A Te történeted

A rovatba személyes történeteket várunk.

A szülői szereppel, gyermekkel kapcsolatos élmények, történések
gyakran belénk szorulnak, pedig a többiek számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek. Köszönettel fogadjuk, ha megosztják velünk élményeiket, örömeiket és gondjaikat. És külön köszönet azoknak, akik személyes példájuk, fájdalmuk, veszteségük, betegséggel való küzdel-
mük elmondásával segítséget és vigasztalást nyújtanak másoknak.

Történeteiket a szerkeszto@babanet.hu e-mail címre várjuk.

Így vásárolunk mi! 2010. február 24.

Igaz, nem ez az első alkalom, mikor megfogadom: nem megyek többet vásárolni két ekkora gyerekkel. De ezentúl tényleg nem!

Anyuka… mintha lennék vagy 60 éves 2010. február 15.

Életem legnagyobb csodáját vártam 2009.06.21-ére. Elég rosszul voltam a terhességem első pillanatától, még kórházba is kellett mennem pár hetesen, mert annyit hánytam, hogy kikészült a gyomrom és bevérzett.

Kijöttünk a kórházból, az ajtón még együtt 2010. február 8.

Állami gondozottként nőttem fel, így mióta az eszemet tudom családra vágytam. Egy évtizedes álom vált valóra.

Láttam a pici testét kikötözve a kiságyon 2010. január 29.

Az én történetem 2008 szeptemberében kezdődött. Tudni kell rólam, hogy most, 25 évesen már túl vagyok egy váláson, és az előző férjemtől van egy négyéves pici fiam. Ő kétéves volt, mikor megismerkedtem a mostani párommal és összeköltöztünk. Imádják egymást, de az elejétől fogva szerettünk volna közös gyereket.

A kórház lánya megszülte a kórház fiát 2010. január 18.

Történetem úgy kezdődött, mint minden párnál, nagyon szerettünk már volna babát, de nem akart összejönni. Az elmúlt 3 évben csak szomorú események történtek a családunkban, apukám hosszas betegeskedés után 2008.11.13-án hagyott itt minket, már nem bírta megvárni az unokát, pedig mi nagyon sürgettük a dolgot.

Apja lánya 2010. január 11.

Az én történetem szokványosan kezdődött. Nagyon szerettünk volna egy kisbabát. Pontosabban már régebb óta szerettem volna, de sajnos a páromnak súlyos motorbalesete volt.

Zéténynek, aki 29 hétre jött a világra 2010. január 4.

Nagyon nehéz, még így öt év távlatából is visszagondolni rá, hogy egy hajszálon múlt az életünk, de úgy érzem, ki kell írnom magamból a fájdalmat, a rengeteg nehézséget, amit még a mai napig nem tudtam feldolgozni. Pedig a kezdeti nehézségek ellenére végül is szerencsésen alakult minden...

A párom mondta, hogy vegyek tesztet 2009. december 7.

Az én történetem 1995 év végén kezdődőt, mikor is megtudtam, hogy keresztanyám terhes. Szerencsére olyan felfogású volt a családom, hogy nem a gólyát mesélték, hanem az igazat, már amennyire azt egy tíz évesnek el lehet mondani. Ekkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad ezt a „csodát” én is át akarom élni.

Nehezen, de megszületett! 2009. november 26.

Az én történetem 2007 márciusában kezdődött egy pozitív terhességi teszttel. Aztán kilenc hónap múlva, egy tökéletesen szövődmény- és problémamentes terhesség után, 2007. december 11-én, amikorra meg kellett volna születnie a mi pici fiunknak, befektettek a kórházba. Az orvos utasítása volt, nem ellenkeztem. Reggel nyolcra irány a kórház. NST, ultrahang, haskörfogat és súlymérés, és irány az ágy pizsamában. Mondanom sem kell, milyen furcsa volt nekem, aki kórházba eddig csak látogatni járt, fél tízkor pizsamában feküdni egy kórházi szobában.

Merjünk változtatni! 2009. november 12.

Az én történetem 2009 januárjában kezdődött. 18 éves voltam, egy két és fél éves kapcsolattal. Sajnos, kezdtünk széthullani, nem törődni egymással, így jobbnak láttam a szakítást. Ekkor ismerkedtem meg a párommal az interneten, akivel márciusban, 19. születésnapom után találkoztam először a hatalmas távolság (300km), és az anyagiak miatt. Szüleim nem örültek neki, próbáltak tiltani a páromtól, akiben egyébként semmi kivetnivaló nincs. Dolgozik és normális életet él, mint általában mindenki más.

Nekem, kérem, gyereket beszéltek a hasamba! 2009. október 26.

Ezt az érzést nem lehet megszokni. Még ha már csukott szemmel találok is oda a drogéria terhességi teszteket kínáló polcaihoz, még ha rutinosan nyitom is ki a dobozt, ha már nem keresek vadul valami információ után az apró betűvel nyomtatott tájékoztatóban, hogy mi lehet az a kis papírzacskó, hiszen fejembe vettem, hogy biztosan nem jól csináltam valamit, kihagyhattam ezt a kis zacskót a tesztből, csakis azért lehet negatív az eredmény.

Kilenc nap 2009. október 15.

Egy rohadt ágytálon fekszem már fél órája. Pisilnem kéne. Nem megy, mert képtelen vagyok meggyőzni magam arról, hogy ha az ágytál alattam van, a paplan pedig fölöttem, akkor nem a paplant fogom lepisilni. No, de menjünk csak sorjában.

Maguk már megint itt? 2009. szeptember 28.

2003 júliusában házasodtunk össze a férjemmel, nagy szerelem volt közöttünk, amire úgy vigyáztunk, mint drága kincsre - ebben a mai törékeny világban. Közel 3 év házasság után 2006. március 9-én 8 óra 45 perckor, 2950 grammal és 48 cm-rel megszületett a kisfiunk Zalán.

Amire nem számítottam 2009. szeptember 16.

Az én szomorú történetem: 2009. március 8.-án derült ki, hogy várandós vagyok. Már terveztük a párommal a babát, aki 4 hónapra rá fogant meg, hogy abbahagytam a gyógyszert. Nagyon boldogok voltunk mindketten a pozitív teszt láttán.

Jókor 2009. augusztus 26.

Már 4 éve voltunk együtt a párommal, és szerettünk volna egy bébit. Február elején elkezdett a párom panaszkodni, hogy nem lát jól, rossz a térlátása, és a színeket sem úgy érzékeli, ahogy kellene. Hónap végén elmentünk szemorvoshoz, azt mondták, leszakadt a retinája, egy rutin műtéttel visszavarrják.