Lányok, hosszú lesz, akit nem érdekel, ugorjon nyugodtan!
Laura születése
Pénteken, április 7-én kellett befeküdnöm a kórházba, 1 hetes túlhordás miatt. (ami, megjegyzem, a „tankönyvszagú” 28 napos ciklustól számítottan volt annyi, egyébként az én 32-34 napos ciklusaimhoz képest pont idő volt)
Pénteken délelőtt bementünk teljes díszben. A nőgyógy osztályon tudtak csak helyet adni, mert előtte éjjel annyi baba született, hogy nem volt elég ágy a szülészeten. Annyi baj legyen. Háromágyas szobában voltam, de legalább tudtam a szobában látogatókat fogadni (a nőgyógy osztaályon ez nincs megtiltva, szemben a szülészettel). Szóval a látogatókkal eltelt a pénteki napom. Majd estefele (23.15-körül) elkezdődtek a fájásaim, ekkor 15 percenként. Kb. 2 órán át tartottak. Féltem, hogy megint elmúlnak, mint előző szerdán és csütörtökön is ez volt. Előző éjjel (csüt) még egy jó nagy rész eltávozott a nyákdugómból, így azért már lehetett sejteni valamit, csak azt nem, mikor lesz a nagy nap. Pénteken délelőtt jó 1 ujjnyira voltam nyitva amikor bekerültem a kh-ba. Éjjel a szülésznőm pont ügyeletes volt, ez nagy mázli, kaptam még tőle pár homeós bogyót, hogy jobban, gyorsabban táguljak. Azt mondta, ma szülünk. (jól kinevettem
A fájások a homeós bogyók hatására sűrűsödtek, már olyan 5-10 percesek voltak. Megint megvizsgált a szülésznőm, még mindig csak bő 1 ujjnyi. Nem változott délelőtt óta. Na több se kellett neki: újabb homeós bogyó, nagyobb dózisban. Menjek vissza lefeküdni.
Kb. 5 perces fájásaim voltak, amikor felhívtam a férjemet (kb. 4.30-kor éjjel), hogy jöjjön, mert szülünk. 5-re benn volt nálam. Közben már fájás közben 2 ujjnyira tágultam. Na ekkor mondta a szülésznő, hogy én már nem megyek vissza a nőgyógyra, a férjem pakolja össze a cuccaim, és irány a szülőszoba. Közben persze állandó NST, figyelték a babát. Fáásokat nagyon szépen mutatta az NST, de már annyira fájt, leszakadt az alhasam, azt sem tudtam, mit csináljak magammal. A fájásaim már 2-3 percesek voltak, de csak kb. 30 mp-ig tartottak. Ekkor kb. 3 ujjnyi voltam, de nagyon lassan tágultam. Éjszaka a dokim szült egy másik lánnyal, így benn volt az elején (kb. hajnali 2-ig), aztán látta, hogy lesz velem valami, mondta, hazamegy egy picit pihen, azonnal hívjuk ha lesz valami. A szülésznő kb. 3 ujjnyinál felhívta, kb. 10 percen belül ott is volt a dokim. De csak nem akartam tágulni jobban és a fájások sem voltak jók (túl rövid ideig tartottak, az a jó fájás, ami kb. 1,5 percig tart, 3 percenként). Így aztán mondta, hogy kb. délre lesz meg a baba ezzel a tempóval. Mondtam, ha ez így megy tovább, akkor a kitolásra nem lesz erőm. Annyira fájt.
Na, több se kellett neki, átgondolta a dolgot, majd kaptam egy kis oxitocint a méhnyak tágulásához. Nagyon jól reagáltam rá, bár k..ra fájt, de nagyon gyorsan, kis mennyiségre is eltűnt teljesen a méhszájam. (ez 5 ujjnyit jelent szaknyelven)
Kaptam fájdalomcsillapítót is popsiba,de mire az hatott, Laura már kinn is volt. Kb. 30 perc alatt toltam ki a Hercegnőt, aki már annyira lenn volt, hogy szinte „magától” bújt ki. Dokim nagyon megdícsért, amiért nagyon profin toltam ki őt. Csodálta is, hogy az első baba…
Szülésznőm gátvédelmet alkalmazott, azonban vágni is kellett (plusz egy kicsit repedtem is), de a dokim nagyon szépen összevarrt a végén, már alig érzem, sőt, csak egy picit kellemetlen, de igazából mintha nem is lenne.
Felszívódó öltéssel csinálta a varrást, de amikor eljöttünk a kh-ból szerdán, ki is vette a varratokat, hogy ne zavarjon (tényleg állati fura volt azzal együtt).
Nagyon örülök neki, hogy fogadtam szülésznőt, aki végig velem volt, foglalkozott velem, odafigyelt rám, nem egy voltam neki a futószalagon. Tőle kaptam a homeós bogyókat is, amik nagyon sokat segítettek és ő masszírozott amikor nagyon fájt.
Férjem mindvégig velem volt, fogta a kezem és ő vágta el a köldökzsinórt is. Óriási élmény volt neki látni, ahogy kibújt a lányunk fejecskéje… Csak még sokkal közelebb kerültünk egymáshoz ezzel az élménnyel.
Mi vetettünk le köldökzsinór vért, azt is nagyon profin intézték a kh-ban is és a cég is, még aznap, kb. 3 óra múlva ott volt a futár, nem telt bele egy hét és már Brüsszelben volt a minta, feldolgozva, lefagyasztva, visszaigazolták telefonon.
Tehát reggel 8.45-9.15-ig szültünk. Nagyon rövid volt, de nem tűnt annak, amikor ott voltam a szülőszobában.
Szülés előtt bementünk az alternatív szülőszobába, ahol kádban tudtam fürödni, ez nagyon sokat erősített a fájásokon (ez is volt a cél). Férjem ott is velem volt, mindvégig fogta a kezem.
Igazából a „hagyományos” szülőágyon csak kb. 40 percig ültem. Férjem nélkül nem hiszem, hogy ment volna, annyi erőt adott nekem a közelsége. És szerintem rengeteget jelentett a szemében, hogy látta, milyen fájdalmakat élek át a lányunkért.
De minden megérte. Tudom, fájt, még emlékszem is rá. Tisztán. De mi az az érzés ahhoz képest, hogy a kezünkben tarthattuk utána a lányunkat, egy gyönyörű, egészséges kisbabát, felsírt és egyszerűen elolvadtunk a láttán. Megkönnyeztük mindketten. Férjemen is láttam, hogy kicsit sírt, annyira boldog volt. Nagyon megható volt.
A dokim is és a szülésznőm is többször bejöttek hozzám még utána is, hogy minden rendben van-e és hogy nincs-e bármi kérdésem-kérésem.
A kórház maga nagyon szép volt, sikerült egyágyas szobát kapnom, amiknek külön örültem, mert így sokkal nyugodtabban lehettem és az első napon, amikor a sebemtől még felkelni is nagyon nehezen tudtam, végig velem volt és segített enni, felkelni, stb.
Összességében nagyon meg voltam elégedve a kh-al. Első napon leadtam Laurát a csecsemősöknek éjszakára is, majd második napon kihozták és onnantól végig velem volt. Én tettem tisztába, etettem, stb. A fürdetést minden nap a csecsemősök csinálták, de ott voltam, néztem a praktikákat, ahogy fürdött a lányom. (megjegyzem: imádja a vizet!)
Szerdán jöttünk haza, akkor is még rengeteg dolog volt, a tejcsi ugyan beindult a kh-ban, de még kértem tápi pótlást első napon, mert nagyon éhes volt őfelsége. Szerdára viszont már úgy bedurrantak a cicik, hogy muszáj volt lefejni, különben nagyon gáz lett volna. Azóta szépen cicizik kb. 3-4 óránként.(el ne kiabáljam!). Kicsit hasfájós, kapott Chamomilla Vulgaris-t, (homeós bogyó), meglátjuk, használ-e. Én leálltam a tehéntejről, kecsketejet iszom helyette. (madártejet is lehet, abból fogom kérni inkább)
„Röviden” ennyi.
Puszi
Unique
), megvizsgálom, hogy attól van-e. Majd jön a laktoherb elhagyás (tehéntej kombinációval). Ki szeretném deríteni a pontos okot. 
