Emesemama!
Nagyon szepen kielemezted Nevtelen problemajat es teljesen igazad van az utolso szakaszig !
Te honnet tudod hogy nem elni rosszabb mint "rossz" helyzetben elni?! Sajnos en sok embert hallottam(esetleg
intezetben nottek fel) akik a sajat szuleire voltak mergesek es azt mondtak :-en nem kertem hogy elhessek!!!
Hat nem tudom.... Rengeteg nehez sorsu ember van (nem csak
gazdasagilag gondolom hanem a lelki nehezsegekben elok is!).Ki tudja ok mit gondolnak talan utalnak elni is !!!
Szerintem kar Nevtelen problemajat meg ilyenekkel neheztelni.Attol,hogy valaki abortuszra megy nem kell meg jobban hatba csapkodni azokkal a dolgokkal amit o ugyis tud!(Hisz eleg csak a levelet is elolvasni!).
Szerintem ezeknek a noknek (lanyoknak) sokkal inkabb leki tamaszra van szukseguk mint hogy mindenki csak jobban
forgassa bennuk a kest !
Persze,mindenki velemenyet tisztelni kell hisz nem vagyunk egyformak de megis sokszor az az erzesem(foleg ebben a topicban (is) ),hogy ahelyett,hogy segitenenk inkabb rosszabbitjuk a helyzetet.Azert kivancsi lennek ra,hogy hany anyuka mondja azt a gyermekenek mikor leesik a szekrol hogy:- ugy kellett!Mert esetleg elotte mar figyelmeztette hogy ne alljon ra !
Valahogy nekem itt igy nyilvanulnak meg a dolgok !
Na de lehet,hogy csak en fogom fel igy .....
Sziasztok,
Csilla
Új privát üzeneted érkezett!
2002.05.14 23:32
Kedves Csilla,
kicsit megvédeném Emesemamát, mert azért írtam a Babanetre, hogy olyan véleményeket halljak, amelyek nem feltétlenül egyeznek az enyémmel, mert az én környezetemben fõként oylan nõk/lányok vannak, akiknek már volt abortuszuk, így tapasztalatokkal "felvértezve" próbálnak segíteni. De különben nem háborított fel, sõt, jól esett hallani, amit Emesemama mondott, mert ha nem is névtelenül, de személytelenül sokszor õszintébb az ember, így itt tényleg fontos dolgok hangozhatnak el. És gyakran nem azt "akarja" hallani az ember, hogy már megint milyen jól csinálta a dolgokat, hanem, hogy ejnye-bejnye. (Most elég banálisan fogalmaztam.) De én nem éreztem, hogy Emesemama vagy Igylettemanya forgatta volna bennem a kést, õk "csak" kimondták, amit én úgyis tudtam.
Persze a lényeg mindig az, hogy a tükör elõtt hogyan viselkedik az ember, ezen pedig nem sokat változtat bárkinek a véleménye. Az agresszívebb nyilatkozatokat pedig figyelmen kívül lehet hagyni, szerintem.
Névtelen
kicsit megvédeném Emesemamát, mert azért írtam a Babanetre, hogy olyan véleményeket halljak, amelyek nem feltétlenül egyeznek az enyémmel, mert az én környezetemben fõként oylan nõk/lányok vannak, akiknek már volt abortuszuk, így tapasztalatokkal "felvértezve" próbálnak segíteni. De különben nem háborított fel, sõt, jól esett hallani, amit Emesemama mondott, mert ha nem is névtelenül, de személytelenül sokszor õszintébb az ember, így itt tényleg fontos dolgok hangozhatnak el. És gyakran nem azt "akarja" hallani az ember, hogy már megint milyen jól csinálta a dolgokat, hanem, hogy ejnye-bejnye. (Most elég banálisan fogalmaztam.) De én nem éreztem, hogy Emesemama vagy Igylettemanya forgatta volna bennem a kést, õk "csak" kimondták, amit én úgyis tudtam.
Persze a lényeg mindig az, hogy a tükör elõtt hogyan viselkedik az ember, ezen pedig nem sokat változtat bárkinek a véleménye. Az agresszívebb nyilatkozatokat pedig figyelmen kívül lehet hagyni, szerintem.
Névtelen
2002.05.15 12:00
Kedves Nevtelen !
Lehet,hogy rosszul fogalmaztam de ebben a topicban nem
pont Emesemamara es Igylettemanyara gondoltam hanem
ugy atlagosan.Probalj meg egy kicsit visszamenni az
archivba es beleolvasni egy-ket megnyilvanulasba.
Az utobbi irasok viszont nagyon ertelmesen es "kulturaltan" voltak megfogalmazva ahhoz kepest hogy a velemenyuk teljesen mas. Ezert is irtam,hogy egyetertek egy bizonyos pontig.(nem elni rosszabb ...stb..)
Szia,
Csilla
Lehet,hogy rosszul fogalmaztam de ebben a topicban nem
pont Emesemamara es Igylettemanyara gondoltam hanem
ugy atlagosan.Probalj meg egy kicsit visszamenni az
archivba es beleolvasni egy-ket megnyilvanulasba.
Az utobbi irasok viszont nagyon ertelmesen es "kulturaltan" voltak megfogalmazva ahhoz kepest hogy a velemenyuk teljesen mas. Ezert is irtam,hogy egyetertek egy bizonyos pontig.(nem elni rosszabb ...stb..)
Szia,
Csilla
2002.05.15 13:44
Szia Csilla!
Szóval úgy éreztem az elsõnél, hogy mintegy védeni, nyugtatni szeretnéd névtelent, mert úgy érezted, túl erõsek a hozzászólások, kevéssé támogató, inkább bírálóak voltak. Ezután névtelen megvédte az általad egyetlenként név szerint említett hozzászólót, hogy õ nem érezte bántónak az illetõ hozzászólását. Eddig nekem úgy tûnt, hogy ez így oké, ez így egy korrekt, pont, senki sem érezheti magát megbántva. Ezután jött a második írásod, amit nem értettem, hogy miért. Úgy tûnt, jön a "de igen, itt bunkók vannak, szégyelljék magukat, és õk akkor is bunkók és bántották névtelent, ha névtelen nem is érzi így". És ezt nem értettem, hogy ez most kell-e?
Durvábban fogalmazva érezzem-e magamat úgy, hogy szégyelljem magam, bántottam névtelent, ahelyett, hogy megértõ mód babusgattam volna?
Egyébként a székrõl leesõ gyermekemnek bizony el szoktam mondani, hogy lám, megmondtam, hogy ne állj föl a szében. Sõt azt is, hogy más kárán tanul az okos, meg hogy érdemes hallgatni arra, aki többet tapasztalt.
Bocs, ez most nem személyed elleni vita indítása akar lenni részemrõl, ismerjük egymást elég rég, semmi gondom veled, csak az írásodra reagálás.
Ildi
Szóval úgy éreztem az elsõnél, hogy mintegy védeni, nyugtatni szeretnéd névtelent, mert úgy érezted, túl erõsek a hozzászólások, kevéssé támogató, inkább bírálóak voltak. Ezután névtelen megvédte az általad egyetlenként név szerint említett hozzászólót, hogy õ nem érezte bántónak az illetõ hozzászólását. Eddig nekem úgy tûnt, hogy ez így oké, ez így egy korrekt, pont, senki sem érezheti magát megbántva. Ezután jött a második írásod, amit nem értettem, hogy miért. Úgy tûnt, jön a "de igen, itt bunkók vannak, szégyelljék magukat, és õk akkor is bunkók és bántották névtelent, ha névtelen nem is érzi így". És ezt nem értettem, hogy ez most kell-e?
Durvábban fogalmazva érezzem-e magamat úgy, hogy szégyelljem magam, bántottam névtelent, ahelyett, hogy megértõ mód babusgattam volna?
Egyébként a székrõl leesõ gyermekemnek bizony el szoktam mondani, hogy lám, megmondtam, hogy ne állj föl a szében. Sõt azt is, hogy más kárán tanul az okos, meg hogy érdemes hallgatni arra, aki többet tapasztalt.
Bocs, ez most nem személyed elleni vita indítása akar lenni részemrõl, ismerjük egymást elég rég, semmi gondom veled, csak az írásodra reagálás.
Ildi
Ildi
2002.05.22 13:45
Nevtelennek és Emesamamának!
olvasgattam a vitátotokat és a következõ a véleményem róla. Emesemamának nincs joga ilyen stílusban írni bárkirõl, pláne nem ítélkezni felette. Igen is meghúzódhat mély lelki probléma Névtelennél, amit bizonyít a gyerek vállalása - hátha ezzel stabilizálhatja az életét - majd arról való lemondása azzal, hogy nem biztos, hogy ez a gyerekvállalás bárkinek is optimális lesz, beleértve a gyermeket. Én meg tudom érteni a megkönnyebbülését, viszont nem tudom megérteni Névtelen megfontolatlanságát (miért hozta össze akkor a gyermeket).
Azoknak, akik pedig az abortusz mellett döntenek biztos van rá okuk. Aki nagyon nem akar gyermeket, annak nagyon nem lehet megmagyarázni, hogy miért is tartsa meg. 25 éves vagyok, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, sosem volt abortuszom, de átéltem már egy-két havi csúszást és nem úgy fogtam fel a dolgot, hogy na bumm, lesz egy gyerekem, hanem úgy mint egy szörnyû dolgot, mert még nagyon nem akarnám. És bizony az anyaságra lélekben kell megérni. A nem kívánt gyermek ha meg is születik, biztos, hogy valamilyen szinten lelki defektes lesz, akárhogy is nevelik.
Ennek fényében kérem a visszafogott ítélkezést az abortuszosok felett, biztos ugyanis, hogy nem könnyû nekik.
olvasgattam a vitátotokat és a következõ a véleményem róla. Emesemamának nincs joga ilyen stílusban írni bárkirõl, pláne nem ítélkezni felette. Igen is meghúzódhat mély lelki probléma Névtelennél, amit bizonyít a gyerek vállalása - hátha ezzel stabilizálhatja az életét - majd arról való lemondása azzal, hogy nem biztos, hogy ez a gyerekvállalás bárkinek is optimális lesz, beleértve a gyermeket. Én meg tudom érteni a megkönnyebbülését, viszont nem tudom megérteni Névtelen megfontolatlanságát (miért hozta össze akkor a gyermeket).
Azoknak, akik pedig az abortusz mellett döntenek biztos van rá okuk. Aki nagyon nem akar gyermeket, annak nagyon nem lehet megmagyarázni, hogy miért is tartsa meg. 25 éves vagyok, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, sosem volt abortuszom, de átéltem már egy-két havi csúszást és nem úgy fogtam fel a dolgot, hogy na bumm, lesz egy gyerekem, hanem úgy mint egy szörnyû dolgot, mert még nagyon nem akarnám. És bizony az anyaságra lélekben kell megérni. A nem kívánt gyermek ha meg is születik, biztos, hogy valamilyen szinten lelki defektes lesz, akárhogy is nevelik.
Ennek fényében kérem a visszafogott ítélkezést az abortuszosok felett, biztos ugyanis, hogy nem könnyû nekik.
2002.05.22 20:49
Sziasztok! Még nem jártam erre felétek, de végigolvasva a vitát, gondoltam kicsit Emesemama védelmére kelek, nem a stílusát tekintve, mert azon lehetne (kellene) finomítani, de tartalmát tekintve szerintem igaza van.
Az elõttem szólónak csak annyit, hogy Névtelennél tervezett volt a gyermekvárás (nem egy becsúszott, véletlen), s csak aztán lett a terv módosítva egy már meglévõ életke elvételével. Szerintem is sokkal komolyabb ez a kérdés, mint ahogy õ látja. Egy ami szerintem lényeges, egy kevésbé stabil vagy instabil kapcsolatot gyerekvállalás még soha nem hozott helyre!!!!!!!!!!Nem a gyerek a megoldás, hanem saját maguk! Moncsúr
Az elõttem szólónak csak annyit, hogy Névtelennél tervezett volt a gyermekvárás (nem egy becsúszott, véletlen), s csak aztán lett a terv módosítva egy már meglévõ életke elvételével. Szerintem is sokkal komolyabb ez a kérdés, mint ahogy õ látja. Egy ami szerintem lényeges, egy kevésbé stabil vagy instabil kapcsolatot gyerekvállalás még soha nem hozott helyre!!!!!!!!!!Nem a gyerek a megoldás, hanem saját maguk! Moncsúr
2002.05.24 06:11
Sziasztok!
Nem akartam beleszolni ebbe a temaba, de most megteszem.
Szerintem a stilusra nagyon kell vigyazni, mert megbanthatunk ugy valakit, hogy nekunk nem tett semmi rosszat! Marpedig nem tett azzal semmit ellened, hogy Ö nem tartja meg a babat. A velemenyt ugy is le lehet irni, hogy ne banto hanem tanulsagos, eszervü legyen. Lehet segitseget is nyujtani, ha valaki most jön erre, ugy, hogy a jo oldalt is leirod esetleg a rosszat is! (ami nincs, szerintem :-)
Valoszinu jobban tudja hasznositani, mintha banto velemenyeket lat!
Egy nagyon tavoli ismerosom, igen hamar es eretlenul szult. Amikor a gyermek a 3 eveben jart, teljesseggel elmondhato volt rola, hogy lelkileg kiegyensulyozatlan, boldogtalan, testileg bantalmazott stb. Ha o elolvasna ezt a topicot (ami kizart, mert se idot se faradsagot nem aldoz a gyerekkel valo gondok kezelesere) verne a mellet, hogy o jobb ember, mint aki elvetette a gyermeket! Ami ilyen szemszogbol igaz is, csak a felelosseg a nevelessel is parosul, amire ugyanugy oda kell figyelni, es eretnek kell lenni ahhoz, hogy ezt az akadalyt,a gyermek lelki hanyadtatasa nelkul, oldja meg!
En soha nem gondoltam, hogy ennyire nehez anyanak lenni, de ha tudom, hogy ennyire boldogga teszi az eletunket egy gyerek, akkor mar sokkal hamarabb szultem volna, es most mar a sokadik gyereket is nevelhetnenk, ami remelem hamarosan bekovetkezik!
ui: nem nev szerint ertettem a stilus hozzaszolasomat, hanem a topic hangvetelerol szolt! Emesemama utobbi hozzaszolasai igen meggyozoek, es nem bantoak voltak, nem ra ertettem ezt az irast!
Nem akartam beleszolni ebbe a temaba, de most megteszem.
Szerintem a stilusra nagyon kell vigyazni, mert megbanthatunk ugy valakit, hogy nekunk nem tett semmi rosszat! Marpedig nem tett azzal semmit ellened, hogy Ö nem tartja meg a babat. A velemenyt ugy is le lehet irni, hogy ne banto hanem tanulsagos, eszervü legyen. Lehet segitseget is nyujtani, ha valaki most jön erre, ugy, hogy a jo oldalt is leirod esetleg a rosszat is! (ami nincs, szerintem :-)
Valoszinu jobban tudja hasznositani, mintha banto velemenyeket lat!
Egy nagyon tavoli ismerosom, igen hamar es eretlenul szult. Amikor a gyermek a 3 eveben jart, teljesseggel elmondhato volt rola, hogy lelkileg kiegyensulyozatlan, boldogtalan, testileg bantalmazott stb. Ha o elolvasna ezt a topicot (ami kizart, mert se idot se faradsagot nem aldoz a gyerekkel valo gondok kezelesere) verne a mellet, hogy o jobb ember, mint aki elvetette a gyermeket! Ami ilyen szemszogbol igaz is, csak a felelosseg a nevelessel is parosul, amire ugyanugy oda kell figyelni, es eretnek kell lenni ahhoz, hogy ezt az akadalyt,a gyermek lelki hanyadtatasa nelkul, oldja meg!
En soha nem gondoltam, hogy ennyire nehez anyanak lenni, de ha tudom, hogy ennyire boldogga teszi az eletunket egy gyerek, akkor mar sokkal hamarabb szultem volna, es most mar a sokadik gyereket is nevelhetnenk, ami remelem hamarosan bekovetkezik!
ui: nem nev szerint ertettem a stilus hozzaszolasomat, hanem a topic hangvetelerol szolt! Emesemama utobbi hozzaszolasai igen meggyozoek, es nem bantoak voltak, nem ra ertettem ezt az irast!
2002.05.24 10:13
Szia Ildi!
Nem valaszoltam elobb mert nem voltam 1 hetig
Azt hiszem teljesen felreertettuk egymast.
En inkabb azokra a hozzaszolasokra gondoltam
(nem is konkretan nevtelenrol volt akkor meg szo )
amik ebben a topicban elozoleg is elhangoztak.
Volt egy ido amikor meg en is irogattam aztan
"meguntam" mert ugy vettem eszre,hogy ez egy veget
nem ero vita.Mindenki csak a magaet fujja annelkul,hogy
esetleg egyszer is v.ki belegondolna jobban azoknak a
noknek az eletebe akiknek ezzel a problemaval "abortusz"
kell szembe szallniuk.Csak ennyi.
Ami viszont a stilust illeti ugy atlagosan nekem
a velemenyem viszont az Zsokaeval ellentetben, hogy
azert jobban kene vigyaznia mindenkinek miket es milyen
stilusba ir valakinek, hiszen nem ismerjuk egymast
szemelyesen es szerintem egy-ket dolog nagyon banthato
is lehet es ilyenkor "szuletnek" az olyan "veres" vitak
mint pl. Pocokeknal is
Ez meg kar egy ilyen jo kis neten mint a babanet, nem?!
Sziasztok,
Csilla
Nem valaszoltam elobb mert nem voltam 1 hetig
Azt hiszem teljesen felreertettuk egymast.
En inkabb azokra a hozzaszolasokra gondoltam
(nem is konkretan nevtelenrol volt akkor meg szo )
amik ebben a topicban elozoleg is elhangoztak.
Volt egy ido amikor meg en is irogattam aztan
"meguntam" mert ugy vettem eszre,hogy ez egy veget
nem ero vita.Mindenki csak a magaet fujja annelkul,hogy
esetleg egyszer is v.ki belegondolna jobban azoknak a
noknek az eletebe akiknek ezzel a problemaval "abortusz"
kell szembe szallniuk.Csak ennyi.
Ami viszont a stilust illeti ugy atlagosan nekem
a velemenyem viszont az Zsokaeval ellentetben, hogy
azert jobban kene vigyaznia mindenkinek miket es milyen
stilusba ir valakinek, hiszen nem ismerjuk egymast
szemelyesen es szerintem egy-ket dolog nagyon banthato
is lehet es ilyenkor "szuletnek" az olyan "veres" vitak
mint pl. Pocokeknal is
Ez meg kar egy ilyen jo kis neten mint a babanet, nem?!
Sziasztok,
Csilla
2002.05.25 20:51
Sziasztok!
Nem tudom, hogy ki mire figyel, mikor az utcán megy, vagy hogy figyel e egyáltalán. Mostanában tünik fel nekem is.
Múltkor a piacon egy nõ a két kicsi (kb 3 évesek)gyerekével a standok mögött kutat a papirdobozok között és talál is, amit aztán megvizsgál és a gyereknek adja. Ha jól láttam valamilyen gyümölcs volt. Aztán a másik anya az 5-6 éves lányával kukáról kukára jár... Másik. Anya a gyerekkel ÜVÖLT mint a sakál az utcán.
Gyerek (8 év körül) kis tálkával halad végig a metrón, koldul. Persze mindig vannak indokolatlan esetek, felelõtlen emberek, de ha akkor olyan felelõtlen az nem változik meg 8 hónap alatt.
Hát nem tudom mi a jobb. Megszülni egy gyereket az még "egyszerü", de a gyerek az minimum 18 évre szól..
sasha
Nem tudom, hogy ki mire figyel, mikor az utcán megy, vagy hogy figyel e egyáltalán. Mostanában tünik fel nekem is.
Múltkor a piacon egy nõ a két kicsi (kb 3 évesek)gyerekével a standok mögött kutat a papirdobozok között és talál is, amit aztán megvizsgál és a gyereknek adja. Ha jól láttam valamilyen gyümölcs volt. Aztán a másik anya az 5-6 éves lányával kukáról kukára jár... Másik. Anya a gyerekkel ÜVÖLT mint a sakál az utcán.
Gyerek (8 év körül) kis tálkával halad végig a metrón, koldul. Persze mindig vannak indokolatlan esetek, felelõtlen emberek, de ha akkor olyan felelõtlen az nem változik meg 8 hónap alatt.
Hát nem tudom mi a jobb. Megszülni egy gyereket az még "egyszerü", de a gyerek az minimum 18 évre szól..
sasha
2002.06.24 16:09
Sziasztok
18 évesen (a párom 25 volt) 1,5 együttjárás és 4 hónap együttélés után, amikor közöltem VELE, hogy babát várok tõle, elhagyott! Illetve elõször választás elé állított! Azt mondta, hogy Õ még túl fiatal ahhoz, hogy apa legyen! Na meg hát a karrierjének sem tenne jót egy gyerek!!! (pincér :-) ,nagy karrier!!! Majd közölte velem, hogy ha elvetetem a babát velem marad. Mondtam neki, hogy nekem eszembe se jutott az a lehetõség, hogy elvetessem, és ezután sem fog. Azt mondta erre, hogy õnzõ vagyok és rá is kellene gondolnom. Ez igaz! Lehet, hogy önzõ vagyok de akkor Õ is az, nem ? Önzõ mert csak magára gondol, hogy neki hogy jó! Miért, az nem önzés, hogy õ megvonja tõlem az anyává válás lehetõségét, és az nem önzés, hogy megvonja a saját gyermekétõl az élethez való jogot????
Elköltözött a közös albérletbõl.
Én megtartottam a babát,képtelen lettem volna elvetetni. Már 1 perces korától Õ egy érzõ emberi lény! Hogy van nekem vagy bárkinek joga itélkezni élet és halál felett! Szerintem az az ember aki elveteti vagy elvetetteti, az lelketlen, gerinctelen, önzõ... és nem érdemli meg azt a csodát, hogy késõbb másik gyermeke lehessen.
A kislányom most 3 hónapos, gyönyörû, egészséges, csodálatos kisember
! És csupa apja Mintha klónozták volna, csak kislányba Azóta egyszer véletlenül összefutottunk. Meglátta a kislányát és csak annyit mondott, hogy a nevére veszi, ha akarom. (Mintha könyöradományt adna azzal, hogy ezt felajánlotta! "Lásd milyen nagylelkû vagyok!" ) Elutasítottam. Mondtam neki, ha látni akarja a babát, bármikor eljöhet Õ is meg a családja is, sõt én örülnék a legjobban, ha tartanánk a kapcsolatot!! De ha több mint 9 hónapig felénk se nézett (még csak fel se hívott megkérdezni, hogy vagyok), akkor nem érdemli meg, hogy a kislányom az Õ családnevét viselje.
Abba maradtunk, hogy majd hív és eljön meglátogatni a lányát. Ez 2 hónapja történt azóta is hív!
De nem érdekell!!! Én nagyon jól érzem magam, és mérhetetlenül boldog vagyok! Iszonyatos nagy erõt kaptam az által, hogy egyedül mertem vállalni ezt a babát. A szülés óta, meg olyan vagyok, mint egy anyatigris. Nagyon erõsnek és sebezhetetlennek érzem magam. Míg a gyermekem apját csak megvetni és sajnálni tudom, hogy ezt a kis csodát nem akarta megélni!
Én nem akarok itélkezni, nekem az nem tisztem, de tudom és érzem, hogy a Jó Isten fentrõl mindent lát, és majd Õ kiossza mindenkinek azt amit megérdemel!
És igen is össze lehet annyira húzni a nadrágszíjat, hogy fel tudja nevelni az ember a gyermekét. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem igaz. Csak én nem piára, cigire, bulizásra, mûkörömépítésre költöm el a pénzem, hanem a babára. És azt a boldogságot amit Õ ad nekem, ha csak rámmosolyog, azt nem lehet szavakkal leírni.
Csak ennyit szerettem volna mondani!Szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak az én véleményem és a saját példám!!Mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de véleményem szerint, nem szabad csak a saját érdekeidet nézni.
Köszi, hogy elolvastatok
Kriszta
18 évesen (a párom 25 volt) 1,5 együttjárás és 4 hónap együttélés után, amikor közöltem VELE, hogy babát várok tõle, elhagyott! Illetve elõször választás elé állított! Azt mondta, hogy Õ még túl fiatal ahhoz, hogy apa legyen! Na meg hát a karrierjének sem tenne jót egy gyerek!!! (pincér :-) ,nagy karrier!!! Majd közölte velem, hogy ha elvetetem a babát velem marad. Mondtam neki, hogy nekem eszembe se jutott az a lehetõség, hogy elvetessem, és ezután sem fog. Azt mondta erre, hogy õnzõ vagyok és rá is kellene gondolnom. Ez igaz! Lehet, hogy önzõ vagyok de akkor Õ is az, nem ? Önzõ mert csak magára gondol, hogy neki hogy jó! Miért, az nem önzés, hogy õ megvonja tõlem az anyává válás lehetõségét, és az nem önzés, hogy megvonja a saját gyermekétõl az élethez való jogot????
Elköltözött a közös albérletbõl.
Én megtartottam a babát,képtelen lettem volna elvetetni. Már 1 perces korától Õ egy érzõ emberi lény! Hogy van nekem vagy bárkinek joga itélkezni élet és halál felett! Szerintem az az ember aki elveteti vagy elvetetteti, az lelketlen, gerinctelen, önzõ... és nem érdemli meg azt a csodát, hogy késõbb másik gyermeke lehessen.
A kislányom most 3 hónapos, gyönyörû, egészséges, csodálatos kisember
! És csupa apja Mintha klónozták volna, csak kislányba Azóta egyszer véletlenül összefutottunk. Meglátta a kislányát és csak annyit mondott, hogy a nevére veszi, ha akarom. (Mintha könyöradományt adna azzal, hogy ezt felajánlotta! "Lásd milyen nagylelkû vagyok!" ) Elutasítottam. Mondtam neki, ha látni akarja a babát, bármikor eljöhet Õ is meg a családja is, sõt én örülnék a legjobban, ha tartanánk a kapcsolatot!! De ha több mint 9 hónapig felénk se nézett (még csak fel se hívott megkérdezni, hogy vagyok), akkor nem érdemli meg, hogy a kislányom az Õ családnevét viselje. Abba maradtunk, hogy majd hív és eljön meglátogatni a lányát. Ez 2 hónapja történt azóta is hív!
De nem érdekell!!! Én nagyon jól érzem magam, és mérhetetlenül boldog vagyok! Iszonyatos nagy erõt kaptam az által, hogy egyedül mertem vállalni ezt a babát. A szülés óta, meg olyan vagyok, mint egy anyatigris. Nagyon erõsnek és sebezhetetlennek érzem magam. Míg a gyermekem apját csak megvetni és sajnálni tudom, hogy ezt a kis csodát nem akarta megélni!
Én nem akarok itélkezni, nekem az nem tisztem, de tudom és érzem, hogy a Jó Isten fentrõl mindent lát, és majd Õ kiossza mindenkinek azt amit megérdemel!
És igen is össze lehet annyira húzni a nadrágszíjat, hogy fel tudja nevelni az ember a gyermekét. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem igaz. Csak én nem piára, cigire, bulizásra, mûkörömépítésre költöm el a pénzem, hanem a babára. És azt a boldogságot amit Õ ad nekem, ha csak rámmosolyog, azt nem lehet szavakkal leírni.
Csak ennyit szerettem volna mondani!Szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak az én véleményem és a saját példám!!Mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de véleményem szerint, nem szabad csak a saját érdekeidet nézni.
Köszi, hogy elolvastatok
Kriszta
2002.06.25 11:08
Szia Kriszti!
Nagyon érdekes volt amit leírtál, és tényleg sok gondolat kavarog a fejemben. Amiket leírtál azzal nagyrészt egyetértek, de azért vannak még más szempontok is amit figyelembe kell venni.
A legfontosabb, hogy egy gyereknek az apukájára és anyukájára egyaránt szüksége van.(Ez nálad nem lehetséges tudom)
Másrészt nem olyan könnyû új kapcsolatot termeteni ha már az egyik félnek vannak gyerekei, vagy elvállt, ..... stb.
Persze tudom vannak pozitív példák is. Nekem miden estre nehezebb része jutott ki...............
SOk sikert és sok boldogságot!
A
Nagyon érdekes volt amit leírtál, és tényleg sok gondolat kavarog a fejemben. Amiket leírtál azzal nagyrészt egyetértek, de azért vannak még más szempontok is amit figyelembe kell venni.
A legfontosabb, hogy egy gyereknek az apukájára és anyukájára egyaránt szüksége van.(Ez nálad nem lehetséges tudom)
Másrészt nem olyan könnyû új kapcsolatot termeteni ha már az egyik félnek vannak gyerekei, vagy elvállt, ..... stb.
Persze tudom vannak pozitív példák is. Nekem miden estre nehezebb része jutott ki...............
SOk sikert és sok boldogságot!
A
2002.07.01 22:34
Sziaztok Lányok!
Nagyon régen nem jártam nálatok de beleolvasva abba amibõl kimaradtam-vagy nem is nem is maradtam ki semmilyen érvelésbõl és érvbõl mert mindig ugyanazok a gondolatok kerülnek felszinre.
Remélem még sokáig fogtok irogatni eszméket cserélni.Nekem nagyon rossz volt lelkileg az abortusszról irni olvasni mert megviselt.Mindig elõttem volt az abortusz képei fotói az hogy közben a magzat mit él át.Az aki ezt nem érzi nem akar bele látni annak ezt nem is lehet megmagyarázni.
Most a hetedik állapotossági hónapomban vagyok talán majd visszajövök egyszer.Talán.
Engedjetek meg néhány zárógondolatot részemrõl:
-AZ ÉLET nem akkor jön amikor mi kitárjuk a kaput és azt mondjuk gyere!Az élet akkor jön amikor jönni akar!!!
-ugygondolom minden ember értékes.Az is aki megölte gyermekét és az is aki nem.Megkell találni önmagukban és másokban az értékeket amit fejleszteni kell.
Olyan érdekes hogy az élet mit produkál!Aki mosz az abortusz helyessége mellett szavaz az lehet hogy pár hét pár év mulva az abortusz ellenes oldalon foglal majd helyet.Azt már csak remélni tudom hogy az abortusz ellenzõktõl senki nem pártol át a túloldalra.
Jó tanács.Aki itt azt várja megértsék õt abban hogy jogos volt az abortusza mint tett rossz helyen jár!
Felnõtt emberek vagyunk-mint irta valaki-és be kell látnunk:Ne mások értsenek meg minket hanem mi saját magunk.Ne mások lelkiismeretével takarózzunk hanem a sajátunkkal.
Baráti üdvözlettel:
Annamy
Nagyon régen nem jártam nálatok de beleolvasva abba amibõl kimaradtam-vagy nem is nem is maradtam ki semmilyen érvelésbõl és érvbõl mert mindig ugyanazok a gondolatok kerülnek felszinre.
Remélem még sokáig fogtok irogatni eszméket cserélni.Nekem nagyon rossz volt lelkileg az abortusszról irni olvasni mert megviselt.Mindig elõttem volt az abortusz képei fotói az hogy közben a magzat mit él át.Az aki ezt nem érzi nem akar bele látni annak ezt nem is lehet megmagyarázni.
Most a hetedik állapotossági hónapomban vagyok talán majd visszajövök egyszer.Talán.
Engedjetek meg néhány zárógondolatot részemrõl:
-AZ ÉLET nem akkor jön amikor mi kitárjuk a kaput és azt mondjuk gyere!Az élet akkor jön amikor jönni akar!!!
-ugygondolom minden ember értékes.Az is aki megölte gyermekét és az is aki nem.Megkell találni önmagukban és másokban az értékeket amit fejleszteni kell.
Olyan érdekes hogy az élet mit produkál!Aki mosz az abortusz helyessége mellett szavaz az lehet hogy pár hét pár év mulva az abortusz ellenes oldalon foglal majd helyet.Azt már csak remélni tudom hogy az abortusz ellenzõktõl senki nem pártol át a túloldalra.
Jó tanács.Aki itt azt várja megértsék õt abban hogy jogos volt az abortusza mint tett rossz helyen jár!
Felnõtt emberek vagyunk-mint irta valaki-és be kell látnunk:Ne mások értsenek meg minket hanem mi saját magunk.Ne mások lelkiismeretével takarózzunk hanem a sajátunkkal.
Baráti üdvözlettel:
Annamy
2002.07.04 23:10
NÉVTELEN!
Azt hittem természetes hogy örök életre szól a gyermek Az a 18 év az a felnõtté válás korhatára. Amit irtam a saját példámból irtam. 16 éves korom óta egyedül élek egy lakásban (illetve már nem), mert a szüleim leköltöztek a telkünkre vidékre. Segitettek és most is segitenek. Na dem nem mint aktiv szülõ! Az meg lehet hogy kétértelmü volt amit irtam, elismerem, de tisztában vagyok vele hogy ÖRÖKKÉ tart! De csak számomra marad örökre gyermek! Egyébként, ha nem névtelenként irogatsz akkor milyen néven szoktál? Csak úgy kiváncsiságból.
Kriszta nem értem a volt párod! Az enyém most lesz 25 augusztusban és a babát õ hozta fel elsõnek kettõnk közül. Karrier? A baba még jobb inspiráló lehet a "karrier" épitése szempontjából. Ez sem szól másról, mint a pénzrõl(mármint a karrier, mielõtt valaki megpróbálna belekötni
).
Minden elismerésem a tiéd
puszi
sasha
Azt hittem természetes hogy örök életre szól a gyermek
Az a 18 év az a felnõtté válás korhatára. Amit irtam a saját példámból irtam. 16 éves korom óta egyedül élek egy lakásban (illetve már nem), mert a szüleim leköltöztek a telkünkre vidékre. Segitettek és most is segitenek. Na dem nem mint aktiv szülõ! Az meg lehet hogy kétértelmü volt amit irtam, elismerem, de tisztában vagyok vele hogy ÖRÖKKÉ tart! De csak számomra marad örökre gyermek! Egyébként, ha nem névtelenként irogatsz akkor milyen néven szoktál? Csak úgy kiváncsiságból. Kriszta nem értem a volt párod! Az enyém most lesz 25 augusztusban és a babát õ hozta fel elsõnek kettõnk közül. Karrier? A baba még jobb inspiráló lehet a "karrier" épitése szempontjából. Ez sem szól másról, mint a pénzrõl(mármint a karrier, mielõtt valaki megpróbálna belekötni
). Minden elismerésem a tiéd
puszi
sasha
2002.07.16 14:31
Szia Sasha!
Magunkról:
Nekem egy 7 éves kislányom van, aki idén kezdi az iskolás éveit.
Imádom a kiscsajt, csak egy kicsit hisztis. Most épp táborba jár a héten, úszni tanul. Neked hány gyereked van?
Pesten laktok? Mi most költözünk ki Érdre, már elõre izgulok, milyen lesz a bejárás naponta. (Bocs nem akartam beléd kötni azzal a megjegyzésemmel.)
Anita
Magunkról:
Nekem egy 7 éves kislányom van, aki idén kezdi az iskolás éveit.
Imádom a kiscsajt, csak egy kicsit hisztis. Most épp táborba jár a héten, úszni tanul. Neked hány gyereked van?
Pesten laktok? Mi most költözünk ki Érdre, már elõre izgulok, milyen lesz a bejárás naponta. (Bocs nem akartam beléd kötni azzal a megjegyzésemmel.)
Anita
2002.07.16 20:12
Anita!
Még csak a pocimban van a gyerek Ott meg már 29. hetes Mondhatni tervezett baba, bár csak szó volt róla hogy mi lenne ha jönne És jött is rögtön... gondoltam van még egy kis idõm, de nem adott okt 4-re van kiirva, de a mai UH-n már 30 hetesnek tünt, ami lehetséges, mert csak a hasamra csaptam utolsó menzit illetõen! Elvileg ha azt veszem akkor még csak 27 hetes.... Szóval lesz ebbõl még szept 20 is
Viszont tervben van még 3 Párom 4-et szeretne, de nem egyszerü módon Az "utolsó" kettõ iker legyen Úgy legyen! Én Bp-n lakom, de amióta "lakóm" van azóta nagyon vágyom el innen! De sajna nem megoldható!
A "belémkötés" meg ha úgy nézem jogos volt, mert tényleg félreérthetõen irtam...
A "topiktól" elnézést az off-ért!
pusz
sasha
Még csak a pocimban van a gyerek
Ott meg már 29. hetes Mondhatni tervezett baba, bár csak szó volt róla hogy mi lenne ha jönne És jött is rögtön... gondoltam van még egy kis idõm, de nem adott okt 4-re van kiirva, de a mai UH-n már 30 hetesnek tünt, ami lehetséges, mert csak a hasamra csaptam utolsó menzit illetõen! Elvileg ha azt veszem akkor még csak 27 hetes.... Szóval lesz ebbõl még szept 20 is Viszont tervben van még 3
Párom 4-et szeretne, de nem egyszerü módon Az "utolsó" kettõ iker legyen Úgy legyen! Én Bp-n lakom, de amióta "lakóm" van azóta nagyon vágyom el innen! De sajna nem megoldható! A "belémkötés" meg ha úgy nézem jogos volt, mert tényleg félreérthetõen irtam...
A "topiktól" elnézést az off-ért!
pusz
sasha
2002.07.17 07:35
Szia Sasha!
Én október 6-án születtem. Szóval akkor ez lesz az elsõ baba?
Nekem egy gyerekem van, a férjem elsõ házasságából van még kettõ fiú.
Csodálatos dolog anyának lenni, és gyereket nevelni, de nehéz is. Az én gyerkõcöm egy igazi hisztis nõ. Ma reggel is rendesen kiborított, Azt hiszem túlzottan magamhoz szoktattam. Most táborba ment és ott sírt ahogy ott hagytam. Persze minden reggel sír , hogy õ nem szeretne menni mert velem akar lenni. Nekem viszont dolgoznom kell. Szóval nem könnyû. Én már nem tervezek több babát, nem igazán volt könnyû a terhességem, rossz emlékek maradtak bennem, és nem szívesen élném mégegyszer át.
Melyik részén laksz Pestnek? Én a XI-ben.
Mindig ilyen késõn netezel? Én ilyenkor már aludni szoktam.
Pusz: Anita
Én október 6-án születtem. Szóval akkor ez lesz az elsõ baba?
Nekem egy gyerekem van, a férjem elsõ házasságából van még kettõ fiú.
Csodálatos dolog anyának lenni, és gyereket nevelni, de nehéz is. Az én gyerkõcöm egy igazi hisztis nõ. Ma reggel is rendesen kiborított, Azt hiszem túlzottan magamhoz szoktattam. Most táborba ment és ott sírt ahogy ott hagytam. Persze minden reggel sír , hogy õ nem szeretne menni mert velem akar lenni. Nekem viszont dolgoznom kell. Szóval nem könnyû. Én már nem tervezek több babát, nem igazán volt könnyû a terhességem, rossz emlékek maradtak bennem, és nem szívesen élném mégegyszer át.
Melyik részén laksz Pestnek? Én a XI-ben.
Mindig ilyen késõn netezel? Én ilyenkor már aludni szoktam.
Pusz: Anita
2002.07.17 09:35
Anita
Nekem a terhesség idáig gyönyörü! Vannak apróbb kellemetlenségek, de ezeken mind lehet segiteni. Nem mindenkinek egyszerü az biztos, de az már nem hogy a következõ is "nehéz" lenne Abban meg csak reménykedni tudok, hogy nem kényeztetem el túlságosan Netezni a nap bármely idõpontjában szoktam, mivel itthon vagyok és a házimunka nem tart sokáig Aludni meg keveset tudok, mivel nincs miben elfáradjak, igy ebbõl kevesebb is elég. Én a XIX-bõl járok ide Egyébként olyan éjfél körül szoktam lefeküdni, de ez a ritmus nem most kezdõdött!
szió
sasha
Nekem a terhesség idáig gyönyörü! Vannak apróbb kellemetlenségek, de ezeken mind lehet segiteni. Nem mindenkinek egyszerü az biztos, de az már nem hogy a következõ is "nehéz" lenne
Abban meg csak reménykedni tudok, hogy nem kényeztetem el túlságosan Netezni a nap bármely idõpontjában szoktam, mivel itthon vagyok és a házimunka nem tart sokáig Aludni meg keveset tudok, mivel nincs miben elfáradjak, igy ebbõl kevesebb is elég. Én a XIX-bõl járok ide Egyébként olyan éjfél körül szoktam lefeküdni, de ez a ritmus nem most kezdõdött! szió
sasha
2002.07.17 12:35
Szia Sasha!
Tudod azt mondták beteg lesz, én pedig tapasztalatlan voltam, és annyira féltem. Igazad van lehet, tényleg elkényeztettem. Csoda szép pofija van, olyan kis bûbáj és annyira de annyira szeretem. Õ pedig ezt úgy veszem észre, hogy kihasználja. Olyan kis érzékeny, de nem lehet mindentõl megóvni. Most úszni tanul, de nagyon szenved és fél a víztõl. Szeptemberben kezdi az iskolát, kötelezõ az úszás, addig meg kell tanulnia egy kicsit, hogy ne stresszeljen a suliba. Annyira erõs a kötõdése felém, hogy hihetetlen. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz gyereket nevelni, de amilyen nehéz olyan szép is. Egyébként a pici babákat imádom. Tudod már, hogy fiad, vagy lányod lesz?
Én szinte egész nap tudnék aludni. A férjem szerint álomkorban szenvedek.
Szia: Anita
Tudod azt mondták beteg lesz, én pedig tapasztalatlan voltam, és annyira féltem. Igazad van lehet, tényleg elkényeztettem. Csoda szép pofija van, olyan kis bûbáj és annyira de annyira szeretem. Õ pedig ezt úgy veszem észre, hogy kihasználja. Olyan kis érzékeny, de nem lehet mindentõl megóvni. Most úszni tanul, de nagyon szenved és fél a víztõl. Szeptemberben kezdi az iskolát, kötelezõ az úszás, addig meg kell tanulnia egy kicsit, hogy ne stresszeljen a suliba. Annyira erõs a kötõdése felém, hogy hihetetlen. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz gyereket nevelni, de amilyen nehéz olyan szép is. Egyébként a pici babákat imádom. Tudod már, hogy fiad, vagy lányod lesz?
Én szinte egész nap tudnék aludni. A férjem szerint álomkorban szenvedek.
Szia: Anita
2002.07.17 14:30
Anita!
Az AFP vizsgálat állapitotta meg hogy beteg lesz? Nagyon örülök hogy mégis kederült, egészséges Azt nem mondtam hogy Te elkényeztetted, de én mindenesetre szeretném elkerülni Nem ismerlek, úgyhogy már eleve kizárt, hogy ilyen "itéletet" kimondjak! Szerencsére mikkor nekem az AFP-t nézték én már neteztem és a lányok a frissben szóltak, hogy nagyon-nagyon nagy a tévedési arány! Szerencsére a vizsgáalt rendben volt és utána az UH-is.
Tegnap kikönyörögtem egy UH-t amit már 11 hete nem csináltak. Egy bibi volt, hogy az SZTK-ban nagyon rossz felbontású volt a gép és a baba hiába terpesztett és a köldökzsinór sem a lába között volt, nem tudta megállapitani Ez végülis lényegtelen, csak már annyira kiváncsi vagyok! (MOst épp bulizik a pocakomban)
Hát én ebben a melegben nagyon nehezen tudok elaludni
szió
sasha
Az AFP vizsgálat állapitotta meg hogy beteg lesz? Nagyon örülök hogy mégis kederült, egészséges
Azt nem mondtam hogy Te elkényeztetted, de én mindenesetre szeretném elkerülni Nem ismerlek, úgyhogy már eleve kizárt, hogy ilyen "itéletet" kimondjak! Szerencsére mikkor nekem az AFP-t nézték én már neteztem és a lányok a frissben szóltak, hogy nagyon-nagyon nagy a tévedési arány! Szerencsére a vizsgáalt rendben volt és utána az UH-is. Tegnap kikönyörögtem egy UH-t amit már 11 hete nem csináltak. Egy bibi volt, hogy az SZTK-ban nagyon rossz felbontású volt a gép és a baba hiába terpesztett és a köldökzsinór sem a lába között volt, nem tudta megállapitani
Ez végülis lényegtelen, csak már annyira kiváncsi vagyok! (MOst épp bulizik a pocakomban) Hát én ebben a melegben nagyon nehezen tudok elaludni
szió
sasha
2002.07.17 14:46
Szia Sasha!
Az AFP-m nekem tökéletes volt. 7. hónapban voltam, amikor az ultrahangos vizsgálaton tévedett elõször az egyik orvos, után a 2 hónap múlva még legalább 3 rajta kívül. (Én Miskolcon szültem.) Ezt követõen voltam genetikai vizsgálaton, ahol megnyugtattak. Egyébként anyukám szerint elkényeztetem egy kicsit. Ez így is van, mert imádom és állandóan puszilgatom.
A tévedés oka egyébként az volt, hogy rossz volt a kép felbontás. Debrecenben szuper jól lehetet látni mindent, azt is hogy kislány.
Imádom, rohanok is érte, remélem reggel óta azért nem sír ilyen sokáig.
Örülök, hogy megismerkedtünk.
Holnap folytatom.
Szia Anita
Az AFP-m nekem tökéletes volt. 7. hónapban voltam, amikor az ultrahangos vizsgálaton tévedett elõször az egyik orvos, után a 2 hónap múlva még legalább 3 rajta kívül. (Én Miskolcon szültem.) Ezt követõen voltam genetikai vizsgálaton, ahol megnyugtattak. Egyébként anyukám szerint elkényeztetem egy kicsit. Ez így is van, mert imádom és állandóan puszilgatom.
A tévedés oka egyébként az volt, hogy rossz volt a kép felbontás. Debrecenben szuper jól lehetet látni mindent, azt is hogy kislány.
Imádom, rohanok is érte, remélem reggel óta azért nem sír ilyen sokáig.
Örülök, hogy megismerkedtünk.
Holnap folytatom.
Szia Anita
2002.09.03 23:32
Szia Anita
Megkerültem, nem vesztem el!
Eléggé borzasztó, hogy 4 orvos téved egy rossz minõségü UH gép miatt! Képzelem mit álhattál ki! De a lényeg hogy egészséges lett. A sok puszi nem árthat, abból sosem elég! Szerintem azzal nem lehet elkényeztetni gyereket, vagy rosszul gondolom?
Mi már a 36. hetet kezdtük a mai napon. Nem nem vagyok mániákus számoló de mivel a Friss kismamikban a táblázat napra pontosan van vezetve, ezért mindig tudom, hol tartok
30-án voltunk 3D-s UH-n. Hát egy élmény volt! Igaz hogy nemsokára élõben is találkozunk, de még olyan soknak tünik az az 1 hónap! Az UH-n látszott ismét, hogy fiú, és az édes kis arcocskáját is megmutatta! Igaz megszenvedtünk, mert járt keze-lába és egyfojtában forgatta a fejét és nyitogatta a száját. De sikerült szép pillanatokat is megörökiteni Gyönyörü pufók kis arca van, pisze tömpe nózija meg tudnám zabálni! Mintha haja is lenne, de árnyéknak is betudható a folt. Majd kiderül. Az Uh okt 1-re irta a szülést ami csak 3 nappal kevesebb a kiirtnál. A Gabi már 2565 g!!! Szerintem elég nagy ahhoz képest, hogy nagyon sok baba születik hasonló súllyal. Makk egészségesnek tünik. És ha akarna már biztonságban a világra jöhetne, hiszen már elég érett. Meg a doki is mondta, hogy szép fejlett baba. Már nem is kéne átszállitani más kórházba a koraszülött osztályra Ennek azért örülök.
Na befejeztem az offtopikot.
Minden jót!
sasha
Megkerültem, nem vesztem el!
Eléggé borzasztó, hogy 4 orvos téved egy rossz minõségü UH gép miatt! Képzelem mit álhattál ki! De a lényeg hogy egészséges lett. A sok puszi nem árthat, abból sosem elég! Szerintem azzal nem lehet elkényeztetni gyereket, vagy rosszul gondolom?
Mi már a 36. hetet kezdtük a mai napon. Nem nem vagyok mániákus számoló de mivel a Friss kismamikban a táblázat napra pontosan van vezetve, ezért mindig tudom, hol tartok
30-án voltunk 3D-s UH-n.
Hát egy élmény volt! Igaz hogy nemsokára élõben is találkozunk, de még olyan soknak tünik az az 1 hónap! Az UH-n látszott ismét, hogy fiú, és az édes kis arcocskáját is megmutatta! Igaz megszenvedtünk, mert járt keze-lába és egyfojtában forgatta a fejét és nyitogatta a száját. De sikerült szép pillanatokat is megörökiteni Gyönyörü pufók kis arca van, pisze tömpe nózija meg tudnám zabálni! Mintha haja is lenne, de árnyéknak is betudható a folt. Majd kiderül. Az Uh okt 1-re irta a szülést ami csak 3 nappal kevesebb a kiirtnál. A Gabi már 2565 g!!! Szerintem elég nagy ahhoz képest, hogy nagyon sok baba születik hasonló súllyal. Makk egészségesnek tünik. És ha akarna már biztonságban a világra jöhetne, hiszen már elég érett. Meg a doki is mondta, hogy szép fejlett baba. Már nem is kéne átszállitani más kórházba a koraszülött osztályra Ennek azért örülök. Na befejeztem az offtopikot.
Minden jót!
sasha
2002.09.23 20:09
Sziasztok,
igazából hetek (hónapok) óta akartam már írni, de valamiért nem szántam rá magam. Én vagyok az a Névtelen, akinek áprilisban abortusza volt. Hát azóta sem sikerült feldolgozni. Teljesen kész vagyok, nem tudok másra gondolni, pedig van új munkahelyem, ami tényleg nagyon klassz, meg azóta is együtt vagyok a barátommal, közben minden olyan, mintha álmodnék. Igazából semmi nem érdekel, csak csinálom a dolgomat, és minden nap többször eszembe jut, hogy mi történt.
Nem várom, hogy bármit reagáljatok, csak muszáj valahol kiírnom magamból, mert nem akarom a barátomat ezzel nyomasztani, aki szintén elég nyomott az elmúlt hónapokban. Talán mostanában kezd javulni a helyzet, bizakodom benne legalábbis. Persze a tankönyvben megírt dolgok (pl. gyerekekkel, anyukákkal való megváltozott, zavart viszony, kapcsolati válság, szexuális zavarok stb.)meg is történnek velem, és nem tudok napirendre térni afölött, hogy mit csináltunk. Bassza meg. (bocsánat) Szóval ha valaki erre készül, az számítson a legrosszabra, ami valaha történt vele.
Léci, aki felháborodik az abortusztól, ne válaszoljon, mert elég szar már így is.
Névtelen
igazából hetek (hónapok) óta akartam már írni, de valamiért nem szántam rá magam. Én vagyok az a Névtelen, akinek áprilisban abortusza volt. Hát azóta sem sikerült feldolgozni. Teljesen kész vagyok, nem tudok másra gondolni, pedig van új munkahelyem, ami tényleg nagyon klassz, meg azóta is együtt vagyok a barátommal, közben minden olyan, mintha álmodnék. Igazából semmi nem érdekel, csak csinálom a dolgomat, és minden nap többször eszembe jut, hogy mi történt.
Nem várom, hogy bármit reagáljatok, csak muszáj valahol kiírnom magamból, mert nem akarom a barátomat ezzel nyomasztani, aki szintén elég nyomott az elmúlt hónapokban. Talán mostanában kezd javulni a helyzet, bizakodom benne legalábbis. Persze a tankönyvben megírt dolgok (pl. gyerekekkel, anyukákkal való megváltozott, zavart viszony, kapcsolati válság, szexuális zavarok stb.)meg is történnek velem, és nem tudok napirendre térni afölött, hogy mit csináltunk. Bassza meg. (bocsánat) Szóval ha valaki erre készül, az számítson a legrosszabra, ami valaha történt vele.
Léci, aki felháborodik az abortusztól, ne válaszoljon, mert elég szar már így is.
Névtelen
2002.09.24 08:21
Írok én is, csak úgy, egy tapasztalatként. Most vagyok 30 éves és vcan egy 3 hónapos kislányom. Az elõzõ /véletlen/ terhességem még az egyetemi éveim alatt történt, 20 évesen, egy pár hónapja tartó kapcsolatban. Gondolkodás nélkül elvetettük a babaát, bevallom, oly nagy traumát nem is okozott, hisz még hátravolt 2 évem a sulból, barátomnak szintén, talán 3 hónapja voltunk együtt stb.. felelõtlenek voltunk, ez az igazság. Mármint a teherbeesés miatt.
Aztán a barátból férj lett /ki tudta elõre/, és 10 év múlva /de csak most!/ úgy döntöttünk, jöhet a baba. Ez idõ alatt egyáltalán nem jutott eszembe az akkori abortusz. Szerencsére /koppkopp/ az abortusznak szervi következménye nem lett, szép és nyugodt terhességem volt. És megszületett a babánk. És nagyon sokszor, ha ránézek, eszembejut, hogy régn, egyszer egy ilyen kis csodának vetettem véget.. és sajnálom szegényt
Tanulság? Nincs. A mostani eszemmel is valószínûleg úgy döntenék a régi helyzetben, de sokkal többet gondolkoznék rajta. Vagyis nem gondolkoznék, mert a száraz észérvek azok nem változtak, hanem az érzések.. szóval anyaként kicsit már másként látom.
Aztán a barátból férj lett /ki tudta elõre/, és 10 év múlva /de csak most!/ úgy döntöttünk, jöhet a baba. Ez idõ alatt egyáltalán nem jutott eszembe az akkori abortusz. Szerencsére /koppkopp/ az abortusznak szervi következménye nem lett, szép és nyugodt terhességem volt. És megszületett a babánk. És nagyon sokszor, ha ránézek, eszembejut, hogy régn, egyszer egy ilyen kis csodának vetettem véget.. és sajnálom szegényt
Tanulság? Nincs. A mostani eszemmel is valószínûleg úgy döntenék a régi helyzetben, de sokkal többet gondolkoznék rajta. Vagyis nem gondolkoznék, mert a száraz észérvek azok nem változtak, hanem az érzések.. szóval anyaként kicsit már másként látom.
2002.09.25 05:26
Kedves áprilisi Névtelen!
Sajnálom ami veled történik most, de nyilván fontos és szükséges, hogy így érezz, pontosan a leendõ gyerekeid miatt.
Létezik erre szaksegítség, információim szerint dr. Németh Tünde vezet pl. veszteségterápiát magzatukat ilyen-olyan módon elvesztett nõknek-anyáknak. Úgy tudom, a Rókusban rendel, de vmilyen beutaló kell hozzá (ez megoldható).
Írj, ha érdekel komolyabban, és utánajárok.
Úgy gondolom, saját lelki békéd miatt is érdemes valami külsõ segítséget keresni. Abortusz téren ugyan nincs tapasztalatom, nem is lesz, más téren viszont tapasztaltam, hogy magunkban sokszor csak körbe-körbe járunk egy problémával, rójuk ugyanazokat a köröket, megoldhatatlannak látva a helyzetet.... És kell valami, valaki, aki segít...
Edóka
Sajnálom ami veled történik most, de nyilván fontos és szükséges, hogy így érezz, pontosan a leendõ gyerekeid miatt.
Létezik erre szaksegítség, információim szerint dr. Németh Tünde vezet pl. veszteségterápiát magzatukat ilyen-olyan módon elvesztett nõknek-anyáknak. Úgy tudom, a Rókusban rendel, de vmilyen beutaló kell hozzá (ez megoldható).
Írj, ha érdekel komolyabban, és utánajárok.
Úgy gondolom, saját lelki békéd miatt is érdemes valami külsõ segítséget keresni. Abortusz téren ugyan nincs tapasztalatom, nem is lesz, más téren viszont tapasztaltam, hogy magunkban sokszor csak körbe-körbe járunk egy problémával, rójuk ugyanazokat a köröket, megoldhatatlannak látva a helyzetet.... És kell valami, valaki, aki segít...
Edóka
2002.09.25 14:37
Kedves Edóka,
köszönöm, megkeresem, és elmegyek, vagy ha megtudtad, írj. Ez világos, hogy most már muszáj elmennem valahova.
Egyébként a mostani Elle magazinban van szó egy másik rendelõrõl, ahova depressziós kismamák mehetnek, akik kiborulnak a terhességtõl. És a TB finanszírozza!
Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Hûvösvölgyi út 116.
be kell jelentkezni, itt: dr. Frigyes Júlia 20--3885653 vagy dr. Molnár Judit 06-30-3112994.
Csak azért írtam, hátha valakinek kell...
Ápr. Névtelen
köszönöm, megkeresem, és elmegyek, vagy ha megtudtad, írj. Ez világos, hogy most már muszáj elmennem valahova.
Egyébként a mostani Elle magazinban van szó egy másik rendelõrõl, ahova depressziós kismamák mehetnek, akik kiborulnak a terhességtõl. És a TB finanszírozza!
Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Hûvösvölgyi út 116.
be kell jelentkezni, itt: dr. Frigyes Júlia 20--3885653 vagy dr. Molnár Judit 06-30-3112994.
Csak azért írtam, hátha valakinek kell...
Ápr. Névtelen
2002.09.26 22:55
Kedves áprilisi Névtelen !
Abortuszellenes vagyok, de nem akarlak bántani. Sajnos elképzelni sem tudom milyen nehéz lehet ilyen teher alatt élnetek. Nem csak neked, a barátodnak is szüksége van segitségre. Együtt kell ezt feldolgoznotok, beszéljetek róla bármilyen nehéz. Az ember tanul a hibáiból és rossz döntéseibõl. Lehet, hogy nem sokat segit, de a babád jó helyen van, Jézussal a Mennyben. Isten megbocsát nektek, ha kéritek és kell, hogy ti is megbocsássatok magatoknak.
Minden jót kivánok nektek, erõt és kitartást a "feldolgozás"-hoz.
Egcsi
Abortuszellenes vagyok, de nem akarlak bántani. Sajnos elképzelni sem tudom milyen nehéz lehet ilyen teher alatt élnetek. Nem csak neked, a barátodnak is szüksége van segitségre. Együtt kell ezt feldolgoznotok, beszéljetek róla bármilyen nehéz. Az ember tanul a hibáiból és rossz döntéseibõl. Lehet, hogy nem sokat segit, de a babád jó helyen van, Jézussal a Mennyben. Isten megbocsát nektek, ha kéritek és kell, hogy ti is megbocsássatok magatoknak.
Minden jót kivánok nektek, erõt és kitartást a "feldolgozás"-hoz.
Egcsi
2002.09.29 14:47
Kedves Névtelen!
Õszintén drukkolok Neked hogy túljuss ezen a nehéz idõszakon. Talán furcsán hangzik, hisz elmondtam már a véleményemet a dologról, de én hiszek abban hogy a dolgok okkal történnek velünk. Talán így válsz majd egyszer jó édesanyává. Ahogyan a tavasszal írtál, abból én azt vettem ki hogy csapdában érezted magad abban a helyzetben, talán majd így, ezek után lesz boldog családod. Az árát már megfizetted, próbálj meg túllépni a dolgon és fogadj el minden segítséget!
Minden jót kívánok Neked, remélem majd akkor is hírt adsz Magadról (hamarosan) ha újra megtalálod a boldogságodat!
Ígylettemanya
Õszintén drukkolok Neked hogy túljuss ezen a nehéz idõszakon. Talán furcsán hangzik, hisz elmondtam már a véleményemet a dologról, de én hiszek abban hogy a dolgok okkal történnek velünk. Talán így válsz majd egyszer jó édesanyává. Ahogyan a tavasszal írtál, abból én azt vettem ki hogy csapdában érezted magad abban a helyzetben, talán majd így, ezek után lesz boldog családod. Az árát már megfizetted, próbálj meg túllépni a dolgon és fogadj el minden segítséget!
Minden jót kívánok Neked, remélem majd akkor is hírt adsz Magadról (hamarosan) ha újra megtalálod a boldogságodat!
Ígylettemanya
2002.10.01 09:51
Edóka,Egcsi,Igylettemanya
Olyan szívszoritóan kedvesen irtatok, hogy nem birtam megállni ne irjam le Ha én lennék Ápr. Névtelen helyében beiztosan nagyon sokat jelentene nekem az a pár sor a mit irtatok! Ehhez többet már nem is lehetne hozzáfüzni.
Ápr. Névtelen!
Szoritok, hogy minden rendbe jöjjön, ott, belül és ha eljön az ideje a gyermekáldásnak legyél nagyon-nagyon boldog!
puszi
sasha
40
Olyan szívszoritóan kedvesen irtatok, hogy nem birtam megállni ne irjam le
Ha én lennék Ápr. Névtelen helyében beiztosan nagyon sokat jelentene nekem az a pár sor a mit irtatok! Ehhez többet már nem is lehetne hozzáfüzni. Ápr. Névtelen!
Szoritok, hogy minden rendbe jöjjön, ott, belül és ha eljön az ideje a gyermekáldásnak legyél nagyon-nagyon boldog!
puszi
sasha
40
2002.11.10 17:13
Sziasztok!
Végigolvastam szinte az egész topicot. Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Röviden az én történetem: 19 évesen érettségi után egy 4 hónapos kapcsolatban (de elõtte már jó pár éve ismertük egymást a fiúval) teherbe estem. Felelõtlenek voltunk, igaz én számoltam a napokat. Amikor már 5 napja késett szóltam a barátomnak, akinél idõsebb vagyok egy picivel, hogy vmi nincs renben, még vártam pár napot, aztán terhességi-teszt és amikor vártam hogy kijöjjön az eredménye azon kaptam magam, hogy annak drukkolok hogy pozitiv legyen. Az lett és én leirhatatlan örömöt éreztem, ami persze hatalmas adag félelemmel vegyült. Elmondtam a fiúnak, aki megkérdezte, hogy elvetetem-e, hogy szerinte az lenne a helyes, megmondtam neki, hogy én képtelen lennék rá. Megkértem, hogy döntsön mit szeretne elhagy vagy velem marad és vállaljuk együtt a babát. Kértem (mintha ösztönösen megéreztem volna a veszélyt, ami a kisbabámat fenyegeti), hogy ne szóljunk senkinek. Eltelt pár hét és Õ hangsúlyozta, hogy nagyon szeret és hogy velünk marad. Csodálatos volt minden, gyermeki naivitással boldogok voltunk, a széltõl is óvott, babakönyveket nézegettünk, simogatta a pocakomat, beszélt a fiához. Fokozatosan elmondtuk elõsször a barátainknak és hatalmas hibánkból elõbb a karate edzõnknek, mint a szüleinknek. Azt hittem csak a szülõk tudnának az abortuszra kényszeriteni,ezért azzal ki akartam várni a 12.hetet, hát nagyot tévedtem. Az edzõm, amikor megtudta azonnal magánorvoshoz akart cipelni, "aki tudja mi a teendõ", még ki is fizette volna az abortuszt!!!! De én szembeszálltam és megmondtam, hogy nem leszek gyilkos. A srácnak végig azzal tömte a fejét, hogy nem ronthatja el az életét, nekem meg azt mondta, hogy A néma sikoly csak egy propaganda film és semmi sem igaz belõle, az abortusz jó dolog. Az edzõm utánunk jött mindenhova, még egy buliba is ahol az edzõtársaim is ott voltak. A barátomat hazavitte, azzal a jelszóval hogy õ még gyerek, értem pedig visszajött, hogy másnap pedig elvisz engem az orvoshoz és biztosra vette hogy a szüleim támogatni fogják. De a barátaim megvédtek, olyan szinten feszült volt a helyzet, hogyha odalépett volna hozzám a fiúk ráugrottak volna, csak messzirõl kiabált nekem, hogy lenyugtatóztat ha nem megyek vele,én végig attól féltem, hogy hasba üt v. rúg, hogy elvetéljek. Másnap hazamentem anyukámhoz és sirva elmondtam hogy terhes vagyok és az lett, amitõl féltem anyám azt mondta, hogy nem maradhat életben, és õ is magyarázni kezdte hogy csak egy sejtcsomó és ezen nagyon sokan átesnek fiatalon. Mintha késeket döftek volna a szivembe. Másnap mentünk anyám orvosához, aki beutalt. Már 9 hetes terhes voltam. Ott ültem a védõnõnél, aki olyanokat kérdezett, hogy nincs e mód arra, hogy ez a baba megszülessen, nem akarom-e örökbe adni és hogy miért vártam eddig, mert már nagyon elõrehaladott a terhesség. Legszivesebben üvöltöttem volna hogy meg akarom tartani, de anyám ott ült mögöttem. Aztán jött a várakozás 1 hete, amit végig bõgtem, kábán mászkáltam csak a lakásban. De amikor mennem kellett a kórházba reggel elrohantam otthonról, anyám utánamjött és én egy napért könyörögtem neki, hogy csak egy napot hagy legyen velem a kicsi. De másnap mennem kellett, szerencsémre anyám kezdett megenyhülni és még nagyobb szerencsémre 1 órát kellett várnunk a szülészeten(ahol anyám a húgomat szülte) és az anyukák fel-alá tologatták a babáikat, iszonyatosan irigyeltem õket. Anyám bõgött és azt mondta, hogyha tényleg meg akarom tartani támogat. Kijelelentkeztünk és én még életemben nem láttam olyan szépnek a világot mint aznap, amit szintén végigsirtam, de már örömömben. A barátom 2 nap múlva hivot fel, nem merte megkérdezni, hogy elvetettem-e, de én azt hazudtam hogy meg volt az abortusz, féltem az edzõm önbiráskodásától. Egy hét múlva elmondtam a srácnak az igazat, de õ csak annyit mondott, hogy köztünk mindennek vége, nem vett tudomást a babáról, azóta sem vesz, az utcán elmegy mellettünk. Az edzõm még fenyegetõzött párszor, de anyám megmondta neki hogyha mégegyszer felbukkan hivjuk a rendõrséget.
Ez az én történetem, a kisfiam azóta már 17 hónapos, gyönyörü és egészséges, igazi ördögfióka. Nem tudtam mit vállalok, mennyi lemondásssal jár, de büszkén vállalom a nehézségeket és mint egy anyaoroszlán védem Õt. És nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy mindenben támogatnak, a szüleim imádják a Pöttömöt.
Engem senki sem tud meggyõzni arról, hogy az abortusz a megoldás, szerintem az csak a könnyebbik út. Nem tudom megérteni azokat a nõket, akik képesek rá.
Végigolvastam szinte az egész topicot. Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Röviden az én történetem: 19 évesen érettségi után egy 4 hónapos kapcsolatban (de elõtte már jó pár éve ismertük egymást a fiúval) teherbe estem. Felelõtlenek voltunk, igaz én számoltam a napokat. Amikor már 5 napja késett szóltam a barátomnak, akinél idõsebb vagyok egy picivel, hogy vmi nincs renben, még vártam pár napot, aztán terhességi-teszt és amikor vártam hogy kijöjjön az eredménye azon kaptam magam, hogy annak drukkolok hogy pozitiv legyen. Az lett és én leirhatatlan örömöt éreztem, ami persze hatalmas adag félelemmel vegyült. Elmondtam a fiúnak, aki megkérdezte, hogy elvetetem-e, hogy szerinte az lenne a helyes, megmondtam neki, hogy én képtelen lennék rá. Megkértem, hogy döntsön mit szeretne elhagy vagy velem marad és vállaljuk együtt a babát. Kértem (mintha ösztönösen megéreztem volna a veszélyt, ami a kisbabámat fenyegeti), hogy ne szóljunk senkinek. Eltelt pár hét és Õ hangsúlyozta, hogy nagyon szeret és hogy velünk marad. Csodálatos volt minden, gyermeki naivitással boldogok voltunk, a széltõl is óvott, babakönyveket nézegettünk, simogatta a pocakomat, beszélt a fiához. Fokozatosan elmondtuk elõsször a barátainknak és hatalmas hibánkból elõbb a karate edzõnknek, mint a szüleinknek. Azt hittem csak a szülõk tudnának az abortuszra kényszeriteni,ezért azzal ki akartam várni a 12.hetet, hát nagyot tévedtem. Az edzõm, amikor megtudta azonnal magánorvoshoz akart cipelni, "aki tudja mi a teendõ", még ki is fizette volna az abortuszt!!!! De én szembeszálltam és megmondtam, hogy nem leszek gyilkos. A srácnak végig azzal tömte a fejét, hogy nem ronthatja el az életét, nekem meg azt mondta, hogy A néma sikoly csak egy propaganda film és semmi sem igaz belõle, az abortusz jó dolog. Az edzõm utánunk jött mindenhova, még egy buliba is ahol az edzõtársaim is ott voltak. A barátomat hazavitte, azzal a jelszóval hogy õ még gyerek, értem pedig visszajött, hogy másnap pedig elvisz engem az orvoshoz és biztosra vette hogy a szüleim támogatni fogják. De a barátaim megvédtek, olyan szinten feszült volt a helyzet, hogyha odalépett volna hozzám a fiúk ráugrottak volna, csak messzirõl kiabált nekem, hogy lenyugtatóztat ha nem megyek vele,én végig attól féltem, hogy hasba üt v. rúg, hogy elvetéljek. Másnap hazamentem anyukámhoz és sirva elmondtam hogy terhes vagyok és az lett, amitõl féltem anyám azt mondta, hogy nem maradhat életben, és õ is magyarázni kezdte hogy csak egy sejtcsomó és ezen nagyon sokan átesnek fiatalon. Mintha késeket döftek volna a szivembe. Másnap mentünk anyám orvosához, aki beutalt. Már 9 hetes terhes voltam. Ott ültem a védõnõnél, aki olyanokat kérdezett, hogy nincs e mód arra, hogy ez a baba megszülessen, nem akarom-e örökbe adni és hogy miért vártam eddig, mert már nagyon elõrehaladott a terhesség. Legszivesebben üvöltöttem volna hogy meg akarom tartani, de anyám ott ült mögöttem. Aztán jött a várakozás 1 hete, amit végig bõgtem, kábán mászkáltam csak a lakásban. De amikor mennem kellett a kórházba reggel elrohantam otthonról, anyám utánamjött és én egy napért könyörögtem neki, hogy csak egy napot hagy legyen velem a kicsi. De másnap mennem kellett, szerencsémre anyám kezdett megenyhülni és még nagyobb szerencsémre 1 órát kellett várnunk a szülészeten(ahol anyám a húgomat szülte) és az anyukák fel-alá tologatták a babáikat, iszonyatosan irigyeltem õket. Anyám bõgött és azt mondta, hogyha tényleg meg akarom tartani támogat. Kijelelentkeztünk és én még életemben nem láttam olyan szépnek a világot mint aznap, amit szintén végigsirtam, de már örömömben. A barátom 2 nap múlva hivot fel, nem merte megkérdezni, hogy elvetettem-e, de én azt hazudtam hogy meg volt az abortusz, féltem az edzõm önbiráskodásától. Egy hét múlva elmondtam a srácnak az igazat, de õ csak annyit mondott, hogy köztünk mindennek vége, nem vett tudomást a babáról, azóta sem vesz, az utcán elmegy mellettünk. Az edzõm még fenyegetõzött párszor, de anyám megmondta neki hogyha mégegyszer felbukkan hivjuk a rendõrséget.
Ez az én történetem, a kisfiam azóta már 17 hónapos, gyönyörü és egészséges, igazi ördögfióka. Nem tudtam mit vállalok, mennyi lemondásssal jár, de büszkén vállalom a nehézségeket és mint egy anyaoroszlán védem Õt. És nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy mindenben támogatnak, a szüleim imádják a Pöttömöt.
Engem senki sem tud meggyõzni arról, hogy az abortusz a megoldás, szerintem az csak a könnyebbik út. Nem tudom megérteni azokat a nõket, akik képesek rá.
2002.11.11 18:48
Szia Dorothy!
Nagyon megható a történeted,örülök hogy anyukád melletted állt
Sajnos én azok közé tartozom,akinek NEM volt választása,és senki az ég világon nem állt mögöttem,és képes voltam rá,de nem azért mert nem akartam megtartani,hanem mert nem volt más választásom
Persze örökbe lehetett volna adni,de akkor inkább öngyilkos lettem volna,minthogy leéljem az életem úgy,hogy tudom a gyermekemet más neveli.
És ez még csak az elsõ volt,a másodiknál a fiúm azt mondta,kirúgja belõlem ha nem vetetem el.
Az életem tele van ilyen sz@r helyzetekkel,de azóta van egy gyönyörû kisfiam,és nemsokára jön a második is
(persze nem az elõzõ fiúmtól)
Remélem ezért nem ítélsz el,de hidd el,nagyon nehéz így élnem hogy tudom 2 babát megöltem!
Ez az én bûnöm,és meg is fizetek érte,de nem tudok változtatni a múltamon
Remélem ennél rosszabb nem történhet már velem!
Üdv,egy kegyetlenke.
Nagyon megható a történeted,örülök hogy anyukád melletted állt
Sajnos én azok közé tartozom,akinek NEM volt választása,és senki az ég világon nem állt mögöttem,és képes voltam rá,de nem azért mert nem akartam megtartani,hanem mert nem volt más választásom
Persze örökbe lehetett volna adni,de akkor inkább öngyilkos lettem volna,minthogy leéljem az életem úgy,hogy tudom a gyermekemet más neveli.
És ez még csak az elsõ volt,a másodiknál a fiúm azt mondta,kirúgja belõlem ha nem vetetem el.
Az életem tele van ilyen sz@r helyzetekkel,de azóta van egy gyönyörû kisfiam,és nemsokára jön a második is
(persze nem az elõzõ fiúmtól)
Remélem ezért nem ítélsz el,de hidd el,nagyon nehéz így élnem hogy tudom 2 babát megöltem!
Ez az én bûnöm,és meg is fizetek érte,de nem tudok változtatni a múltamon
Remélem ennél rosszabb nem történhet már velem!
Üdv,egy kegyetlenke.
2002.11.12 14:02
szerintem az ember saját élete az elsõ, azért vagyunk felelõsek elsõsorban, azt kell szem elõtt tartani. nem helyezhetem egy néhány hetes magzat életét a sajátom elé. ha olyan szituációban vagyunk, amikor sem a saját, sem a születendõ gyereknek nem tudom biztosítani azt a háttért( nem csak anyagi), amire mindannyiunknak szüksége van, akkor nem szabad belevágni, mert két elronott élet súlyát ugyanúgy cipelni kell.
