Ildi
Ha jól olvastam a dolgokat, ez az egész módszer a doki, az anya, a méhe és a baba között zajlik. A génekben 35% lenne, ennek a fele a papáé, azaz a papa 17.5%-ban szólt bele, hogy milyen lesz a csemetéje?
Hogy odabent fejlődik az IQ, ami azt jelenti, hogy ha én nem beszélgettem esetleg (így) a babámmal, akkor ő emiatt hátrányt szenvedett!

Kata
És sajnálom, ha még mindig úgy érzed, hogy mi azt sugalljuk, hogy a te babád hátrányt szenvedett azáltal, mert nem beszélgettél vele. Én ezt egyáltalán nem hiszem, hogy így lenne. Nyugodj meg, nincs is így, a te babád biztosan nagyon jó fej és okos és szép, mert te biztosan jó anyukája vagy. És nem ez a legfontosabb???

KAdri
Biztos lehetsz benne, Ildi, hogy nincsenek a te gyerekeid hátrányos helyzetben csak azért, mert te kétkedő vagy. Attól még biztos a világ legjobb mamája vagy nekik, és nem lesznek butábbak, mint a raffais babák. Viszont ha mi hiszünk abban, hogy valami jót kapunk ettől az egésztől, akkor miért ne? Ahogy már írtam, engem abszolút nem ez az IQ dolog fogott meg az egészben, hanem a bensőséges kapcsolat, amit mindenképp ki szeretnék építeni a babával, ha majd megszületik, de miért ne előbb?? És most hogy ezen az IQ-n is elgondolkodtam: ha valami oknál fogva a baba értelmi fogyatékosnak születne, és á Raffai - módszer IQ-téren is működik, akkor az IQ kis mértékben való emelése is sokat számíthat.

Krisztina
Amit állítottam az annyi, hogy a magzat különösen fogékony a tanulásra, fejlődésre.
Itt szerintem senki nem állítja, hogy csakis akkor lehet okos és érzékeny gyermeked, ha Raffaihoz jártál pszichoanalízisre, és ha rendszeresen beszélgettél a babáddal magzat korában.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis mindössze egy új, érdekes területe az emberi kapcsolatoknak, az emberi élet megismerésének, amit kár volna látatlanban megtagadnunk, csak mert mi nem éltünk vele.

Csicsó
Én olyan jól éreztem magam az analízis alatt, hogy szülés után próbálkoztam néhányszor a doktor úrnál, hogy nem lehetne-e azért mégiscsak valamit, mert úgy hiányzik. Hát, nem. Ők a terhességre dolgoztak ki módszert. Az analízis során egyszer ugyan szóba került egy lehetőség: én császármetszéssel szültem az elsőt és beszélgettünk ennek a hátrányairól. Azt válaszolta, létezik egy bizonyos technika szülés után, amivel a baba valamelyest mégis átélheti a természetes szülést.
Vagy fogadd el, hogy Te a millió egyéb lehetőségből másik százat választottál a gyermekeid boldogulására. (Én sem voltam még agykontrollon, bár sokaknak az vált be.) Ezer út van!

Csicsó
A terhesség utolsó heteiben az analízis során el kell búcsúznunk a babától. Azt hiszem, ennek a sikerességét tekintik a kitalálók a legfontosabbnak. (Hipnózisba vitt felnőtteknél is kiderült már, hogy fájdalmasan élik meg az elszakadást és azóta is úgy érzik, az anyjuk kitaszította őket onnan. Persze csak tudat alatt.)
Tehát, ha a búcsúzás sikeres volt, a baba kezdettől fogva tudja, hogy nem az anya része, hanem egy önálló lény és nagyon nyitottá válik az anyán kívül másra is, tehát a világra. Minden érdekli, így nem tétlenkedik az alvással. Újszülöttként is élesebb, érdeklődőbb, (értelmesebb???) a tekintetük, vagy hogy fogalmazzak.
De csak saját magukhoz képest alszanak kevesebbet az analízis miatt. Így a nem analízises keveset alvó babáknak a témához nincs közük.
Hogy más-e a kapcsolatom az első szülöttel "a magasabb tudásom birtokában"?
Nincs magasabb tudásom.
Csani fiammal két és fél év alatt kialakult egy harmonikus kapcsolat, ahogy neked is az ikrekkel és ezt támogatta sok minden, ahogy minden anyánál.
Az analízisen átélt élmények eredményeit viszont nem tudom Csanira vetíteni, mert nem vele éltem át. Ezek az eredmények nagyjából:
- most nem volt császármetszés,
- gyorsan szültem,
- Lili fél éven át mások számára is megdöbbentő mértékben alig-alig sírt.
Én csak a saját fiamhoz tudok viszonyítani, tehát ez nem statisztika és nem tudományos, de hozzá képest sokkal
- korábban lehetett Lilivel hosszasan kommunikálni (1 hónaposan akár egy órán át is tüzetesen figyelte az arcunkat, amint hozzá beszéltünk)
- előbb mosolygott és nevetett hangosan
- előbb megismerte a hangom és látványosan reagált rá
- érzékelhetőbben nézett rám fél éven át úgy, mint egy félistenre (a megfogalmazás nem az enyém)
- inkább hatással van az idegenekre. Szinte mindenki megszólítja, aki meglátja, sokszor úgy is őt pécézik ki, ha tele van a helyszín babával.
De nem tudok itt mindent számba venni. Lehet, hogy "30567" az IQ-ja, (bár vegyük figyelembe, hogy a lavinát megindító IQ emelkedés csupán néhány százalék!!!) mégis ugyanúgy bekakil, mint minden féléves. Szóval tojok az IQ-ra és egyszerűen csak imádom őt, ahogy a hihetetlenül okos fiamat is. Egyiket jobban szeretem, mint a másikat.
De ha 5 év múlva újra szülök, ismét megyek analízisre, még ha pontosan tudom is, mi miként történik ott. Ez egy olyan élmény, ami mindig más és nagyon jó. És olyan területekre vezet, amit én legalábbis nem ismerek. (Talán meditációval lehetne ilyesmivel próbálkozni

Kata
Hangsúlyozni szeretném azt, hogy mennyi féle lehetőség rejlik pl. számomra az ilyenfajta kommunikációban. Szóval az ok, ami miatt én járok nem az, hogy ilyen olyan intelligens babát szeretnék, ez tényleg meg sem fordul a gondolataimban, érzelmeimben. Ami miatt én a magam és a baba szempontjából fontosnak tartom a beszélgetést az az, hogy a kicsi születése egy ilyen szempontból is jól előkészített esemény legyen.

Cili2
Nekem az az érzésem, hogy az időről időre megjelenő negatív, "kételkedő" üzenetek alapja félreértés, rossz érzés, védekezés. Senki sem állítja, hogy azok, akik babaanalízis nélkül élték végig a terhességet rosszabb anyák lennének, kevesebb esélyt adtak a kicsinek, és senki sem vonja kétségbe az ő babáik intelligenciáját. Nagyon sok módja van annak, hogy törődjünk meg nem született babáinkkal, ez is egy. Egy olyan, amire korábban nem volt esély. Ha most van, miért dobjuk el magunktól, ha bármi jót eredményez mindkét szereplő számára, de még akkor is, ha legalább a mama úgy érzi, már a terhesség alatt megteremthető a várva várt kapcsolat és ez boldogabbá teszi.

Bóbita
Persze én nem vagyok orvos és még nem próbáltam se az analízist, se a homeopátiás kezelést, de a következő terhességem alkalmával biztosan alkalmazni fogom, mert úgy gondolom ezzel csak jót tehetek a babámnak és magamnak is.
Persze pénzbe kerül, de mindenért fizetni kell, nem? Ha nekem "ez" kell akkor "ezt" veszem meg, hisz szükségem van rá.
Nem vagyunk tele pénzzel mi sem, de majd valamin megspórolom. Pl. nem veszek új babaholmikat, hisz a használt is megteszi, ha a gyermekem testi, lelki fejlődése jobb lesz ettől. Azt hiszem ezzel jelentős költségeket tudnék megtakarítani, amit esetleg phszihoanalízisre költhetnék.
Én úgy gondolom pont ettől lennék jobb anya vagy a gyermekem ettől lenne "okosabb", ami nem cél, de ha már vele jár és előnye származik ebből, akkor az csak jó.
Ráadásul ha "okosabb", akkor könnyebben tanul stb. és esetleg olyan szakmája lesz, amivel több pénzt kereshet és máris megtérült az évekkel ezelőtti befektetés. ( Ne haragudjatok, nem akarok elvont lenni, csak megpróbálom a dolgokat végiggondolni a saját szemszögemből ).
Szerintem mindenki ezt szeretné és nincs is ebben semmi szégyellnivaló. Hisz mi másért csinálnánk, ha nem a gyermekünk boldogsága érdekében!
Mert én azt szeretném a legjobban, hogy a felnőtt gyermekemet boldognak és kiegyensúlyozottnak lássam, aki az életben megállja a helyét minden téren. Nem kell, hogy ügyvéd legyen, elég ha asztalos lesz, de azt olyan örömmel és boldogsággal csinálja, hogy a keze alól kikerült dolgok többet érnek majd.
És senki sem kevesebb vagy rosszabb anya vagy " butább " a gyermeke ha nem járt analízisre stb., mert a saját gyermekének mindenképp ő a LEGJOBB MAMÁJA.

Yoo
Nem megkérdőjelezni akartam a módszert, vannak ugyan fenntartásaim.
Engem általában véve az szokott felháborítani, amikor valamit úgy állítanak be, mint az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazságot. No és lássuk be, értelmes, okos gyerekek születtek eddig is, sőt, akkor is, amikor pszichoterápiát még hírből sem ismertek.
Divathullámok pedig sajnos vannak, lesznek, elkapnak minket. És valóban, az érvelést (ami igazán nem volt túl részletes tőlem) fel lehet hozni bármilyen más pszichológiai kezelés ellen is, nem is baj, hogy párhuzamot vontál, megjártam egy-két pszichiátert és pszichológust én is, és nem tartozok a terápia mindenhatóságát hirdetők közé, sőt. Mivel van tapasztalatom, nem sok, de az nem túl jó, idegenkedéssel fogadom ezt is.
Ami pedig az én véleményem: nem biztos, hogy segítségre van szüksége ahhoz egy várandós nőnek, hogy kapcsolatot alakítson ki a babájával.
És nem vagyok biztos abban, hogy meg kell zavarni egy természetes kapcsolatot, folyamatot azzal, hogy már az anyaméhben "dresszírozzuk" a babákat, valamilyen módon. Mindennek van rendes, normális ideje, ami az adott pillanatban fejleszthető vagy csak támogatandó.
Fél éves gyereket nem tanítok beszélni, 2 évesen nem oktatom a betűket és a számokat neki, 6 évesen nem akarom, hogy felsőfokú nyelvvizsgája legyen, hogy nagyon leegyszerűsítsem az elveimet.

 Krisztina
Egyetértek abban, hogy ez a kapcsolatanalízis nem egy mindenható módszer, nem az egyedüli helyes út, de azt hiszem, ezzel az analízist igénybe vevők is tisztában vannak.
Igazad van abban is, hogy valóban létrehozható az anya-magzat kapcsolat spontán módon is, én például mikor az analízisre jelentkeztem, már képes voltam érzelmekkel kommunikálni a babámmal, mégpedig úgy, hogy választ is kaptam a pici fiamtól.
Elgondolkodtató amit írsz, hogy nem teszünk-e rosszat a babának azzal, hogy idejekorán próbáljuk tanítgatni, azonban ez a kapcsolatanalízis már nem kísérleti jelleggel folyik, az eddigi tapasztalatok már bebizonyították, hogy mind az anyára mind a babára pozitív hatással van ez a korai kapcsolatfelvétel, harmonizálja a kapcsolatot, zökkenőmentessé teszi a szülést, megelőzhető vele pl. a koraszülés, a köldökzsinór nyakra tekeredése, a faros fekvés.
Bennem inkább az merült fel, hogy ez a kapcsolatanalízis visszaad nekünk valamit, amit a civilizálódás során elvesztettünk, egy ősi tudást, ami így visszahozható: a magzattal történő kommunikáció képességét. Én úgy érzem, hogy a természeti népek még ma is természetesebben, babára hangoltabban élik meg a babavárás és szülés élményét, szerintem ez a képesség minden emberben benne lakozik, csak az idők folyamán mintha elfeledtük, elvesztettük volna ezt a nagyon fontos dolgot valahol.
Gondoljunk csak a nem is olyan régi, mondjuk 10 évvel ezelőtt még elfogadottnak vett terhességi-szülési "gyakorlatra": a gyereket még újszülött korában sem tartották érző, értelmes lénynek, szülés után elszakították az anyjától, mondván hogy nagyobb szüksége van a szakszerű orvosi ellátásra, mint az anyjára, a terhességet szinte betegségnek kezelték, és még sorolhatnám. És ennek nyomai kultúránkban még ma is fellelhetők.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis ahhoz a viszonylag új irányzathoz tartozik, amely megpróbálja visszaállítani az ősi rendszert, és természetes, minél traumamentesebb élménnyé tenni a szülést és a várandósság hónapjait mind az anya, mind a baba számára, csakúgy, mint az alternatív szülészeti irányzatok. Mint ilyen én nem egy mesterséges kitalációnak érzem a kapcsolatanalízist, tekintve, hogy célja a harmonikus baba-anya kapcsolat elősegítése, mélyítése, és az "ősi, elfeledett tudás" előhozása.

Alma
Tényleg nagyon szép, amit írtál! De! Honnan vagy meggyőződve róla, hogy mint írtad: "visszaad nekünk valamit, amit a civilizálódás során elvesztettünk, egy ősi tudást, ami így visszahozható: a magzattal történő kommunikáció képességét."
Nagyon földhözragadott leszek: én nem tudom elképzelni, hogy az ősi társadalomban ez létezett! Elég volt nekik a mindennapokkal megküzdeni. Írod: "a természeti népek még ma is természetesebben, babára hangoltabban élik meg a babavárás és szülés élményét". Kíváncsi lennék, hol olvastad ezt, honnan tudod. Én ellenkező dolgokat is hallottam, olvastam.
Hol olvastad, hogy ez egy ősi, elfeledett tudás?
Igen, valahogy természetesebben fogtak fel a szülést: elfogadtak úgy, ahogy volt, mivel nem tudtak mit tenni. Nem hiszem, hogy régen könnyebb lett volna a szülés, mert úgymond ők még birtokolták az "ősi, elfeledett tudást".
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy lelkileg teljesen ép kismamának szüksége van az analízisre. Én az eddigiekből azt szűrtem le, hogy a tudatalattiban meglevő olyan rossz emlékek előhozására szolgál, amelyek a terhességet, a babával való kapcsolatot negatív irányba terelheti. Ezek az emlékek nehezíthetik a várandósság idejét, komplikációt okozhatnak, és a szülést is nagymértékben befolyásolhatják.
Szerintem egy olyan kismama, aki örömmel, nagy lelkesedéssel várja a szülést, az nem fog félni a szülési fájdalmaktól, nem az lesz az elsődleges, hanem a babát várja.
Szerintem nem kell külön pszichológushoz járni, hogy a babámmal már a magzati időben beszélgessek, és bevonjam a mindennapjaimba. Zenét hallgassunk és ráhangolódjunk egymásra.

Kriszta
Az az ősi tudás, amiről Krisztina írt, az szerintem a természettel, az érzelmekkel, az intuícióval való szorosabb kapcsolatot jelenti, már ha jól értem.
Na most erre sok technika létezik, a jóga, a relaxáció, az autogén tréning, a meditáció.
Az analízis viszont valóban belekotorhat olyasmibe, amivel az emberek ÉVEKIG járnak analitikushoz (nem 1-2 alkalommal).

Enikő
Szerintem nagyon szépen írt Krisztina a kapcsolatanalízisről, és számomra ismerős dolgokról szólt, ami Neked különös volt. Pl. "ősi elfeledett tudás" - az USA-ban élő Amish népcsoport-vallási csoport nem használ autót és hasonló civilizációs vívmányokat, földművelésből élnek. Ritkán mennek kórházba, a kórházi szülést is elutasítják, pontosabban csak nagyon komplikált esetekben mennek kórházba szülni. Hivatalos, szakképzett állami-kórházi alkalmazásban lévő v. magán praxist folytató bábák járnak hozzájuk.
A lényeg: sokkal-sokkal jobbak az Amishok szülési statisztikái a komplikát kórházi eseteiket is beleszámítva, mint a fejlett kórházi szüléseket igénybe vevő átlag amerikaiaké.
Szerintem ez az elmaradottságban élő nép igenis birtokában van az ősi tudásnak, ami belőlünk a civilizáció "áldásait" élvezőkből és használókból többé-kevésbé kikopott.
Szerintem nagyon jó, hogy a mai fejlett orvostudomány mellé (ami nekem is biztonság érzést nyújt) beemelhetjük a régi idők hasznos és bölcs tudását, ami szerintem mindnyájunkban él mélyen eltemetve.

Yoo
Láttam egyszer egy filmet, egy primitív törzsben hogyan is zajlik le a szülés. A vajúdó nővel ketten voltak, egyfolytában simogatták, dédelgették, masszírozták, nyugtatták, segítették a szülésben. A baba guggoló helyzetben született meg, egy előre kialakított, puha levelekkel kibélelt kis gödörbe. (Mármint a mama guggolt. ) Amint megszületett, a mama mellére tették, simogatták őt is, dédelgették őket, már szó nem sok volt, csak az hangtalan öröm, a béke és a nyugalom. A baba nem sírt, a mama fáradtan ölelte az újszülöttét, és az volt az érzésem, hogy abban a nagy csendben ott olyan egyek voltak, amit nem is lehet szavakkal érzékeltetni. Gondolom nem járt analízisre előtte.
Én minden egyes porcikámmal éreztem a fiamat, 14 hetesen a mozdulatait, tudtam mikor fáradt, mikor élénk, mikor figyel, mikor jókedvű. Ahogy biztos vagyok benne, hogy ő is érezte, én milyen vagyok éppen.
Ha valakinek szüksége van az analízisre, járjon. De ha igazán vissza szeretnénk térni az ősi ösztönök élesztgetéséhez, nem biztos, hogy a modern lélekgyógyászat a legcélravezetőbb.
A mi korosztályunkból nem ölhették ki, mert nekünk már baba-mama szoba van a kórházban, ismét mellre teszik a babát, rögtön születése után, egyre kevésbé tekintik betegnek a várandós nőt. Megjegyzem, lehet, hogy betegnek tekintettek az orvosok, de én magamat nem, és nem befolyásoltak más emberek az érzéseimben, a babához és a várandóssághoz való viszonyomban.

Kata
Szerintem analízisre járni nem azért kell, mert valakinek szüksége van rá, hanem azért, mert én pl. úgy érzem, hogy nagyon jót teszek vele a babámnak is és magamnak is. Van, aki így tesz jót, van, aki másképp. Ki ahogy érzi. És szerintem ez így normális.

Alma
Miért baj, ha valaki tényleg meg akarja érteni, miért van rá szükség? És talán pont azért kételkedő, mert úgy érzi, hogy jobban nem is sikerülhetett volna a szülése! Ideális körülmények, ideális ellátás! Csak a bába volt bent, orvos nem. A szoba is inkább meghitt fészekre hasonlított, mint egy kórházi szobára. Én úgy érzem, hogy ketten a férjemmel csináltuk végig, nem segített senki, csak asszisztáltak. Nekem a legnagyobb élményem volt eddig az életben.
Nem az analízis fog segíteni abban, hogy ezek a körülmények adottak legyenek!
Visszatérve az ősi, természetes szüléshez:
mikor Krisztina először beszélt erről, nagyon is egyértelműen a babával való beszélgetésre utalt, semmi egyébre. Ettől függetlenül nekem is inkább az általatok leirt körülmények (se orvos, se kórház, a természet mindent megold) jelenti az ősi, természetes szülést. De ez eddig még az analízissel kapcsolatban nem hangzott el!
Van egy barátnőm, éppen a napokban született meg a második fia. Mindkettőt otthon szülte. Nem járt orvoshoz, hanem az általa választott bába ellenőrizte a kicsi szívhangját. Hivő, hisz Istenben. Hisz abban, hogy minden jól fog menni. Két hatalmas bébit szült, mindkettő 4 kilo felett. A másodikat mindössze 4 óra alatt szülte meg. Nem járt analízisre.
Enikő által írt népcsoport is egy vallásos népcsoport. Szerintem a hitüknek és az életmódjuknak köszönhetik, hogy ilyen jó a statisztikájuk. Elismerem, hogy a hit nagyon sokat segít a pozitív szemlélet megtartásában. Lehet hinni sok mindenben: Istenben, bálványban, egy emberben...és lehet az analízisben is.

Kriszta
Én a kételkedők között indultam, most az olvasások nyomán azt gondolom, hogy ezek a foglalkozások egy olyan relaxációra, meditációra, belülre figyelésre "tanítanak", amire egy modern, racionális szellemben nevelt mai nőnek igenis szüksége lehet, mert hiányzik a kultúránkból, belőlünk. Tehát szerintem pont ahhoz kellenek az ilyen tréning-félék, hogy az afrikai vagy ősi asszonyokhoz hasonlóan legyen kapcsolatunk a belső dolgainkkal.
(csak ne hívjuk pszichoanalízisnek, mert az más tészta, ez okozhatott itt félreértést)

Alma
Amit írtál, arról egy egyszerű jógatanfolyam jutott eszembe. Itt létezik (Svájcban ) kismamák részére is, ahol az általad leírtak a tanfolyam célját szolgálják. Az ára töredékébe kerül itt, mint otthon a kapcsolatanalízis. Azért ennél sokkal többről szól ez az analízis ( remélem).

 Cili2
Mint már korábban is írtam, én senkit nem kritizálok, hogy ne lenne, ne lett volna jó anya vagy kismama, csak azért, mert nem járt babaanalízsre. De azt is elvárom, hogy engem se vonjanak kérdőre, amiért én úgy döntöttem, ezzel is megpróbálok közelebb kerülni már most a babámhoz, leginkább azért, mert már annyira szeretnem látni, érinteni, megölelni, de a születése még messze van. Aki nem hisz benne, ne menjen, én nem fogom rábeszélni. És amúgy teljesen ép lelkű nő vagyok, legalább is úgy hiszem, ha meg nem, az legalább itt kiderülhet. Felbőszítenek azok a gondolatmenetek, amelyek ezt egy 2-5 eves gyerek nyelvvizsgáztatásához, stb. hasonlítják, vagy amelyek szerint enélkül is csodálatos babák születtek (amit nem vonok kétségbe, de itt nem erről van szó!) és hogy ezért ez jót nem tehet egy babának, mert nem természetes. Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy valaha az autót az ördög szekerének tartották, ezenkívul a Darwinizmust is milyen kételkedés fogadta, nem szólva arról, hogy eleinte azt is ellenérzés fogadta, hogy az az orvos, aki korábban hullát fogdosott és azután gyereket próbált a világra segíteni, rendszerint elvesztette azt és ezért aztán kötelező lett a kellő szappannal való kézmosás. De mindez sok vitába és harcba telt, pedig ma már mennyire magától értetődő. Persze addig is születtek egészséges babák, de miért ne javítsuk meg egy lépéssel tovább az esélyeket, bármilyen, akár lelki szempontból. Szerintem a babaanalízis lehet, hogy 20 év múlva már rutin része lesz a terhesgondozásnak.

Alma
Jó lenne, ha mindenkiben tudatosulna az, hogy az ide látogató "kételkedők" nem az analízist nézik le, tartják semmibe! Épp ellenkezőleg!
Nem vonjuk kétségbe a kapcsolatanalízis eredményeit! Sok esetben nagyon is hasznos!
Én csak azért szóltam bele ebbe a topicba, mert olyan dolgokat is belekevertetek a kapcsolatanalízisbe, amiből olyan következtetést lehet levonni, ami (szerintem) nem igaz.
Nekem a természetes szüléshez nem tartozik hozzá, hogy kapcsolatanalízisre kelljen járni, ahol a pszichoanalízis eszközeit használják! Szerintem enélkül is lelkileg egészséges, okos babák születnek. Az analízis nélkül is fel lehet fogni a baba minden rezdülését, és a kapcsolatanalízis kifejezésével élve, enélkül is küld a tudatalattim szeretethullámokat a meg meg nem született gyermekemnek.
Háborogtam azon a kijelentésen is, hogy nem képes egy nő manapság természetesen szülni, olyan lelki átéléssel, ahogy őseink tették.
Manapság nagyon sok olyan kiadvány és különböző program, jógatanfolyam létezik, ami ebben segít.
Azt írja Kriszta: "ezek a foglalkozások egy olyan relaxációra, meditációra, belülre figyelésre "tanítanak", amire egy modern, racionális szellemben nevelt mai nőnek igenis szüksége lehet, mert hiányzik a kultúránkból, belőlünk."
Teljes mértékben egyetértek ezzel a kijelentéssel, de viszont erre vannak a joga tanfolyamok!
Amit leírtál, nem pontos leírása a kapcsolatanalízisnek!

Alma
Nagyon jó lehet, hogy beszélgetsz a babáddal a foglalkozás alatt! de hogy azért járj, arról az UH jut eszembe: nem bírjuk már azt sem kivárni, hogy megtudjuk, fiú lesz-e vagy lány. Nagyon szép a várandósság, felfokozott érzelmekkel jár, de azért próbáljuk meg türelemmel végigélni ezt az időszakot!

Évi
Ezek a dolgok amiket leírtok csodálatosak!! Nagyon sajnálom, hogy én kimaradtam belőle. Fantasztikus élmény lehet, bár gondolom, kell, hogy az ember higgyen benne, fogékony legyen rá. Azért elgondolkoztatott a dolog, hogy vajon mennyire fog még az ember beavatkozni a természet rendjébe. Még anyukáink idejében sem nagyon ismerték pl. az UH, a koraszülöttek ellátásáról nem is beszélve. Mennyi életet mentettek meg ezek a módszerek! És most itt van ez az analízis dolog, amely ugyan lelki, de mégis hihetetlen, hogy kapcsolatot lehet létesíteni egy 26. hetes magzattal. Vajon meddig fog még ez fejlődni, mi vár ránk a jövőben?! Mindenesetre én is kipróbálnám, ártani szerintem semmiképpen nem árthat! Talán a második babánál már teljesen elterjedt módszer lesz.

Kriszta
Egyébként hosszú távon szerintem igenis az a cél, hogy az ember maga megtanulja felvenni a kapcsolatot saját magával, belsőbb érzéseivel.
Remélem, ti sem hagyjátok abba szülés után sem a kapcsolatfelvételt se magatokkal, se a babával.
Mert ez viszont, a figyelem, a megértés (saját magunké és a gyerekeinké, akiket az életben még jó darabig támogatunk) tényleg egy fontos dolog. Nemcsak a terhesség alatt!!!

Kata
Egyébként ha jól tudom, a Freud-féle alap-pszichoanalízis egyik fontos eleme, hogy a születést traumának fogja fel, ez derül ki a páciensei legkorábbi élményeinek feldolgozásából, és ennek a traumának egyik elme az anyától való elszakadás, a másik pedig a fizikai "küzdelem", már ha ekként éli meg a születést az ember. (Egyébként amiről én itt nagyban titokzatoskodom a saját élményeimmel kapcsolatban az én születésélményemmel kapcsolatos traumámból ered...) Szóval számomra az analízis legfontosabb célja az, hogy a babát felkészítsem a születésre és ezzel megkönnyítsem neki fizikailag is ezt a kemény munkát. Raffai könyvében és publikációiban is írja, hogy az analízises babáknál nem nagyon fordul elő köldökzsinórba gabalyodás, beszorulás és egyéb nehézség a születés során. És ez pontosan attól van, hogy előre "megtanítjuk" nekik, hogy mit és hogyan csináljanak.

Névtelen
Túl vagyok egy vetélésen , és azon ritka nők közé tartozom, akik nem akarnak gyereket. Sosem értettem, miért hiányzik belőlem az anyaság utáni vágy, ezért résztvettem több regressziós ülésen, ahol sikerült kideríteni, hogy előző életeimben történt traumák okozzák az elutasítást. Az ülések nagyon hasonlítottak arra, amiket R.-nál tapasztaltak a lányok, csak én magamat láttam, nem a gyermekemet. A pocaklakóknak is megvan a lelkük, függetlenül attól, hisz-e valaki a lélekvándorlásban, vagy sem.
Mióta tudom, hogy a lélekkel felvehető a kapcsolat, kértem az analitikust, hogy beszélhessek a magzattal, aki elhagyott. A baba azt mondta, hogy ha felkészülök a fogadására, és akarni fogom őt, akkor nem hagy el. Azóta igyekszem nagyon pozitívan gondolni rá, illetve a terhességre és fél év alatt eljutottam oda, hogy szeretnék megpróbálkozni a terhességgel.
Nem tartozik ugyan szorosan ide, amit leírtam, de hagyjátok meg minden embernek a lehetőséget ahhoz, hogy megismerkedjen a leendő babájával, és vele együtt saját magával is, hiszen ha nem lenne ez a lehetőség, talán én sem adhatnék életet egy új jövevénynek.
A vetélésemnek semmi szervi oka nem volt, azok közé tartozott, amire azt mondják az orvosok, hogy előfordul mindenkivel az ilyen.