Sziasztok,
na ezért ez a kedvenc topikom! Ritkán tudok jönni, de mégsem maradok le sokmindenről. Azt hiszem ide mindenki igyekszik belépni, akkor leadni a legtöbb infot, aztán fut a gyerkőcök után
Hát én is kivagyok, fiam megérezte a tavaszt, így minden nap 1,5-2 órát sétálunk oviból hazajövet. Most hétvégén férjem dolgozik, így a hétvégi túra is rámmaradt. Esténként fáj egy kicsit alul, így elkezdtem megint szedni a MagneB6-ot. De altatni nem kell, meg bízom benne, hogy ez a sok séta alapos indok arra, hogy egy kicsit többet ehessek
Bár a férjem valamelyik nap combosnak szólított, amin fel is háborodtam.
Edinka: én is úgy gondoltam, hogy akkor szeretnék másodikat, ha a fiam már ovis. Na és anyagilag sem volt mindegy, hogy visszamentem dolgozni. Ki nem tojja le, mi lesz a munkahellyel, két gyerek után már úgysem egy napi 10 órás melót szeretnék. Én elképzelhetetlennek tartottam, hogy pl. a 2 éves fiam mellé bevállaljak mégegyet, mindig csodáltak, akik két picit pl. sétáltatni tudtak. A fiam ahogy kiléptünk a kapun, már 10 kilóméterrel arrébb volt én meg rohantam utána. Megmondom őszintén én most nagyon élvezem azt a napi pár órát, amíg fiam oviban van, én pedig fogalalkozhatom magammal. Már tudom mi vár rám, így nagyra értékelem ezeket a szabad perceket, azt hiszem most hedonista módjára élek, csak a szemvedélyem az olvasásban, bambulásban és hasonlókban élem ki
Jó, hogy sulis koráig itthon lehetek a fiammal és felkészíthetem majd az első évre. Persze ez más korkülömbségnél is igaz. Amúgy én is vágytam már korábban mégegy babára, de most úgy érzem, jól döntöttünk, hogy csak most jön. Fiam már elég önálló, szobatiszta, elfoglalja magát akár fél órára is.
Amica: nálunk szerencsére egyenlőre nem érzem a féltékenységet. Az oviban is szívesen mesél a fiam a tesóról, aki szerinte lány és ugyanúgy fogják hívni, ahogy Õt
) Nagyon érdekli a terhesség, múltkor feltette a nagy kérdést, hogy hol fog kibújni a baba... De attól kicsit tartok, hogy fogunk kibírni egymás nélkül 3-4 napot.
Most elöször érzem, hogy ki kell használnom minden percet, amíg még csak a fiammal foglalkozhatok. Szeretnék neki most minél több figyelmet adni. Ti nem éreztek ilyen visszaszámlálás szerűséget? Hogy most van valami, ami soha többé nem lesz már ilyen?
Na, lehet hogy megártott a sok olvasás és elmélkedés
)
Jók legyetek!