Sziasztok!!
Most értem haza, és megyek aludni! Ilyenkor már szeretem a munkámat!
Vera!
Autistákkal foglalkozom, (care support worker)ez számomra is új és meglepő dolog, de már kezdek belejönni. Szeptemberben kezdtem. Elég érdekes, és néha izgalmas, pláne hogy egész éjszaka egyedül vagyok a "bolondjaimmal." (egy bentalvó emberrel, akit nem illik felébreszteni, csak ha vészhelyzet van!) Elég sokáig nem szoktam meg az éjszakázást, de most már kezdek belejönni.
A 130 az egész összeg, és ennek a 30%-át kell zsebből fizetni, ami már nem olyan sok.
Most hírtelen felindulásból, újra a tanácsotokat kérném egy fontos dologban!
A munkámmal kapcs. hogy nem szeretném azért életem végéig ezt csinálni. Tanulnom kellene valamit. Csak éppen nem tudom, hogy mit. Fontos, hogy ne kelljen 3-4-5 évig tanulni, hanem gyorsan max. egy két év. Élvezni lehessen vele a munkát, hát ez elég ciki, hogy még 37 éves koromra sem tudom mit is élveznék igazán. Van egy dolog, az állatok. Nagyon szeretem őket, de mindig csak hobbiként jöttek szóba. Kutya, macska, ló, rágcsálók, madarak. Gondoltam már hogy lennék Veterinary Nurse Assistant, és később vet nurse, de itt soha nem keresnek ilyesmi munkaerőt, (van vagy 4 vet a környéken) gondolom, hogy ha egyszer keresnek, akkor ezer ember fog jelentkezni egy állásra.
Maradnék a Care-ben is, érdekelnek a learning difficulty-k, hogy magyarosan fejezzem ki magam, de inkább gyerekekkel foglalkoznék, ehhez is kellene tanulni.(SEN=special education needs)
Most végzünk a párommal egy Childcare and Education tanfolyamot, amivel majd talán végzünk is júniusban, és esetleg találok vele munkát, de jóval kevesebb órabérért, mint amit most kapok.
Szóval, mi a véleményetek, mit tanuljak?
Hagyjam a fenébe az álmomat az állatokkal és maradjak a care-ben, amit nem élvezek igazán, de nem is utálom. Ráadásul még szinte ingyen is tudok tanulni, mivel hiányszakmák közül lehet választani. Vagy mégis próbáljam meg a vet sulit?
Nem tudom eldönteni.
Látjátok, ilyen ha az ember a mérleg jegyében születik.
Tényleg van még valaki, aki az? Csak a döntéshozatali nehézségek miatt érdekele!
A névhez is van egy jó kis sztorim, aztán megyek aludni!
Amikor Kittit vártam, a férjem külföldön volt 6 hónapig és szülés előtt pár héttel jött meg. Persz még nem volt név, mert telefonon nem tudtuk megbeszélni. Én egy listával vártam, rajta a nevek. Kb. 20 darab, fiú lány vegyesen. A férjem gyosan végignézi, ÉS MINDEGYIKET KIHÚZZA EGY TOLLAL!!! Én csak lesek. Erre nagybetűkkel odaírja. ROLAND LESZ. Kész voltam. Nekem nem is tetszik a Roland! Persze nem vesztünk össze, sőt nem is haragudtam rá, inkább vicces volt a dolog. Végül is lány lett, és a Kitti úgy jött, hogy az egyik legjobb barátnőm uncsitesója Kitti és amikor nála voltunk, akkor elkezdett róla mesélni valamit. Akkor hírtelen mindkettőnknek megtetszett a név.
Petivel már más volt a helyzet, mert a férjem még mindig Roland-ot meg Róbertet akart. Nagy nehezen lebeszéletm erről a két névről. Nekem a Peti volt az egyetlen alternatíva. Aztán mivel 9 hónapon át nem volt jobb ötlete a férjemnek. (egy másik R !
) Maradt Peti. Persze apja kizárólag a hivatalos Péter és Peter(Pírör!)nevet használja. Mi meg Kittivel elkezdtük Pite-nek hívni, mivel itt az hogy "Pítör" az úgy hanzik hogy Pite.
Berni!
BOcsi,nem válaszoltam a múltkor. Peti persze azért nincs kifestve, mert egyáltalán nem engedte. Be sem ült a székbe. Pedig csak egy kis kutyus orrocskát szerettem volna neki rajzolatni!
Na, most már tényleg nem fárasztalak tovább benneteket és alszom vagy 5 órát!
Puszi!
Andi
Ui.
Én is imádom Bristolt!