Terhesnapló 7. - A környezetem ép eszéért aggódom…

A 15. hét abszolút békés és eseménytelen volt, legalábbis a terhesség szempontjából. Annyiban volt izgalmas, hogy mozgolódást érzek néha, ami megnyugtató, mert ezek szerint minden rendben megy odabenn.

A várandós állapot tulajdonképpen nem egy mozgalmas időszak, ami a test változásait illeti. Legalábbis számomra nem az, növekszik a pocak, rugdalózik a baba benne - ám annál inkább mozgalmas a lelki élet és a hangulatváltozások szempontjából. Mert ha ilyen bonyodalommentes maga terhesség, mint az enyém eddig, akkor a nagy változások leginkább belül zajlanak.

A hangulatingadozás abszolút mértékben megőrjít, ez nem tudom, másoknál is így van-e, vagy az én idegrendszerem nem tud a női nemi hormonokkal megbirkózni normálisan. A nyaralásunk ezen a héten arról szólt leginkább, hogy nekem épp milyen kedvem van. Persze ez így sarkítva van előadva, de tény, hogy már én magam is tartok néha saját magamtól, hogy aznap milyen hangulatban ébredek fel.

Az egyik nap borzalmasan sötéten látok mindent és kétségbeesek, hogy mi lesz velem ennyi gyerekkel, a következő nap meg repkedek, hogy megmozdult és magamban mosolygok nagyokat, hogy biztos cukipofa lesz ő is. Utána pedig gyorsan bőgök egy órát, mert meglátok egy helyes babafotót. Hát lehet ezt ép ésszel bírni? Mármint a környezetem ép eszéért aggódom a leginkább. De úgy tűnik, egyelőre jól viselik.

Azon is tűnődtem, hogy a harmadik gyerekre mennyivel kevesebb figyelem jut, már így a várandósság alatt is. Pedig neki is járna énidő, amikor csak ő van a középpontban. Már most is. Amikor nem ugrál a fejemen a másik két-három gyerek. Amikor nem kell épp azon agyalnom, hogy a kisebbik lány autisztikus magatartászavarával mit csináljunk. Amikor nem kell kiszolgálnom senkit. És amikor nem kell dolgozni sem.

Nos, jelenleg nincs ilyen pillanatom azt hiszem, maximum akkor, amikor a gyerekek már lefeküdtek, és én is befejezem a még megmaradt munkát. Csakhogy addigra már én magam is csak annyira vagyok ébren, ami elvisz az ágyig, hogy bedőljek és horkoljak reggelig. Ezért heti egyszer igenis szakítok az én kisbabámnak időt a nagy káosz közepette és el fogok járni kismama jógára. Ezzel a stresszt is kicsit elűzöm, és mivel egy jó ismerősöm tartja az órákat, ezért még a barátnőzést is megoldom egy kalap alatt.

Holnap pedig megtudjuk végre, ki lakik odabenn, már csak egyet kell aludni az ultrahangig. Az izgalom a tetőfokára hág!

Lujza

Lujza, 2014. július 18.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?