Szia Juli!
Nagyon sajnálom, ami Veled történt. Biztos nem lehet túl jó érzés, hogy vkinek nem a párjaként, hanem "csak" anyaként kellesz. Habár én még azt sem tudom, milyen a saját gyerekem anyjának lenni (de majd nemsokára megtudom
). Most két picivel maradtál egyedül? Merre laktok?
Egyébként hogyan ismerkedtetek meg? Én egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy egy pici babával ki az, akinek kellenék (ha már a saját apjának sem kell)?
Sztem egyébként az én párom nem ijedt be, egyszerűen csak szerelmes lett és most próbálja megmagyarázni magának, mentegetni magát, természetesen úgy, hogy a másik volt a hibás. És egyszerűen hihetetlen,
hogy nincs egy ember körülötte, aki rávezetné, hogy ennél nagyobb
bűnt nem követhet el sem egy állapotos feleséggel, sem pedig a még
meg nem született gyermekével. Mindenki csak azt mondja neki, hogy
döntsön jól. Állítólag a szülei mondják, hogy hülyeséget csinál, de
mellette meg azt is, hogy kihasználtam. Nemhogy
erősítenék benne a helyes utat. Arról volt szó, hogy a szülésre bejön, még amikor nem robbant ki ez az egész. De a legújabb döntési határideje március vége. Ha akkor úgy dönt, hogy megy, akkor én nem leszek rá kíváncsi, se a szülésnél, se előtte, se utána. A gyerekéhez jöhet, és kész. Már elmondtam neki többször is, hogy ne
húzza az időt, egyáltalán nem úgy néz ki, mintha vissza akarna jönni,
úgyhogy pakoljon és menjen. De ő még időt kért, most is azt mondta, hogy nem
vasárnapi apuka akar lenni, hanem mindig itt akar lenni, mindig-
pelenkázós apuka akar lenni. Akkor? Hát neki még gondolkodnia kell.
Tegnapelőtt
kérdeztem, hogy miért olyan sürgős. Erre az volt a válasz, hogy jobb
az, ha a gyerek féléves korában megy el? Hát sztem mindenképp időt
kéne adnia, hogy meglássa és megismerje a picit, plusz hátha mi is
redbe tudnánk hozni a dolgokat. Gondolom annyira belezúgott a
csajba, hogy fél, hogy elveszíti, ha tovább húzza az időt. Egyébként állítólag csak a munkahelyükön találkoznak, azon kívül nem. Attól függetlenül, ha itt van, nagy az esélye, hogy a csaj pont rátelefonál. Hát szóval én elég reménytelennek látom már a dolgot. Ha olyan nagyon hiányoznánk neki, már visszajött volna. És ha mindenki neki ad igazat a környezetében, akkor én mondhatok akármit.
Na jó, befejezem a nyavalygást. Hogy vagy? Jobb egy kicsit a helyzet? Sztem Te nagyon erős lehetsz, már annyi mindent átéltél a válásod alatt.
Egyébként az a könyv nekem is megvan, de gondoltam, megvárom a fejleményeket és utána olvasom el. A tartalma alapján nekem inkább bíztatónak tűnik, mert nem a szenvedésről szól, hanem arról, hogy hogyan állt talpra a nő, és mikor a fréje vissza akart oldalogni, igencsak meglepődött a változásokon.
Fel a fejjel
! Írj majd!