Sziasztok!
Úúúú, a halálfejes gumicsizma abszolút passzolna most hozzám
meg az életemhez.
Olvaslak ám benneteket, csak sok minden volt most. Majd ha a végére érek, elmesélem.
Hál Istennek a bicegés óta nem volt semmi, le is kopogom mindjárt. Csak bitang rosszak. Mikor ezt mondom valakinek, állandóan mondják, hogy csak elevenek, meg szeretnek felfedezni. Mindegy hogy hívjuk, bár kíváncsi lennék az arcokra, mikor Ádi szépen kipingálna mindent, ami nem papír. Zsírkrétával, filcel. Szekrény ajtót, falat (ennyit a nyári festésről). Összeszedtem minden rohadt író szerszámot és felraktam a szekrényre. Szerintetek? Odatolták a kisasztalt és onnan elérték. Frankón a szekrény legtetejére kell pakolnom, de a hosszú cipőkanállal, meg partfissal böködik és már esett a fejükre ez, az. De nem érdekel, nem vagyok hajlandó kidobni a drága pénzen vett dolgokat, inkább felviszem a padlásra.
Csak az már tele van. Mert egyből nem engedek: ők pakolják el este, amit kiborogattak. Dehát nagy meló ám a műanyag konténerbe bedobálni a sz@rokat, olyan másfél órás hiszti. Ennek ellenére következetesen kitartottam. Közben már a kicsit is irányítgatom, hogy nem minden az övék, tehát nem játszhatnak mindennel. És egy este, mikor a hűtőmágnesem széttörték, elgurult a gyógyszerem. Addigra már nem csak azt, de az volt a hab a tortán, úgyhogy gondoltam, visszavágok. Konkrétan, hogy Balázs dinói közül az egyiknek letöröm a lábát, dehát nekem sikerült. Úgyhogy fogtam két kukazsákot, hogy akkor jó, nem kellenek a játékok, mert úgysem azzal játszanak és a pakolás is gond és szépen felvittem az összes játékot a padlásra. Csak a könyveket hagytam lenn. Volt nagy hiszti, meg 4 napig nyugi, mert nem volt hiszti az esti pakolásnál. Igaz, a fürdőt menetrendszerint tökig áztatták. Szerintem ezzel vágtak vissza.
Aztán tegnap lehoztam az egyik zsákot, majd elvonultam vigyorogni a konyhába nagyokat, mikor apa pakoltatta őket és kijött kockás homlokkal. Mondtam neki, hogy menjen szedje össze a hangyákat az asztal alól, attól tutira megnyugszik
mert az a rohadt hangya csapda egy kalap kakit sem ér. Erre rám vicsorgott, úgyhogy oda nyújtottam neki a kést, hogy akkor vágjon eret magán, mert ettől már csak cifrább dolgok lesznek
Mondjuk holnap nem annyira fogok vigyorogni, mert apa egész nap dolgozni fog. Csak úgy mondja, megy pihenni.
Szóval Ildóca! Annyira nem várom a kamaszkort, mert most per pillanat a két csöppel is kudarcot vallunk. De kitartás! A tesóm haja is hullik rendesen, most már állandóan résen kell lennie.
Ádi egyébként már nagyon sokat beszél, szinte mindent mond utánunk. Már azt is mondja, hogy foga, foga és húz a fürdőbe. Akkor be kell kenni a fogát, mert fáj. És árulkodik is, ha a verekszenek. És tilos kimondani, hogy Süsü sárkány, amit ő üsü sakánynak hív, mert van egy gyíkos pulcsija, ami szerinte Süsü és ha meghallja, hogy Süsü, akkor kotorja ki a szekrényből. Azzal még 3000 db ronggyal, ami ott van még. Meg mondd már egyszerű mondatokat is, hogy pl. mama elment, vagy apa hol van. Meg összetettet is, amit senki nem ért. És kb. másfél hónapja motorozik is. Úgyhogy minden nap le kell mosnom a motorját és be kell hoznom. Ja, bicinek hívja.
Szóval zajlik az élet. Ha lenne időm, frankón írnék valami napló félét, mert nyugdíjas komorba visszaolvasva biztos röhögnék nagyon.