Sziasztok!
Mélységesen megrendített a hír, hogy drága Launk már soha többet nem lesz velünk.
Olyan kíváló ember volt, aki nagyon ritka a világban. Nem sokat találkoztunk, de mégis igaz barátomnak tartom őt. Legutóbb, alig egy hete, amikor találkoztam vele, mondtam is neki, hogy szerintem a neten sokkal jobban meg lehet ismerni egymást, mert itt nem azt írjuk amit más hallani akar, hanem ami belőlünk fakad. Annyira nem akartam elhinni, hogy ez a betegség kifoghat rajta, viszont annyira hittem benne, hogy még minden orvosi fenyegetés ellenére is csoda történhet és újra egészséges lehet, és talán egyszer egy talin megint együtt ülünk majd a Margit-sziget füvén tréfálkozva, miközben a gyerköcök futkoznak körülöttünk.
Kedves Lau-férj!
Úgy látszik a fantasztikus emberek rátalálnak egymásra. Köszönöm, hogy megírtad nekünk a fájdalmas híreket.
Mélységesen tisztellek azért, hogy ebben a végtelenül megrázó helyzetben is ilyen mérhetetlen tartással, erővel nézel a rád váró feladatok elé.
Nehéz lehet, hogy így elradagta tőled Laut a sors, társ nélkül továbbmenni az úton. Lau legutóbb mesélt nekem a szerelmetekről, és nagyon meghatódva beszélt róla, hogy a "jóban-rosszban"-t milyen komolyan veszed, hogy milyen csodálatos férje van, aki ilyen odaadással ápolja őt, ilyen önfeláldozóan megtesz érte mindent. Tudom, hogy ezt neked is elmondta, de talán jó ezt mástól is hallani,hogy milyen büszke rád, és milyen hatalmas szeretetet sugároz felétek továbbra is.
Tudod, nekem az a visszatérő rémálmom, hogy a szerelmemmel, vagy gyermekemmel történnik valami, és én tudom, hogy teljesen beleőrülnék, ha nélkülük kéne élnem. Ha bármiben tudok segíteni, esetleg csak néha jó lenne kiírnod magadból a bánatodat, gondodat, félelmedet, kérdésedet, ami lehet, hogy így az internet incognitojában talán kicsit könnyebben megy, nyugodtan írj:
orult@hotmail.com /20/455-1320/. De itt a topikon is mindig várunk Téged.
Azt a szeretetet, amit Lau itt hagyott nektek, áraszd rá gyermekeidre, hogy az ő lelki sérüléseik is gyorsan gyógyuljanak.
Annyi érzés kavarog még bennem, de beszéljen inkább ez a dal helyettem:
EDDA-művek
Emlékezni
Óh, már majdnem alszom, és ebbõl ébredek,
Az eszmélés elsõ fokán találkozom veled
Egy régi társat látok szembejönni,
A nevet egy fejfáról olvasom.
Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,
Õ is ott van köztük, valahol,
Kérte az idõt, de az meg nem áll.
Hitvány gyõzelmed ez, ostoba vagy, Halál!
Ostoba vagy, Halál!
Milliókat szórnak õrültségekre,
Hol vannak az okos doktorok?
S ha egyszer késõbb a kislánya megkérdez,
Válaszképpen mit is mondhatok?
Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Százszor is, és még ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.
Hogy nem voltam ott, mikor útra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsátom.
Legyen példa minden jó embernek!
Míg nem találkozunk, ezt magamban hordozom.
Emlékezni egy régi jó barátra,
Ha szomorú is, emlékezz velem!
Bárcsak tudnám még egyszer visszahívni!
Régi társam hiányzol. Hiányzol nekem.