Tonyó,
Én aktív tagja vagyok ennek a topiknak, de mivel a gépünk hosszabb ideje nem működött, így topiktársunk, Maccs telefonhívása alapján értesültem a szörnyű veszteségről (Maccs ezúton is köszönöm neked még eszrer és hogy hírt adtál rólunk, azt is).
Annyi mindent szeretnék neked/nektek írni és kívánni, ugyanakkor bármit írok vagy mondok, csak leírt szavak és így leírva elveszítik azt a többletet, amit érzek.
Nehogy félreérts, mert tudom, hogy az emberek (család, barátok és még az ismeretlen ismerősök) együttérzése, segítsége mennyire sokat számít, de ami igazán nehéz, hogy ezen segítségek mellett vagy ellenére, neked saját magadnak kell tudni megbírkózni az elkövetkezendő percekkel/napokkal/hónapokkal és valószínűleg évtizedekkel.
Nem pszichiáter vagyok és tényleg nem szeretném, hogy úgy érezd osztom az észt, de sajnos tapasztalatból beszélek. Tudom, hogy soha nem hasonlítható össze két tragédia, bánat vagy veszteség, ahogy mi emberek is különbözünk, de mégis sajnos teljes lényemből át tudom érezni mit érzel. Én 11 éve temettem el a vőlegényem, és bár sikerült újrakezdeni és tovább élni, de igazán elfogadni soha.
Először mélységes igazságtalanságnak éreztem, elfogadhatatlannak, gyűlöltem a világot, majd voltak időszakok, amikor már úgy éreztem, hogy már képes vagyok újrakezdeni és megbékélni a sorssal és mondhatom, hogy boldognak is éreztem magam, aztán megint jöttek mélypontok. Erre felkészülni nem lehet, de tudni kell.
Egy dolog adott nekem nagy erőt mindig, hogy igenis megmutatom, hogy erős vagyok és bármilyen csapást mér is rám a sors vagy hívjuk aminek akarjuk, felállok és tovább megyek, mert azt sokkal nehezebb, mint feladni.
Egy tanácsot engedj meg nekem, bocsánat. Próbálj meg ne foglalkozni az emberek "véleményével" és gyászolj úgy, ahogy Te érzed, hogy gyászolnod kell és ne temesd el magadban a gyászt. Ha el kell menned a vidámparkba és felülni a leglélegzetelállítóbb ringlispielre hogy kipörgesse belőled a fájdalmat vagy ha ki kell állnod a Duna partra és beleordítani a világba, akkor tedd meg, de ha csendben a "közvélemény" által is elfogadott gyászt érzed magadénak, akkor azt tedd. Most neked kell tudni továbbélni és ehhez szükség van erre.
Sok erőt kívánok neked és ha beszélgetni szeretnél:
enaszados@hktv.hu Edit
.Azon imádkozom,hogy Míra ne kapjon el tőlem semmit,szegény nem érti miért nem puszilgatom egyre csak bújna a szívem szakad meg,hogy eltolom magamtól.Inkább ezerszer szenvedjek én mint Õ,de ezzel biztos más is így van. 
