Sziasztok
Nem olvastam még vissza, csak nagyon felületesen belekukkantottam.
Már megírtam egy másik topikon egy hozzászólást, most idemásolom nektek (bocs), mert mennem kell, de majd jövök névreszólóbban is.
Először is nagyon nagyon köszönjük a jókívánságokat.
Tegnap jöttünk haza a kórházból.
fantasztikus szülésem volt, ami Bálint horror szülése után leírhatatlan számomra.
Csak gyorsban:
hajnal 1-kor kakilási ingerre ébredtem. Megijedtem, hogy csak nem kimaradt a vajúdás és máris a tolófájás jön, de azért szép óvatosan elmentem WC-re. Szerencsére nem tolófájás volt, viszont 40 percig 10 perces 40 mp-ig tartó aránylag gyenge fájásaim voltak.
Gondoltam, hátha megint 30 órát vajúdok, még nem megyek sehová, így visszabújtam apa mellé. El is tudtam aludni, de 1/2 3-kor újabb WC-zési ingerre ébredtem és arra hogy mindjárt leszakad a derekam. Na ez már a vajúdás volt. 4 perces 45 mp-es fájásaim voltak. Vártam egy fél órát, akkor hívtam szülésznőt és bébiszittyót. Bébiszitty 1/2 4-re odaért, akkor elindultunk kórházba.
4-re beértünk, szülésznő is. Akkor már 3 percenként 1 perces elég erős fájások, már 3 ujjnyi voltam, ügyeletes orvos szerint 6-ra baba lesz.
Innéttől bedurvult, irtó intenzív volt, de a tudattól hogy pár órán belül babám lesz, a fájások közti szüneteket végig röhögtük meg bohóckodtuk.
6 előtt ért be a dokim párja (mert ő lábtörött), akkor már ágyon feküdtem (nála csak úgy lehet) és a 3. tolófájásra kinn volt az én 10/10 Apgaros gyönyörűségem.
Minden előzetes rémisztgetés ellenére, én nagyon elégedett voltam az orvossal. Kedves volt és nagyon határozott, ami nekem jól jött, mert így nem tudtam szétesni.
Minden úgy történt, ahogy szerettem volna, rövid vajúdás, burokrepesztés, felsíró baba, pocakomra tették, apája vághatta el a köldökzsinórt. Szóval kb 2 perccel a szülés után már el is felejtettem milyen k-ra fájt, mert olyan boldog voltam.
És lelkileg, fizikailag is sokkal-sokkal jobb volt. Nem lehet összehasonlítani, milyen 30 órán és 2,5 órán keresztül szívni.
Volt egy 15 perces "felületes" altatásom, mert a méhlepény kicsit töredezett volt, és azt megkaparták, de így legalább alva varrtak.
Ja, az altatást végigpofáztam minden kórházi dolgozó örömére . állítólag azt magyaráztam el, hogy én akkor most gyorsan szülök egy kislányt is. A tudatalatti vágyak
Egy dolog, hogy nem tudtam Arninál szülni, dehát nem alakulhat azért minden 110%-san az én igényeim szerint
Milán már a 2. napon 50-ket szopott, most 70-80-kat. Óramű pontossággal 3 óránként szopik. Sokat alszik, és egyelőre hang nélkül nézelődik meg mosolyog ezerrel. De nem ringatom magam hiú reményekben, tudom hogy ez még csak a beetetés
Bálint egyelőre imádja. Segít pelenkázni (ő adja a kenőcsöt), mindig kér cumisüvegből tejet, ha a baba szopizik, ha sír nyomja oda a kezemet, hogy simogassam.
Majd szerintem hetek múlva, mikor rájön, hogy Milán örökre ittmarad, akkor kezdődnek a gondok, de azt majd megoldjuk akkor. Egyelőre nagyon élvezem a babázást meg a nagyfiúzást és várakozva állok az elkövetkezendő hetek előtt.
Fotókat majd dobok később.
Van egy kérdésem:
1. iszonyúan beindult a tejem. én Bálintnál sosem fejtem, csak akkor, ha elmentünk valahová és akartam itthagyni cumisüvegben valamennyit. Semmi mellgyulladás ilyesmim nem volt, de most azt mondták a kórházban, hogy a felesleget mindig fejjem le. Én ezt nem akarom, mert akkor meg még több lesz csak. Kinek mi a tapasztalata, ha nem fejem le, be fog gyulladni?
Ja, egyetlen dolog, hogy sajnos találtak egy kis szívzörejt Milánnál, így hétfőn a Heim Pál kardiológiáját kell hívni vizsgálatra, de azt mondták ne parázzunk, mert ez gyakori, és majd elmúlik, mert valami 3 mm-es ér vagy mi nyitva maradt aminek záródni kellett volna.
Szóval csak ez van, de a keringése tök oké, így szerintük semmi komoly.
Most csak ennyi.
Sok puszi nektek.
Edit
