuk garantálni. Mindnképpen én azt gondolom, hogy az éetben hasznára van az embernek, hogyha több kiultúrával, több nelvvel ismerkedik. Tehát, ha ez a » gyerekre « adott esetben terhet is ró ez megéri, biztos, hogy nyerni fog vele.

- Nekem édesanyám némt és édesapám magyar és végülis logikus volt, hogy itt élünk, merthát édesapám dolgozik, tehát neki kellett nyelvben elhelyezedni. Kint nem éltem soha hát így a nagyszüleimt meglátogatom elég sűrün, úgy évente egyszer, kétszer.

Rip.: - Édesanyád akkor jött Magyarországra amikor férjhez ment?

- Igen.

Rip.: - És kint ismerkedtek meg.

- Nem. Itt valahogy ilyen tanulmányúton volt azt hiszem és hát gyakorlatila most már huszonöt éve itt él.

Rip.: - És te hog tartod, hogy az apanyelved, vagy az anyanyelved az igazi?

- Hát nem tudom magyarból biztos jobb a szókincsem, tehát gazdagabb, mert azt használom. Családba persze használom a németet is, de azért nem annyira.

Rip.: - De németül is tökéletesen beszélsz-

- Igen.

Rip.: - A német kultúra mennyire van jelen az életvitelekben?

- Hát a lakáson azért látszik, mert például étkezésben, mert ugye édesanyám főz és észre lehet venni.

Rip.: - Mik azok a jellegzetességek a lakásotokban ami arra utal, hogy németek is vagytok?

- Egyrészt a bútorok, tehát azon így érződik, hogy egy kicsit más. Az ilyen díszítések különösen ami ilyensaját kezű díszítés. Jó hát persze mert édesanyám csinálja.

Rip.: - És a főzésben?

- Én szeretem mind a kettőt. Mondjuk inkább a németzet szoktam meg. Mondjuk inkább kicsit több a zöldség és például a husok tehát nem annyira zsíros. Például egy, két fűszer például a paprika, meg ilyenek annyira nem. Tehát a pirospaprika például.

Rip.: - Abban, hogy melyik lesz a domináns a két nemzet közül egy családon belül mi számít, vagy mi határozza ezz meg? Az, hogy itt éltek, vagy az, hogy a szülők közül melyiknek erősebb a személyisége, vagy hogy melyik szimpatikusabb kultúra a te számodra?

- Szerintem abszolút az, hogy itt élünk. Teht én, hogyha megkérdezik, hogy mi vayok abszolút magyarnak érzem. Tehát szóval nincs német öntudatom. Szerintem et azért van, merthogy itt élünk és hát ebbe a kultúrába nőttem fel.

Rip.: - Akkor neked Magyarország a haza?

- Abszolút igen. Tehát például ami egy németnek fájdalom nem tudom átérezni. Édesanyám német újságot olvas, de én nem. Tehát amennyit így hallok a magyar.

Rip.: - Nézed a német tévét?

- Nem.

Rip.: - Nem érdekel, vagy nem értenéd? De hát értenéd, tudnád.

- Érteni érteném, de német politikai műsorokat nem néznék.A magyar az kifejezetten érdekel, de a német az egyrészt nem érdekel, másrészt úgy nem érteném, hogy ki, meg, hogy, tehát, hogy mit miért mond. Német pártokkal még semmivel nem vagyok tisztába és úgy meg, tehát amit mondani akarnak azt nem érteném.

Rip.: - És édeanyád nem kűzködik ezért egy kicsit, hogy neked a német fontos legyen?

- Szerintem nem. égy érzem, hogy elfogadta ő is.

Rip.: - Vagy ő úgy él, hogy inkább a maga világát próbálja meg úgy kialakítani, hogy ő legalább otthon érezze magát?

- Mármint itt otthon? Hát próbálja, de azért látszik, hogy rtehát például mindig mondja amikor kimegy, hogy megyek haza, vagy hogy otthon voltam. Tehát azért neki még mindig az az otthon.

Rip.: - És, hogyha te kimész akkor te kimész és visszajössz haza.

- Tehát kimegyek a nagyszüleimhez, de nekemez az itthon és az a ki.

Rip.: - El tudnád képzelni azt, hogy tartósan külföldön éljél valahol? Akár Németországban, akár bárhol másutt?

- Szerintem el, mert úgy érzem, hogy nem jelentene problémát. Most nyáron voltam kint egy hónapoig Ausztriába és dolgoztam és nem voltak problémák se nyelvi se ilyen más dolgokban.

Rip.: - arra gondoltam, hogy tartósan, hogy esetleg több évig családdal kiköltözni majd ha felnőtt leszel és ott munkát vállalni.

- Elvi lehetőségnek el tudom képzelni. Teht azzal, hogy ott jól érezni magam, meg el tudnám magam fogadtatni, csak szerintem azért nem, mert hát pont azélrt, methogy én abszolút magyarnak érzem magam. Tehát nem azzal lenne a problémám, hogy ott éljek, hanem azzal,m hogy itt nem.

Rip.: - Mire ti felnőttek lesztek ezt teljesen bevett módszer lesz, hogy valaki itt nem talál munkát, akkor kimegy külföldre dolgozni, vagy egyáltalán, ha egy cégnél dolgozik, akkor lehetősége van azon a cégen belü több országban is teljesíteni amelyikhez éppen beosztják.

- Hát ez ma is így van. Persze, ha az élet úgy hozza, nem lesz más munkám, hát nincs más választás, de úgy ha választhatnék akkor inkább itt maradnék.

Rip.: - És mondjuk az ilyen tartós külföldi munkára is jellemző lehet az amit az előbb mondtál, hogy azzá vélik az ember ahol él?

- » Gyerekkorába « igen, de felnőtt korban már annyira nem. » Gyerekkorában « az ember még változik, tehát akkor a környezetnek nagy befolyása van, de felnőtt korban szerintem ennek már nincs. Édesanyámon is látszik. Tehát hogyha már valaki valamivé ki alakult, akkor nem hiszem, hogy ott nagy változás lenne.

Rip.: - És lehet, hogy te egy francia lányt fogsz feleségül venni, vagy eseteg egy angolt, vagy egy olaszt, vagy ragaszkodsz magyarhoz?

- Hát semmi sincs kizárva, de hát nem tudom nagyon nehezemre esnék kiköltözni, tehát úgy, hogy örökre, vagy szóbval így sok évre.

Rip.: - Mióta él Svédországban?

- Ó már elé soká.

Rip.: - A felesége svéd?

- Igen. Benszülött és szerencslre megértette azt, hogy egyátalába nem zavarja azt a két gyermeknek a növekését és a szellemi képességeinek a fejlődését, hogyha két nyelven neveljük fel őket és ezt mai naopig is nagyon köszönöm neki.

Rip.: - Tudja vannak akik félnek attól, hogy most, hogy mi is tt Európa felé menetelünk ugye és csatlakozunk Európához, hogy el fogjuk veszíteni a gyökereinket és én azt gondolom, hogy ilyen kis dolgokon is múlik ez, hogy egy-egy család vajon mit ad tovább a » gyerekének. «

- Ez egy nagyon, nagyon helyesen tetszik látni. Ezeken az apró dolgokon múlik. Higgye el.

Rip.: - A » gyerekek « hol képzelik el az életüket?

- Igen ez egy jó kérdés. A fiam valahogy úgy van ezzel a dologgal, hogy ő nagyon szeretne az Európában dolgozni az EU-ban és erre úgy készült már fel, hogy jelenleg az ötödik nyelvénél tart. Én erre nem is nagyon bíztattam. Én nem mondom azt, hogy lebeszéltem egy pillanatig sem beszéltem volna, bízatni bíztattam, de nem találtam ki, hogy ezt neki kell csinálni, ezt ő maga csinálta. Elment Párizsba, ott elkezdett nylevet tanulni és közbe saját magát látta el. Elszegődött bárpultosnak és ebből finanszírozta éjszakánként az ottlétét, a tanulását.

Rip.: - Azon gondolkozom miközben ezt mondja, hogy hogy is lehet ezt a dolgot fogalmazni akár az Ön » gyerekeinek « viszonylatába, hogy otthonuk Európa, hazájuk Svédország? Vgy?

- Igen ez egy nagyszerű, jaj de jó, ezt köszönöm ezt át fogom venni. Otthonuk Európa, a hazájuk Svédország. Mi úgy szoktuk mondani itt, hogy itthon Svédországban, otthon Magyarországon.

Rip.: - Áron azt mondta, hogy ő egyértelműen magyarnak érzti magát és te?

- Én nem. Tehát, hogyha megkérdezik tőlem, hogy melyiket gondolom a hazámnak, vagy ilyesmi, akkor így azt mondom, hogy mind a kettőt ugyanúgy.

Rip.: - Lehet két hazája az embernek?

- Hát lehet, hogy furán hangzik, de így nem tudom megmondani, hogy melyikhez kötődöm jobban, mert ott is nem tudom valahogy oda is húznak szálak, meg ide is és így nem tudnék választani a kettő között.

Rip.: - Nem szoktál néha attól tartani, hogy így az ember két szék közül a pa alá kerül? Tehát, hogy valahova kéne jobban tartozni.

- Igen ez nehéz kérdés. Gondolkoztam azon, de hát nem jutottam semmire. És hát így nem tudom majd lesz ami lesz.

Rip.: - Milyen gyakran vagy Lengyelországban?

- Hogyha tehetjük, akkor kimegyünk. Ünnepkor most lehet, hogy karácsonyra megint, meg húsvét, meg nyáron elég sokat szoktunk ott tölteni.

Rip.: - Tehát ezek szerint évente többször is.

- Igen, igen.

Rip.: - Egyébként te mit tartasz lengyel jellegzetességnek aminek mondjuk, hogyha jellemző lenne a lakásotokra, akkor ott kéne, hogy legyen?

- Nem tudom bennem annyira összeolvadt a kettő, hogy sokszir így nehéz szétválasztani.

Rip.: - És vannak olyan szokásaitok amik Lengyelországból jöttek?

- Az a furcsa, hogy az ünnepeket azt úgymond lengyel módra szoktuk megünnepelni. Meg hát mivel főleg ott töltjük az ünnepeket ezért így nálunk is ez van.

Rip.: - Jellegzetes lengyel sütemény?

- A sajttorta.

Rip.: - Sajttorta?

- Hát ilyen túró sajtos torta.

Rip.: - Amiben nincs is tészta, hane túróból és sajtóból van összerakva?

- Igen.

Rip.: - És ez karácsonyi, vagy ez bármikor?

- Karácsonyi főleg.

Rip.: - A vallásosságban látod a nagy különbséget, mert a lengyelekről úgy tartják, hogy nagyon vallásosak, nagyon katolikusak?

- Igen ez így például fura, hogy itt Magyraországon vannak ezek, hogy katolikus iskola, meg nem katolikus iskola, ot tpedig nincs olyan, hogy katolikus iskola, hanem mindegyikbe el van fogadva, hogy általában az összes » gyerek « katolikus és vannak hittan órák, nem kötelezőek, de általában mindenki szokott járni és ez így valahogy náluk a mindennapi életben megvan.

Rip.: - Akkor ott is nagyon otthonosan mozogsz.

- Igen, igen. Tehát, hogyha odamegyek, akkor végülis ott is otthonomat érzem.

Rip.: - Szokták mondani, hogy az embernek a saját hatájában a városok, meg maga az ország területe is jelent egy kötődést, tehát, hogy vannak városok, vannak helyiségek esetleg szülővároson belül vannak olyan sarkok, szögletek amiket, ha az ember meglát akkor azt mondja, hogy itthon vagyok. Neked van ilyen Lengyelországban?

- Igen azt hiszem igen. Amikorodautazunk és igy a hosszú út utá már beérünk a városba és látjuk az utcát akkor már így van ez az ilyen, hogy megérkeztünk és mégiscsak. Szóval így mint hogyha itthon lennénk.

Rip.: - Pályátokat meg fogja az határozni, hogy az életetekben egy másik nép kuiltúrája ismegvan? Tehát, hogy arrafelé fogtok majd munkát vállalni, vagy a nyelvet fogjátok használni majd a pályátok során?

- Hát szerintem úgy, hogy nagyon jó, hogy tudok egy másik nyelvet anyanyelvi szinten, de tehát csak úgy mint a munkám kelléke, hát ma már nyelvet mindenkinek kell tudni és hát csak úgy mint egy gyakorlatilag egy pozitív dolog, hogy tudom ezt a nyelvet, de szerintem nem nyelvterületen fogok tovább menni, vagy dolgozni.

Rip.: - Viszont a te nyelvtudásod az ne pusztán nyelvtudás, anem te mélységében ismered azt a kultúrát aminek a nyelvét jól tudod, a német kultúrát. Tehát ez egész más mint hogyha eg magyar fiata megtanul németül és leteszi a felső fokú nyelvvizsgát.

- Hát igen lehet, meg például tárgyalni lehet, hogy jobban tudnék német emberekkel, de szerintem nem, túl nagy befolyása szerintem nincs.

Rip.: - És neked Kinga?

- Hát én is úgy gondolom, hogy ez, hog egy plusz nyelv ez mindenképp pozitív dolog, de nem hinném, hogy ez befolyásolna bármiben.

Rip.: - Mondjuk a lengyel olyan szempontból más, mint a német, hogy azt sokkal kevesebben tudják és nagyobb szükség lehet rá, tehát ez előfordulhat, hogy ez a számodra egyszer nagyon nagy előny lesz.

- Igen lehetséges, de így nem látom a jövőmet még így, hogy mit szeretnék csinálni és, hogy ez mennyiben segítene nekem.

Mv.: - Holnapi műsorunk tartalmából. A titkos barátok, a nem kedvelt barátok. Menekülés a bandába. Társak akiket elveszítünk az élet során. A család nem pótolhatja a barátokat.