Jó estét!
Félreértés volt, nem orvosok írtak nekem (no még csak az kéne...
), hanem sorstársak találtak meg az írás révén. És akkor össze kellett végül is szedni a gondolataimat, hogy mik a már tuti diabos belgyógy helyek, ahol leveszik az inzulint, hol van hozzá konzulens doki, illetve milyen nődokikat ismerek, akik elfogadják a metformint - mármint Pesten, persze. Szóval erre gondoltam.
Egyébként Kavicska, a kérdésedre válaszolva: ez azért nem egy hálás meló. Most ugye 2 hete nem dolgozom, csak tanulok itthon, közben megtalált Katamama (Családinet) kérése is erről az írásról, időm több van, így megint elkezdtem intenzívebben hittéríteni. De ez olyan, mint a drog, nem lehet abbahagyni. Nem tudom, mi hajt, néha jó érzés, hogy teljesen tanácstalan sorstársaknak adok reményt a tanácsokkal, jó érzés, hogy itt-ott pozitívat tesztelnek, de néha el is tudok keseredni meg fáradni is tőle. Én mindig mindenkinek mondom, hogy segítse a többieket, mondja el, amit már tud, mert nem leszek mindig itt...
Elkeseredek néha egyfelől, mert van ez a bizonyos széllel szemben pisilés, amit mondtam már. Éppen most egy másik topikon egy lány (Okr
) halálos nyugalommal fekszik a kés alá, holott állítólag elolvasta a cikket és elgondolkoztatónak találta - de ezek szerint feltétel nélkül hisz az orvosának. Ilyenkor rájövök, nem lehet mindenkire hatni! Másfelől meg azért, mert egyre többet látok és olvasok, és azt tapasztalom, hogy a meddőségi helyeken NEM AKARJÁK használni a metformint. De mi az oka??? Ne mondja már senki, hogy nem ismerik a legújabb tanulmányokat. Ne mondja már senki, hogy pl. Konc tanár úr a BMC-ben, aki a Magyar Repr.Társ. elnöke, és kijárkál külföldi humán reprodukciós konferenciákra, nem hall ezekről a dolgokról - és mégis agyba-főbe tömi ő is meg a gárdája is a PCO-sokat hormonnal, lényegi kivizsgálás nélkül. Szóval néha olyan vaktában lövöldözés az egész. És bizony el is lehet fáradni, hiszen nem foghatom a kezeket nap mint nap, nem is egy órában...
Hiszen 6 hét múlva szigorlat, utána lassan jön a baba... ugye azért segítetek a "harcban"? Vagy mit kéne még tenni?
Ma jelentem, nem új tételt tanultam, hanem ismételtem vagy 9-et, mert így közepe táján kezd minden összefolyni.
Egyébként sajnálni nem kell, szerencsére van itt bichone-om meg macsekom mindkét oldalon, jól elszórakoztatnak napközben, megy a zenei csatorna is, néha azért teszek-veszek. Ne szobafogságra gondoljatok. Holnap pedig megreszkírozunk egy kikocsikázást Bécsbe anyósékhoz, mindent beszerzünk a babának egyszerre, úgyhogy vasárnapig nem leszek!
Bogi jól van, tudnak játszani az apjával, ha nem látom, el sem hiszem. Kopogtat neki Tamás, ő meg kinyomja a buksiját. Vagy a fenekét? Nemtom. Ez ment tegnap éjfélig, utána villanyoltás, erre Bogi elkezdett egy irtózatos szambát, mintha ez nem lett volna elég. Mondtam, ej. Hát azt hiszitek hallgatott rám? Affenét. 5 perc múlva már olyan érzésem volt, mintha belülről húznák a hajamat, rángatva, fájósan. Nem értettem, mi lehet. Aztán rájöttem, hogy ugrálókötélnek használja a köldökzsinórt. Király.
Aludjatok jól!
Norka (26+6)