A Te történeted

A rovatba személyes történeteket várunk.

A szülői szereppel, gyermekkel kapcsolatos élmények, történések
gyakran belénk szorulnak, pedig a többiek számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek. Köszönettel fogadjuk, ha megosztják velünk élményeiket, örömeiket és gondjaikat. És külön köszönet azoknak, akik személyes példájuk, fájdalmuk, veszteségük, betegséggel való küzdel-
mük elmondásával segítséget és vigasztalást nyújtanak másoknak.

Történeteiket a szerkeszto@babanet.hu e-mail címre várjuk.

Egy apa naplójából 2010. augusztus 11.

Ez a levél előzte meg a kislányunk születését, amit a párom írt, mikor be kellett feküdnöm a kórházba. Engem a mai napig megríkat. Így mások is láthatják, mit is élnek át a férfiak a szülés alatt.

Alexandra születése 2010. július 22.

Rövid, de intenzív volt. Tömören ezt lehetne mondani.

A választott orvos hátránya 2010. július 7.

Második lányommal voltam várandós, végig azt gondoltam, hogy majd hamarabb lesz kíváncsi a nagyvilágra. Ezzel szemben a kiírt napig még egy kósza fájásom sem volt, jobban éreztem magam, mint pár héttel korábban, pedig méretes volt már a pocakom.

Szeretem a focit! 2010. június 21.

Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de nálunk, a családban a foci soha nem játszott fontos szerepet. Viszont néhány hete az egyáltalán nem sportmániás páromon „aggasztó” jeleket véltem felfedezni…

Már elfogadom az otthonszülés tényét 2010. május 10.

Mikor a tévében meghallottam egy bizonyos Ágnes nevét, aki az otthonszülések ismert képviselője, mindig felállt a hátamon a szőr, hogy milyen felelőtlen egy nőszemély. Kedves Ágnes, bocsánat, talán tévedtem.

Engem nem a gólya hozott 2010. március 26.

Engem nem a gólya hozott, de nem ám! Nagymamám szerint mindenkinek van egy csillaga, ami lehozza a földre vendégeskedni, és amikor kitelt az ideje, újra eljön és visszaviszi. Mások azt mondják: amikor a gólyák a ház fölött repülnek, lepottyantják a babát. Nekem kicsit gyanús ez a történet, mert amikor én érkeztem, minden gólya Afrikában volt. Ha kíváncsi vagy az igazságra, figyelj, elmesélem Neked.

Itt vagyok: Bende 2010. március 19.

Sziasztok, kedves Barátaim, Nagymami, Nagypapi, Unokatesók és Mindenki! Elsőként is bocs a sok képért, de nem tudom, hogy mi a jobb: ha már most elárulom, hogy kicsit bolond családba érkeztem, vagy csak később. Nézzétek csak meg a Papám és a Tesóm, a kórház előtti nap ilyen bolondságban telt el!

Így vásárolunk mi! 2010. február 24.

Igaz, nem ez az első alkalom, mikor megfogadom: nem megyek többet vásárolni két ekkora gyerekkel. De ezentúl tényleg nem!

Anyuka… mintha lennék vagy 60 éves 2010. február 15.

Életem legnagyobb csodáját vártam 2009.06.21-ére. Elég rosszul voltam a terhességem első pillanatától, még kórházba is kellett mennem pár hetesen, mert annyit hánytam, hogy kikészült a gyomrom és bevérzett.

Kijöttünk a kórházból, az ajtón még együtt 2010. február 8.

Állami gondozottként nőttem fel, így mióta az eszemet tudom családra vágytam. Egy évtizedes álom vált valóra.

Láttam a pici testét kikötözve a kiságyon 2010. január 29.

Az én történetem 2008 szeptemberében kezdődött. Tudni kell rólam, hogy most, 25 évesen már túl vagyok egy váláson, és az előző férjemtől van egy négyéves pici fiam. Ő kétéves volt, mikor megismerkedtem a mostani párommal és összeköltöztünk. Imádják egymást, de az elejétől fogva szerettünk volna közös gyereket.

A kórház lánya megszülte a kórház fiát 2010. január 18.

Történetem úgy kezdődött, mint minden párnál, nagyon szerettünk már volna babát, de nem akart összejönni. Az elmúlt 3 évben csak szomorú események történtek a családunkban, apukám hosszas betegeskedés után 2008.11.13-án hagyott itt minket, már nem bírta megvárni az unokát, pedig mi nagyon sürgettük a dolgot.

Apja lánya 2010. január 11.

Az én történetem szokványosan kezdődött. Nagyon szerettünk volna egy kisbabát. Pontosabban már régebb óta szerettem volna, de sajnos a páromnak súlyos motorbalesete volt.

Zéténynek, aki 29 hétre jött a világra 2010. január 4.

Nagyon nehéz, még így öt év távlatából is visszagondolni rá, hogy egy hajszálon múlt az életünk, de úgy érzem, ki kell írnom magamból a fájdalmat, a rengeteg nehézséget, amit még a mai napig nem tudtam feldolgozni. Pedig a kezdeti nehézségek ellenére végül is szerencsésen alakult minden...

A párom mondta, hogy vegyek tesztet 2009. december 7.

Az én történetem 1995 év végén kezdődőt, mikor is megtudtam, hogy keresztanyám terhes. Szerencsére olyan felfogású volt a családom, hogy nem a gólyát mesélték, hanem az igazat, már amennyire azt egy tíz évesnek el lehet mondani. Ekkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad ezt a „csodát” én is át akarom élni.