Vendég a háznál
2003. 12. 23.
Kossuth rádió, 13.05

- Megtervezzük ugye a fenyőfának a helyét is, mert azért az se mindegy, hogy hova kerül. Korábban, amig kisebbek voltaka » gyerekek « mindig ragaszkodták hozzá, hogy az ő szobájukban legyen. Volt, amikor így is sikerült, de azért mégiscsak a nappaliban van a legszebb helye, hiszen ott tud összejönni a család. Jó két-három éve én most beültetett fenyőt vásárolok, illetve kölcsönkérek és aztán vissza is helyezem az eredeti helyére. Mindig túlélik ezek a fenyők. Ez nekem most két-három éve egyfajta rítus.

R.: - És aztán hogy zajlik maga a karácsony?

- Első estéje a szenteste, az mindenképpen szűk családi körben, gyermekeimmel és édesanyámmal. És aztán a másik két alkalommal pedig rokonlátogatás. Vagy édesanyámhoz megyünk, vagy édesapámhoz megyünk, esetleg barátok jönnek már 26-án és utána általában el szoktunk utazni valahova. Vagy sielni, vagy valami kis téli üdülőhelyre.

R.: - Te elváltál pár évvel ezelőtt, A szenteste megoldása nem vált ettől problémássá?

- Hát de egy kicsit problémás. Ugyanis van egy ilyen ügyvéd által megfogalmazott előírás szerint jogi történet. Tehát, hogy egyik évben 14-én velem vannak, másik évben az apukánál. Hát ez eddig így volt szőrnyű és minden évben próbálunk valami konszenzust kötni erre, hogy akkor legyen egy ebéd a papával mondjuk és akkor este itt legyenek, vagy fordítva, az így nagyon rossz.

R.: - Mos milyen év jön, anyukás év vagy apukás év?

- Most anyukás év jön igen.

R.: - Milyen volt neked a tavalyi, ami apukás volt?

- Hát szőrnyű, magyarul ez szőrnyű.

R.: - És a » gyerekek? « A » gyerekek « ezt hogy viselik?

- Igyekeznek hozzá jó képet vágni. És mindegyiket megkérdeznénk, mindenki mást modanak, valaki legnagyobb lányom biztos, hogy lazábban fogná föl ugyan anya nem ez a lényeg. A kisebb lányom bizonyára mást mondana. Szóval ez egyénenként változó. De nem élvezik ezt a helyzetet egész biztos.

R.: - Nem árnyékolja be ezt a családi ünnepet a karácsonyt ez a válás?

- Hát minden válás egy jó darab beárnyékol mident. Családi ünnepet hétköznapokon, hétvégéket és délelőttöt, délutánt, mindent. Szerintem egy idő után majd veszít a jelentőségéből ez az árnyék. Dehogynem. Hát volt egy egységs család, annak voltak megfelelő ünneplési szokásai, ezek picit átalakultak, most ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodni. Hát ki-ki úgy tud hozzá alkalmazkodni. De hát mindenképpen igyekszünk tényleg szeretettel és nagy odafigyeléssel mindkét fél, tehát én biztos vagyok benne, hogy apuka is nagyon-nagy odafigyeléssel készül a karácsonyra és nagyon szép ajándékokat szokott mindig a » gyerekeknek « is adni. Hát én is magam módján néha festegetve, néha nagy bevásárlóközpontban bevásárolva, néha pedig komolyan előkészülve megadjuk azt, ami ennek az ünnepnek a lényege.

R.: - Várod már a karácsonyt?

- Nagyon. Én most nagyon, mert most végre a válás óta három év óta egy olyan ideális lakáskörülmények között tudunk újra karácsonyozni, hogy ez most ismét nagyon szép ünnep lesz.

- Egy évvel ezelőtt 2002 december elején:

R.: - Hogy készül idei karácsonyukra? Milyen lesz?

- Ezt előre nagyon nehéz megmondani, mert nekem kettős döntésem van ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a szüleimmel, a » gyerekekkel, « az egész család. A másik pedig az, hogy a párommal a » gyerekek « édesapjával négyesben.

R.: - Miért kell dönteni, miért nem lehet együtt karácsonyozni?

- Az a problémánk, hogy konflikusviszonyban vagyunk egymással most már évek óta és minden karácsony úgy telt el eddig, hogy voltak zűrök az ünnepek alatt és én ennek nem akarom most kitenni a » gyerekeket. « Mondjuk el is döntöttem, hogy karácsonyig ennek el kell dőlnie, hogy maradok, vagy megyek. Viszont pont az ünnepek miatt vagyok még mindig itt, ahol vagyok.

R.: - Az mit jelent, hogy marad vagy megy?

- Azt jelenti, hogy évek óta húzódik közöttünk ez a probléma és én szeretném rövidrezárni és még talán az év végéig, mivel hát az ünnepek jönnek lehet, hogy ez még már csak a jövő év elejére tolódik ki.

R.: - És miért nem megy az édesanyjához karácsonyozni a » gyerekeivel « együtt?

- Mondjuk mindenkinek ez lenne a legjobb, mert a » gyerekek « imádják a nagyszülőket és már el is terveztük az anyuékkal is, hogy ez így lesz. Viszont van bennem a másik oldal, hogy az apjuknak nem akarok kellemetlenséget okozni ezzel, mert imádja a » gyerekeit « és neki meg a karácsony szenteste, az tényleg szent a » gyerekekkel, « viszont úgy kellene viselkedni, hogy ez tényleg szenteste legyen.

R.: - Az eddigi karácsonyok az eddigi példák azt mutatták, hogyha együtt van a férjével karácsonykor, akkor ott mindenképpen feszültség lesz?

- Igen, sajnos volt már rá több ízben példa. Az történt, hogy én megvettem az ajándékot a » gyerekeknek, « őneki volt egy barátnője abban az időben és amit én vettem ajándékot, barátnője által becsomagolt dolgokat berakta a fa alá. És ez nagyon váratlanul és nagyon kellemetlenül érintett engem. A » gyerekek « ebből nem vettek észre úgy semmit, de érezték a feszültséget, miután elkezdtünk vitatkozni pont emiatt.

R.: - Őneki nincs igénye arra, hogy a saját » gyerekeinek « ajándékokat vegyen?

R.: - De van rá igénye, sőt mindig is együtt szoktuk megvenni az ajándékokat, én kiválasztom, megvesszük közösen, viszont ez a csomagolás nem tudom, hogy hogy jutott el idáig, hogy a barátnőjével csomagoltatta be, de hát azért ez durva.

R.: - És hogy tartható a kettőjük kapcsolata, hogyha a férjének barátnője van?

- Nagyon nehezen, én mondjuk már túl vagyok rajta, már nem foglalkozom ezzel a témával, nekem az a legfontosabb, hogy a » gyerekeknek « jó legyen. És szerintem a » gyerekeknek « az lesz a legjobb, hogyha külön megyünk.

R.: - A » gyerekek « mit éreznek abból a feszültségből, ami kettőjük között van?

- Ez kettős dolog, mert két kisfiú van a családban. A nagyobbik az magába zárkózik, a kicsi meg nagyon feszült, ingerlékeny, zavarba jön állandóan dolgoktól, nála így nyilvánul meg. A nagyobbik, az inkább ilyen apáskodó szerepet tölt be a kicsi fölött.

R.: - Ki tudná rendbe hozni, helyrehozni itt a dolgokat?

- Hát azt csak egyedül én, senki más. Ha nekem rendbejönnek a dolgaim, akkor a » gyerekeknek « is rendbe lesz minden.

R.: - Mióta húzódik ez a probléma, ez a konfliktus?

- Legalább most már öt éve, öt éve. De egy három éve vált ilyen erősebbé.

R.. - És ha ilyen nehéz a kettőjük kapcsolata, a felnőttek kapcsolata, akkor miért nem lépett hamarabb?

- Én léptem. Sőt, nem is egyszer, de mindig valami visszahúzott ebbe az egészbe, mert én nagyon családcentrikus vagyok és nekem még a mai napig is az az elvem, hogy a » gyerekek « a szülőkkel együtt nőjenek föl, mert én is így nevelkedtem az én családomban, a mai napig együtt vannak az édesanyámék és nagyon szeretik egymást.

R.: - Mi lenne jó karácsonykor, hogy együtt legyenek négyesben és a » gyerekek « azt lássák, hogy ott van az édesapjuk, de magában egy óriási nagy feszültség van és bármikor robbanhat a dinamit, vagy pedig fölvállalja azt, hogy elmegy az édesanyjához és elkezdődik a férjével az a tortura, aminek egyszer vége lesz és utána béke lesz.

R.: - Nem tudok erre nyiltn még most válaszolni, én sz1vem szerint csak azt akarom és azt szeretném, hogy a » gyerekeknek « szépen és jól teljenek az ünnepek. Ez a jövő kérdése és ezt mondom két-három héten belül ez le is zajlik.

R.: - Például a tavalyi karácsonykor, amikor feszültség volt maguk között, abból a » gyerekek « mit vettek észre, mit érezhettek meg?

- Én a végén már elsírtam magam és mondjuk egy karácsony nem erről szól, hogy az édesanya szomprúen tölti a konyhában az ünnepeket és a » gyerekek « pedig bent bontják szét az ajándékokat és nem vagyok ott mellettük, nem örülök ugyanúgy velük, ahogy ők örülnek és szerintem ezt ők látták, meg tudták is, hogy mi a probléma. Sőt, azt is tudták, hogy mi miatt vesztünk össze és azokat az ajándékokat, amit sajnos ez az illető hölgy becsomagolt, azt nem is vették elő a fa alól.

R.: Megjegyzéseket tett rá maga?

- Tudták első perctől, hogy mi a helyzet, az édesapjukkal kapcsolatban és a hölggyel kapcsolatban, sőt arra is volt példa, hogy esetleg ők felnevelik közösen az én két fiamat, amiről hallani se akartam és persze a » gyerekek « erről is tudtak. És közölték, hogy márpedig ők nem mennek oda, de hogyha oda kell mégis menniük, akkor mindent össze fognak törni a lakásban.

R.: - Nem kell félni attól, hogy a saját gyermekeit, a fiait elveszik magától?

- Nem, ezzel tisztában vagyok, nem, mert ez a kötődés az én két fiam és köztem, ez óriási. Sőt, mondhatni már néha terhes úgy, hogy ettől nem félek. Ők, ha választani kell, de hát ők még nem születtek meg arra, hogy döntőképesek legyenek, akkor mindenféleképpen velem maradnának, ezt meg is beszéltük velük is, mondjuk az édesapjával is megbeszéltük, édesapjukkal és ezért én nem félek.

R: - Valójában mit szeretne csinálni? A férjével maradni vagy külön menni?

- Én most már a saját életemet szeretném élni, mert tíz éve tart ez a kapcsolat és ennek a se eleje, se vége és én szeretném ezt rövidre zárni és új életet kezdeni, a » gyerekekkel « és hogyha idővel találok egy olyan megfelelő partnert, aki tényleg társ mindenben és, elfogad engem és a » gyerekeket, « akkor esetleg közösen, de azt tudom, hogy az édesapjukkal ezt le kell zárnom, mert az én életem megy rá erre az egészre.

R.: - És az ajándékokkal már készült?

- Igen, a » gyerekek « már készültek listával. Mondjuk elég furcsa kérésük van, kicsit túlszárnyaló ötletekkel, de amit tudunk, azt teljesítjük, persze amit nem, azt már most előre megbeszéltük velük, hogy akkor ez túlzás, ezt a Jézuska nem tudja teljesíteni, mert nagyon sok » gyerek « van, akinek ajándékot kell venni, de többnyire mindig azt kapják, amit ők kérnek.

R.: - Azt mondta az előbb, hogy teljesítjük, akkor ezt mégiscsak a férjével együtt csinálják, vállalják a karácsonyi ajándékozást?

- Igen, a karácsonyi ajándékozás, az mindig a kettőnk dolga, mindig közösen megyünk el kiválasztani és megvenni. Hát az utána való dolgok az meg rá tartozik.

R.: - De hogyha együtt költenek, együtt készülnek a karácsonyra, akkor utána nagyon nehéz azt mondani a férjének, hogy jó, most közösen készültünk, de majd karácsonykor ne legyél ott.

- Az biztos, hogy ez durván hangzik így nem tudom, még mindig most is csak azt tudom mondani, hogy nem tudom, hogy mi lesz.

- Egy évvel később, idén december elején:

R.: - Mi történt tavaly karácsonykor, hogyan sikerült a tavalyi karácsony? Jobb lett, mint a tavalyelőtti?

- Részben jobb lett igen, mert nem voltak már azok a felhők fölöttünk, ami tavalyelőtt. Próbált helyreállni a családi béke, a » gyerekek « is nagyon boldok voltak, örültek az ajándékoknak. Megbékéltem a sorssal, rosszabb nem lett, de jobb se lett úgy, hogy maradt minden a régiben. Én azon az elven vagyok, hogy anya vagyok és nekem muszáj összetartanom a családot és ezért úgy döntöttem, hogy vannak dolgok, amit meg lehet bocsátanim viszont elfelejteni nem.

R.: - Azóta eltelt egy év. Most már itt van mindjárt a következő karácsoy, most milyen a kettőjük kapcsolata?

- Hát mondhatni, hogy baráti. Hát ebből már szerelem, igazi szerelem sose lesz, mint egy 10 éves kapcsolat után ezt már nem is lehet elvárni, de el vagyunk, jól megvagyunk egymással. És arra az elhatározásra jutottam, hogy el lehet dolgokat nézni a másiknak.

R.: - Ilyen alapokon mennyire biztos a jövője ennek az együttlétnek?

- Semennyire, az biztos, hogy nem sok esély van a javulásra, az igazi javulásra, nem tudom, hogy ez meddig fog így tartani. Meglátjuk majd.

R.: - És mit vár az idei karácsonytól?

- Idén, az úgy néz ki, hogy nagy családi karácsony lesz a kisebbik fiamnak most lesz a keresztelője és a keresztszülőket is bevonjuk az ünneplésbe, illetve ők ragaszkodnak hozzá és ez merőben más lesz, mint előző évek karácsonya.

R.: - Ilyen nem volt még?

- Ilyen nem, nagy karácsonyt még nem csináltunk.

R.: - Ebből a jelekből én azt gondolom, hogy akkor mégiscsak javult a kapcsolatuk, mégiscsak van remény.

- Hát lehet, lehet, hogy én látom rosszul nem tudom. Jobb is lett és bele is törődtem ebben a helyzetbe.

R.: - És ez csak magát bántja és a férjét nem?

- Valószínűleg őt is bántja, de ő egy más eset, vele nem lehet ezt a témát megbeszélni, ő nem is hajlandó erről beszélni. Ő egy zárkózott, ő sem kapott szeretetet, ezért ő sem tudott adni.

R.: - És ki vagy mit tudna segíteni magukon, a maguk családján, hogy jobb legyen?

- Hát ez jó kérdés, erre nem is lehet így egyszerűen válaszolni, szerintem csak mi tudunk rajta segíteni, senki más.

Mv.: - Férjével elváltak, mégis a karácsonyokat együtt tartják, közösen.

- Nekem ez természetes, hogy amíg ezt meg tudjuk oldani, addig együtt leszünk. Mi egyelőre nem szakadtunk el annyira egymástól, egymás közelében élünk és tulajdonképpen együtt neveljük a » gyerekeket. « Tehát mindkettőnknek megvan a saját magánélete, de a » gyerekek « életében együtt veszünk részt. Mert én úgy érzem, hogy pont azért, hogy ne legyen ez az egész válás a » gyerekek « életében egy törés, ezért legyen ott mindig, amikor úgymond családi ünnepek vannak.

R.: - A » gyerekeik « tudnak arról, hogy a szüleik már igazából nem élnek együtt, elváltak?

- A nagyobbik » gyerekem « 4 éves, a kisebbik még csak másfél múlt úgy, hogy a nagyobbik természetesen tudja. Tehát nem tudom milyen szinten fogta fel, de azt tudja, hogy a papa az egyik lakásban lakik, a mama a másik lakásban lakik, sőt azt is tudja, hogy a papának van egy barátnője, mert szoktak ott lenni és szoktak együtt lenni és igen, tehát ő biztos, hogy a tudatában van ennek. A kicsi, az meg valószínűleg nem. de ő ebbe beleszületett.

R.: - És nem zavarja meg a nagyobbik fiának a lelkét az, hogy a papa elvált, anyát nem szereti, anya se szereti az apát, mégis karácsonykor az ünnepekkor ott van.

- Itt abban kell pontosítanom, hogy ilyen nincs, hogy a papa nem szereti anyát és az anya nem szereti papát. Erre Ákos rákérdezett annak idején és mi nem mondtuk, hogy nem szeretjük egymást, mert ez nincs így. Tehát mi úgy döntöttünk, hogy nem tudunk egy fedél alatt élni és együttélni, de mi nem vesztünk össze, minálunk, tehát mi ezt nem mondjuk, hogy nem szeretjük egymást, mert mi valamilyen szinten szeretjük egymást, tiszteljük egymást és ez azt hiszem így is fog maradni és így is tud majd maradni. És tehát ez nincs, hogy a mama nem szereti a papát. Mi szeretjük egymást és szeretjük őt is, és azt hiszem, hogy ő a maga négy évével ezt így most elfogadta. És még nem kérdezte azt, hogy de akkor a papa miért a barátnővel van, meg ezek a kérdések, még nem jöttek.

R.: - Ez ez nem egy tudathasadásos állapot, hogy szeretik egymást, közösen tartják az ünnepeket, mégis elváltak egymástól?

- Számomra nem. Tehát azt hiszem nem annyira szokványos manapság és lehet, hogy ezt így nehéz megérteni, de egyelőre nálunk nagyon jól működik. Tehát mi egy éve élünk gyakorlatilag teljesen külön, de így, hogy egy társasházban lévő két lakásban és azt hiszem, hogy mind a ketten így jólérezzük magunkat, kialakult egy nagyon jó életvitel. Tehát előfordulhat, hogy a » gyerekek « egy hétig akár nála laknak és én például el tudok utazni. égy, hogy azt hiszem mind a ketten nagyon jólérezzük, tehát egyelőre csak az előnyét látjuk és én nagyon remélem, hogy a » gyerekek « se látják még a hátrányát, tehát ők is jólérzik magukat. És igazándiból ők ezzel nem is foglalkoznak, mert azt hiszem látják annyit az édesapjukat, mint más » gyerekek, « akiknél a papa sokat dolgozik és későn jár haza.

R.: - Miért fontos az, hogy karácsonykor együtt legyenek? Akkor, amikor már elváltak?

- Én ezt a » gyerekek « miatt tartom különösen fontosnak, pont azért, mert normálisan ugye egy család egy anyából és egy apából és a » gyerekekből « áll.

R.: - De maguk már nem egy család.

- Én ezt még így tekintem, tehát Kálmán nem tudom mit mondana, de miután neki sincs még tulajdonképpen más családja és amíg nem lesz neki esetleg másik családja, addig mi egy család vagyuk és mindenki így tekinti, tehát például nekem édesanyám meghalt úgy, hogy az anyósom, az egyetlen nagymama, ők is úgy tekintik, hogy én a család része vagyok. Tehát ettől, hogy elváltunk, attól még ugye az unokák, az ú unokáik maradnak és természetes, hogy szenteste a nagycsalád együtt lesz.

R.: - Ha nagyon befele figyel a lelke középébe, akkor nem érzi rosszul magát, ha nemcsaka » gyerekeire « figyel, hanem teljesen saját magára, hogy igazából most maga egy olyan karácsonyon vesz részt, ahol nagyon jólérzi magát, mert ott vannak a » gyerekei, « akiket szeretnek, akik boldogok. De hogy maga nem azzal az emberrel van karácsonykor szenteste, akivel a legjobban érezné magát. És ez egy kis hamisság.

- Én most egyelőre abban a helyzetben vagyok, hogy én pontosan azokkal az emberekkel leszek szenteste, akikkel a legjobban érzem magam és ők ugye a » gyerekeim. « Tehát nyilván lesz bennem valami szomorúság, persze azért az egész elrontott házasság miatt és hogy az ember nem így akarja, amikor elkezdi és az ember szerintem minden karácsonykor tud magának szomorúságot találni. Ha nem ezt, akkor azt, hogy nincs vele az édesanyja, ha nem ezt, akkor azt, hogy nincs vele a nagymamája vagy bárki. Pont erről szól a karácsony, hogy mindenki próbál, pontosabban, hogy mindenki szomorú lesz valamiért, merthogy ilyenkor a mély érzelmek és hogy a lekünk közepébe nézünk, én viszont ezt szeretném pont elkerülni tudatosan. Tehát hogy én erre tudatosan gondolok, hogy itt most nem azért vagyunk, hogy szomorkodjunk, hanem azért, hogy jólérezzük magunkat és hogy boldgok legyünk és örüljük egymásnak. A » gyerekek « miatt fontos, merthogy ők látom rajtuk és tudom, hogy ők nagyon szeretnek a papájukkal lenni, nagyon szeretneka mamájukkal lenni és így oldható meg, hogy nem kell szétszakadniuk. Ez egyébként egy saját rájöttem miért fontos, ez egy abszolut saját élményem, hogy az én szüleim 18 éves koromban váltak el és onnantól kezdve minden szenteste arról szót, hogy mind a ketten magukénak akartak úgymond engem. Tehát nem is nekem volt nehéz eldönteni, hogy kievl karácsonyozzak, hanem szabályosan számonkérték, hogy én most akkor kivel fogok karácsonyozni. égy, hogy egész egyszerűen be lettek osztva, évente cseréltem, hogy szenteste kivel töltöm a karácsonyt. És talán pont ezért, hogy nekik ne kelljen választani, hogy ők megkaphassák mind a két szülőt egyszerre.

R.: - Maga azt gondolja, hogy ezt tényleg évekig lehet még tartani ezt az állapotot, akár életük végéig? Most még nagyon fiatalok, nem lehet, hogy majd magának is lesz egy párja, a férjének is és akkor ez egész helyzet felborul?

- Én azt hiszem, hogy évekig még biztos megy és igazándiból én addig ragaszkodom ehhez, amig ők picik, tehát nem tudom, kiskamaszkorig, kamaszkorig, bár magamból kiindulva, akinek ugye 18 évesen váltak el a szülei és 18 évesen is még azt szerettem volna, hogy együtt legyünk és nagyon rosszulesett, hogy a szüleim a születésnapom kedvéért nem tudtak annyira úgymond viselkedni, hogy együtt lehessünk, ezért én törekedni fogok arra, hogy ez nekünk menjen. Akár olyan áron is, hogy a mindenféle család együtt.

R.: - És hogyan látja, senki nem szenved ettől a furcsa helyzettől?

- Megmondom őszintén, hogy nem tudom. Tehát én nem szenvedek tőle és a

R.: - biztosan? Vagy pedig csak elnyomja magában, mert annyira ragaszkodik a családhoz, merthogy annak idején a maga családjával is problémák voltak és hogy ezt most szeretné valahol helyrerakni.

- Biztosan. Tehát azt tudom mondani, hogy féltékenység, az van bennem, tehát ugye az ex férjemnek már van barátnője és együtt van egy éve valakivel úgy, hogy a féltékenység az néha előtör bennem, de nem érzem rosszul magam karácsonykor ettől, hogy együtt vagyunk és együtt ünnepeljük, tehát rossz érzésem biztos, hogy nincs.

- Szenteste ha feldíszítjük a fát, becsomagoljuk az ajándékokat, mindenki felvonul szépen felöltözik, akkor titokba leosonunk, berakjuk az ajándékokat és csengő szóra mindenki lemegy, akkor karácsonyozunk együtt négyen anyuékkal. Akkor utána esténként általában átmegyünk még valahova valamelyik nagymamához és utána első nap szokott lenni egy nagy családi ebéd szintén, meg apuéknál, hogy ez mikor van az mindig változik.

R.: - Neked elváltak a szüleid, édesapádhoz nem mész szenteste?

- Nem, szenteste azt hiszem, hogy csak egyszer voltam, de abból nagyobb kavarodás volt, szóval az úgy nem működött. Tehát szenteste mindig anyuékkal vagyok és akkor első nap szoktam átmenni.

R.: - Nem hiányolja apukád, hogy szenteste nem vagy ott?

- Hát már nincs ebből konfliktus, régebben mintha lett volna, miért nem vagyok ott szenteste? Hát nem tetszett neki nyilván, de hát itt élek anyuval, tehát számomra egyértelmű volt, hogy itt töltöm a szentestét.

R.: - Amikor átmentél szenteste, akkor az hogy történt?

- égy rémlik, hogy mi akkor korábban karácsonyoztunk itthon és akkor utána mentem át, de nem tudom, sőt előbb voltam ott talán, és utána jöttem haza, mert még onnan eljöttema aznap este úgy emlékszem rá. De nem tudom, valahogy nem volt olyan meghitt karácsonyi hangulat, nagyon el akartam már jönni úgy, hogy itt mintha veszekedés lettek volna anyu és apu között is talán, meg apuéknál is volt valami családi meg én is ott összevesztem mindenkivel, nagyon nem éreztem jól magam akkor.

R.: - Mi a legjobb a szentestében?

- A hangulata. Olyankor szerintem úgy elgondolkozik az ember, hogy kik azok, akiket szeret, meg kik azok, akikkel szívesen lenne, meg mi volt abban az évben, mi történt előző karácsonykor, hogy így sorra veszek mindenkit, akiket szeretek, meg akikkel szívesen vagyok.